Vezetés alapok

Nem nagyon volt nekem gondolatom arról, hogy mennyire tudom majd elsőre ezt a feladatot abszolválni, mennyire vagyok őstehetség vagy egyenesen balfék, aki még a vezetés alapok legalját se tudja hozni. Sokszor hallottam, hogy X-nek, Y-nak az elején a vezetés nehezen megy, de szerintem fölösleges látatlanba hasonlítgatni magad, úgyis kiderül.

Tanácsok kezdő vezetőknek – mert én aztán már nagyon tudom

Amivel kapcsolatban viszont hamar levontam a tanulságot, hogy alacsony nők nem véletlenül vezetnek magas sarkúban. Kezdjük ott, hogy a pedált csak a lábujjaim érik el. A padlótól. Nem a széktől, ha tökig betolom az ülést, akkor is messzebb van a pedál, mint az ujjam vége a sarkamtól. A kuplungfogás tehát már annyira visszahajlított lábfejjel ér, hogy onnantól már nincs hova hátrébb feszíteni. Max a levegőbe. Na, az meg iskolapéldája annak, ha lekaptad róla a lábad. Úgyhogy harminc év után rá kellett ébrednem, hogy a divatszlogeneknek mégis igazuk volt: a magas sarkú nem csak csinos, de hasznos is.

Amire emellett már az elején rászoktam az a hajgumi. Engem baromira idegesít, ha állandóan az arcomba lóg a hajam. Márpedig ha épp a lábamat nézem, hogy ugye a gázt nyomom és nem a féket, akkor nem mindegy. Tudom, tudom, nem szabadna, de örülök, ha egy pedált elérek abból a helyzetből, ha pont merőlegesen alatta betámasztottam a sarkam. Nemhogy még a kettő közt tegyem le, hogy váltogatva kezeljem a kettőt, akkor már tényleg csak a hüvelykujjammal legyezgetném őket

Ja, és amikor azt mondom, „nem érem el”, tehát a kocsi „túl nagy”, én egy Suzukiról beszélek. Tessék hobbit kislányokra is kocsit csinálni! A hajcsat ugyanúgy szóba se jön, mert a német autópiacra még mindig nem törtek be a női mérnökök, hogy kifejlesszenek egy univerzálisan hajviselet barát fejtámlát. Nekem meg nem hiányzik egy hajcsat formájú bemélyedés a kisagyamban.

Egy tanulóvezető traumái

Apám már régóta szeretné, hogy én vezessek. Ő nagyon szerette volna, én nem. S mivel ő nagyon szerette volna, én még kevésbé. Úgyhogy egyszer kivitt egy magánterületre, hogy próbáljam már ki. Ő abban reménykedett, hogy megtetszik. Én abban, hogy többet akkor nem kerül elő a téma. Utólag visszatekintve nem volt abban semmi ördöngösség, amit tanítani próbált: váltsak fel egy harminc méternyi egyenes szakaszon kettesbe. Tudván, hogy ez a vezetés oktatóval csak a második alkalomnál került elő, már tudom, hogy itt a jó szándéknak nem, de a pedagógiai érzéknek atyám híján volt akkor. Ugyanis baromi ijesztő életedben elsőre felváltani kettesbe. A kellemes, megszokott kis 5-6 km/h-ról hirtelen felgyorsulsz 10-15-re! Mint az ezeréves sólyom, mikor végre hiperteret lép!

Ráadásul még nem érzed a kuplungfogást, így órákig tart váltani miközben haladsz és fogy az út, vészesen gyorsan fogy az út! Tudvalevőleg, ha elfogy alólad a beton, akkor eljön az Antikrisztus. Legalábbis én ilyen komolysággal álltam ahhoz, hogy esetleg ráhajtsak a fűre. Úgyhogy azt se tudván, a kuplungpedálon mit kéne érezzek, de a hirtelen „gyorsulástól” megriadva én olyan szépen felkaptam a lábam és lefullasztottam a kocsit, hogy öröm volt nézni. Bár valahol megoldás volt a problémámra, mert lelassultunk és nem hajtottunk a fűre.

Amikor túl voltunk az első órán és már párszor elfogadhatóan el bírtam indulni, a gyakorlópályán is eljött a kettesbe váltás pillanata. Kicsit mégis stresszmentesebb volt, mint anno apámmal. Egyrészt nem volt fű, másfelől száz méterem volt felváltani. És már másfél órát gyakoroltuk korábban a csúsztatott kuplung, fékezés, elindulás örökzöld slágerét. Én nem mondom, hogy tudtam, hol fog a kuplung, de legalább be bírtam határolni az első négy centit, ahol még nem. Az óra végén eljött az a pillanat is, hogy felváltsak szépen kettesbe. Az oktatóm meg jó érzékkel hagyott élvezkedni, hagy száguldozzak csak fel le a budaörsi virágpiac sorai közt hússzal és gyártsam a kilométereket (aznap összesen tízet, eddigi rekordomat).

Ezt aztán gyakoroltuk még egy darabig, amíg egyszer csak azt nem mondta nekem, hogy irány a rutinpálya. Itt csupa nagybetűs szívatás van. Farolva parkolni, kézifékes indulás, Y fordulás. Mindegyikből csináltunk egyet az oktatóm nem elhanyagolható közreműködésével. És ezzel a vezetési alapok meg is voltak. Most állítólag műszaki ismereteimet fogjuk fejleszteni és részletesen megismerkedhetek a követező alkalommal a motorháztető alatt rejlő labirintussal. Aztán jöhet a vezetés forgalomban. Tekintve, hogy önállóan szerintem egy tíz méteres üres szakaszra nem tudnék helyesen beállni, csak kicsit vagyok tőle becsokizva.

Hogy is izzadtam én össze azt a jogsit?

jogsi 30+ kresz vizsga

A KRESZ vizsga KLASSZ vizsga

Sok szempontból nem hozom a sztereotip kislány jellemzőket, de ebben speciel pont tankönyvi eset vagyok: engem nem érdekel az autó. Amikor gimiben a...

Vezetés tanulás

Amint kijöttem a KRESZ vizsgáról én már mentem is az autósiskolába vezetésoktatásra jelentkezni. Hallottam a rémstorykat, hogy mennyi idő, míg végre...

Vezetés alapok

Nem nagyon volt nekem gondolatom arról, hogy mennyire tudom majd elsőre ezt a feladatot abszolválni, mennyire vagyok őstehetség vagy egyenesen...
vezetés forgalomban

Vezetés forgalomban

A rutinpálya rutinfeledatainak rutinos rutinizálása után közölte velem az oktatóm, hogy na akkor jövőhéten dupla bugyiban jöjjek, mert kimegyünk,...
vezetés stresszesen

Vezetés stresszesen

Stresszforrások Amíg az ember életében először kikerül forgalomba, felvált négyesig, felismeri élete első főútvonalát és megtapasztalja az országúti...

Van még ott, ahonnan ez jött!

szerelés - horgász szótár értetlen asszonyoknak

Szerelés

Ha már megvolt a nagybevásárlás és minden motyót a műveleti területre szállított, a horgász újabb szakzsargon-csokrot ránt elő a köpönyegéből. A...
a lányok sírnak

A lányok sírnak és a fiúk frászba vannak. Miért?

Nagyon ritkán vág orrba az érzés, hogy hát én ezt meg miért nem tudom, hát burokban nőttem én fel? És akkor olvasom valahol, hogy mennyire...

Kiipsaare világítótorony

Eltartott egy darabig, amíg felszedegettük az állunkat a földről, de végül csak elfoglaltuk a szállást és beájultunk aludni. Három kör szauna után....
Shireen dala A tenger mélyén mindig nyár van

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger...

Vérprés, alias vördpressz

Blogolni általában grafomán emberek akarnak. Ujjbegyeimben már nekem is pattanásig feszült a kicsordulni vágyó kreativitás.Nekiestem. Kellett honlap. Kellett szerver. Aztán wordpress. Meg sablon....

6 dolog a virágajándékozásról, amit minden férfinak tudnia kell

Nem rohamsisakos, nincs belőle focis kártya és se szétszedni, se összerakni nem lehet. A klasszikus férficsomaghoz abszolút nem tartozik hozzá, hogy a virágboltban a táblácskák leolvasása nélkül...

Indíts blogot, azt mondták. Neked tök jól menne, azt mondták..

Ki mindenki mondta is ezt? Tegye fel az összes a kezét! Az ilyet úgy mondják, mintha csak felcsapnád a gépet és amint elkezdesz pötyögni, ujjaidból máris varázsos kreativitás árad a világháló...

Pasi kézikönyv síró lányokhoz

Korábban itt kiveséztem már, vajon miért feszélyezi a férfiakat úgy a női sírás. Most megpróbáltam átállítani az agyam egy tesztoszterongőzölt változatára és elképzelni, mit olyan idegen abban, amit...

Kiipsaare világítótorony

Eltartott egy darabig, amíg felszedegettük az állunkat a földről, de végül csak elfoglaltuk a szállást és beájultunk aludni. Három kör szauna után. Másnap semmit sem elsietve vágtunk neki az útnak...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük