Korábban itt kiveséztem már, vajon miért feszélyezi a férfiakat úgy a női sírás. Most megpróbáltam átállítani az agyam egy tesztoszterongőzölt változatára és elképzelni, mit olyan idegen abban, amit én már sokszor megéltem. Na nem mondom, hogy maradéktalanul sikerült. De valami. Íme egy pasi kézikönyv síró lányokhoz.
Ha egy lány sírva fakad, mit csinálsz? Mit csináljak? Na ehhez a tehetetlen állapothoz szeretnék én valamiféle mankót adni. Biztos lesz, amikor nem válik be, vagy épp túl általános, amit mondtam, de hát na. A nőt nem a németek gyártották. Ez a néhány ütközési pont jutott eszembe, aminek a nagyja azért kiküszöbölhető szerintem.
Amikor épp az a pár nap van – van, aki pont azokon a napokon érzékeny, van, akit előtte öntenek el a hormonok úgy, hogy mindentől eltörik a mécses, ezt egy idő után már úgyis tudod – ha a leglényegtelenebb faszságon sír is, ő azt teljes mértékben átérzi és átéli. Számára ott és akkor az a letört virágszál tényleg a világvége. Szal az biztos recept a veszekedéshez, ha létjogosulatlannak tekinted az érzelmeit, és beledörgölöd az orrát, milyen jelentéktelen is az ő lelkivilága. Van, amikor tényleg értelmetlen dolgon sírunk. Van, amikor már közben tudjuk, mert azért a saját testem sem tud a végletekig újra és újra ugyanazzal a trükkel átverni, de ha az eszemmel tudom is, hogy hülyeségen sírok és amíg kinyögöm, azalatt felröhögök, attól még megértésre vágyom, mert az én két vállam az egész világ terhe alatt roskadozik épp.
Ez egy elég nehéz terep, mert nem tudhatod előre melyek azok a benyomások, amik hosszú távon fontosak. Mázli viszont, hogy szeretünk beszélni és mindenre emlékszünk, ami érzelmi nyomot hagyott. Úgyhogy ha sejted, hogy ez fontos téma, de épp tomboltak a hormonok és nem volt esély egy értelmes beszélgetésre, hát hozd fel később, ha már vége a vérgőzös hétnek. Imádunk beszélni.
Ott és akkor pedig ne hülyézz le, ne röhögj ki, hogy milyen pitiáner faszságon is bömbölök, ne nézz le, de őszintén szólva ne is akarj segíteni túlságosan. Az esetek többségében se nagy esküvéseket, döntéseket nem illdomos hozni, se túlságosan igazat adni, ha közben nem értesz egyet. Ez hasonló ahhoz, mint amikor a nő órákig vehemensen meséli a napját és hogy ki miért hülye és mivel mi a gond. Nem azért mondja, hogy megoldd a problémát és bőven elég, ha néha
ühümmözöl egy hihetőt.
Azért mondja, mondja, mert ahogy újraéli, attól helyére kerülnek a dolgok a fejében, meglátja, hogy hogyan is viszonyul az egészhez és lenyugszik. Nagy érzelmeknek nem mindig nagy probléma az okozója és akármilyen gáláns is vagy és akármilyen erővel is ég a szerelem, nem kellenek mindig nagy megoldások sem. Amikor sír, igazából a legjobb, ha alig teszel valamit, de ott vagy.
Fogd fel úgy, hogy lófaszt se csinálsz, nem kell napokig lovagolni, megmászni a hegyet, legyőzni a sárkányt, levágni a fejét, hazacipelni és a nő lábai elé fektetni. Egyszerűen híró lehetsz azzal, hogy odatolod a vállad és átöleled. Ahogy a hosszú monológjai alatt néha betoldasz egy egy ühümmöt, úgy lehet közben simogatni, hogy sejtse, még nem aludtál el és figyelsz rá. Ha ezt a keveset minden alkalommal megteszed, sokkal többet jelent, mint egyszer hazaállítani a tizenkét sárkányfejjel. Hozzászoktatod a csajt, hogy számíthat rád.
Ha bizonytalan vagy, hogy jól veszi-e ki magát az ölelés, kérdezd meg nyugodtan. A “ha gondolod” meg a vállvonás igent jelent. De azon a szinten, ahol őszintén – és nem hisztiből vagy zsarolásból – sírnak előtted ott általában őszinte a válasz is. Ha elutasít, menj el nyugodtan, ülj le tévézni, olvasni, piszmogni, de egy darabig még ne menj messze. Mert simán benne van, hogy öt perc múlva utánad jön, mert mégis kell az az ölelés. Akkor örülj neki, hogy végre tudja is, mit akar és öleld meg. Ha nem jön, és csak nem jön, akkor épp duzzog. Akkor adj neki időt, csak próbáld meg nem látványosan jól érezni magad a közelében, mert rádtámad. Kulturáltan szórakozni, lelécelni ér.
Ha meg te érzed úgy, hogy ha megöleled, meg is fojtod azt a fúriát, inkább ne ajánld fel a vállad. Tudjuk. Tudjuk, mikor óvó az ölelés, mikor unott kötelesség és mikor képmutatás. Ha annak ellenére csinálod, hogy közben kitekernéd a nyakam, akkor később egy kicsinyes pillanatban fel fogjuk hánytorgatni. Mégpedig annak jegyében, hogy te, aki akaratod ellenére önzetlenül megöleltél, mivel hamisan tetted, nem is törődsz velem. Röviden szólva nem kell neked ez a huszonkettes csapdája, ha undorodsz az öleléstől, mert inkább felpofoznál, ne csináld. Menj, nyugodj le. A csaj is azt teszi.
Én ilyennel még nem találkoztam, de hallottam róla: akinek az jár a fejében, ha a mellére omlik egy zokogó fehérnép, hogy a vadiúj zakóját most összetaknyozzák. Na szal jah.. Ha egy lány egyszer a sírásba belendül, akkor ott lesz váladék dögivel. Bár azért a nő jobbára gyakran fúj orrot, így ami az ingeden marad az leginkább könnyfolt. Értem, ha valakinek ez undi, bár azok közt, akik szeretkeznek és együtt élnek, ennél jóval vadabban és rendszeresebben cserélődnek a testnedveik. Viszont az is tagadhatatlan, hogy a férfiak hosszan tréningezik magukat undorító dolgokból csikóéveik alatt. Ki találta ki, hogy lángra gyújtsa a saját fingját? Most ehhez képest azzal jönni, hogy egy csaj átáztatta a zakód – ami egyébként szimpla vízzel is kijönne.. Ha ez tényleg akkora nagy probléma, akkor nem ugyanott képzelitek ezt a kapcsolatot vagy iszonyat piperkőc vagy az ingeiddel.
Na és van az a jó kis szitu, hogy veszekedsz a barátnőddel és ő
félúton elbőgi magát.
Ez érzelmi állapot mértékétől függ és esetek felében nem tudja visszafogni, ha meg látod rajta, hogy már nehezen tudja elfojtani, akkor nem fair folytatnod a vitát. Pusztán azért, mert egy sírást visszafogni, miközben tovább lovagoltok ugyanazon a témán, ami kiváltotta kb olyan, mint visszafogni egy erekciót, miközben tovább nézed a sztriptíz táncost. Nagyon sok csajt frusztrál annyira így beszélgetni, hogy az plussz egy ok a sírás mellett. Viszont jó hír, hogy létezik olyan, hogy “kibőgte magát”. Ez nem egy folyamatos ördögi kör, hogy valahányszor elkezded a vitát, mindig egy sírós huszárvágással véget vet neki.
Én erre azt tudom javasolni, hogy hagyd sírni. Tovább fog tartani, de utána tudtok majd rendesen beszélgetni. Hallottam érvként, hogy nehéz dühösnek maradni, amikor a csajod elbőgi magát, de ezt meg alapból nem értem. Düh nélkül nem lehet képviselni az igazadat? Semmi hátrányt nem látok abban, ha elszáll közben a dühöd, attól még tudod, hogy igazad van, hogy valamit el akarsz érni, és ezt ne is felejtsd el! Én az ilyen sírószünetekben kifejezetten szeretem a kis gesztusokat: fogni egymás kezét, odabújni, mikor mi. Igen, van egy nézeteltérésünk, de mindketten tudjuk, hogy ettől még a világ kerek. És aztán a bőgő-pause után jöhetnek azok a határozott érvek, amikre valszeg épkézláb válaszokat kapsz a korábbi hebegés habogás helyett.
Egy hozzátoldás, bár ez általánosan érvényes, ha azt akarod, hogy kisírja magát: meg ne kérdezd, hogy végzett-e már! Remélem ő se kérdez ilyet tőled szex közben.. Ne is told el, hogy ok, lejárt a tíz perced, ennyi volt. Sanszos, hogy az első tíz perc még csak az előjáték és ki se engedte rendesen a szellemet a palackból. Ha kibőgetni (tetszik ez a szó) akarod, ez kevés lesz és ha azonnal előveszed a korábbi témát, amint fél percig nem hallod szipogni, sanszos, hogy megint eltörik a mécses.
Mint említettem én abból indulok ki, hogy mindkét fél megoldásokat akar, megérteni akarja a másikat és erősíteni a kapcsolatot. Így még egy gondolat a fiúk felé: ne feltételezz zsarolást. Elhiszem, hogy rengeteg nő él vissza ezzel és amúgy lelki kurválkodásnak tartom, ha tudatosan űzik, de aki kihasznál, általában nem egy módon teszi. Lesznek más jelek, szexmegvonás, bekorlátozás, esetleg anyagi kihasználás, bármi. Akkor légy résen, gyanakodj bátran!
Én most azokra az esetekre gondolok, ahol egyébként hiszed, hogy minden rendben van, csak a sírására az a beidegződésed, hogy ez ki akar erőszakolni belőlem valamit! Ez kb olyan, mintha a csaj mindig azt feltételezné rólad, amikor felemeled a hangod, hogy meg fogod ütni. Lehet, hogy okkal alakult ki ez a reakció, mert az előző kapcsolata verte, ahogy veled is előfordulhat, hogy az előző kapcsolatod érzelmileg zsarolt. Az előző. Ő nem ugyanaz az ember és megérdemled, hogy adj egy esélyt a mostani kapcsolatnak.
Ide kívánkozik még, hogy sírás és sírás közt is nagy különbség van. Nem mindegyiknek ugyanaz az intimitása. Meghatottan sírni a moziban olyan kutyaközönséges dolog, mint állé-állá-állé-állé-zni a meccsen. Akkor kecsesen felitatjuk a könnyeinket egy zsepivel, ami még el se maszatolja a vízálló sminket és kész. Viszont hosszan tartó, kiszolgáltatott és látványra visszataszító zokogást csak az kap, akivel már egy paplan alá fingtunk. Az bizalmi dolog és ilyen formán neked egy valójában pozitív jelzés arról, hogy biztonságban érzi magát melletted. Ha sose sírt előtted, akkor aggódj. Mert minden nő sír, de legalábbis szeretné ilyen őszintén kiadni magát.
Szal összegezve: a csajok sírnak.
Nem nagyobb ügy, mint az időjárás. Viszont sírtak, sírnak és sírni is fognak, nincs olyan, hogy érzelemmentes nő. Úgyhogy, ha csak csepeg, meg se kottyan, ha zuhog, vigyél esernyőt. Embere válogatja, meg erősen függ ez attól is ki milyen szakaszában tart az életének, de támpontnak azt mondanám, hogy kb három havonta egy ilyen nagy taknyozós zokogás az még okés. Gyakrabban akkor, ha van valami nagyobb trauma, vagy nagyon stresszes az életmódotok. De állok elébe másod véleményeknek, csak hasra ütöttem.
Tudatában annak, hogy ez a srácoknak stresszfaktor és segítségre szorulnak olykor, összeszedtem pár dolgot, amivel a csajok is hozzájárulhatnak a kiegyensúlyozott közös bőgésekhez.
Van még ott, ahonnan ez jött!
