Engem lesokkolt, hogy egyes pasikat milyen mértékig feszélyez egy síró nő látványa. Az meg pláne, hogy micsoda összeesküvés elméletek lappanganak a háttérben, ahol ez a feszélyezettség nem kerül megoldásra. A fiúknak már összeszedtem pár tippet, most következnek a lányok.
Azt tudjuk, hogy bőgni muszáj, de ha meg ennyiben hagyod, jó eséllyel visszaszáll később a fejedre. Úgyhogy jobb ha felkészülsz a kommunikáció sírós csajoknak hasznos készség.
És akkor a lányoknak is pár tipp, bár itt kevésbé tudok objektív tanácsokat adni. A legfontosabb: tessék már kicsit priorizálni! Nem állhat a férfi állandóan haptákban, hogy minden könnyedért a vérével legyen kész fizetni. Legyen olyan sírás, ahol nem igényled a végtelen, emberpróbáló megértését és legyen sírás, amit mégis inkább elfojtasz és legyen olyan, amin utólag nevetni is tudsz. Minden egyes bőgőroham nem lehet ugyanolyan fontos és
nem lehet minden pitypangpukin epikusat pityeregni.
Ne bőgj nyilvános helyen! Ez őszintén szólva nem is a pasira való tekintettel, hanem magad miatt. Nem veszekszünk ordítozva és nem zokogunk fennhangon bőgve idegenek előtt, ennyi tartás kell legyen egy nőben. A kis könnyezés persze más tészta. Mondjuk úgy, hogy ahol már elkenődne a sminked, az átlépi a határt. És az ég szerelmére könyörgöm ne sírj és visíts, ha celebet látsz! Hogy várod, hogy bárki is komolyan vegye a fájdalmas könnyeidet, ha hat éves kislány módjára viselkedsz?
Ha a férfi nem teljesen jól reagál, kérdezz és segíts! Az, hogy egy érzéketlen bunkó, biztos nem stimmel. Ugye abból indultunk ki, hogy hiszel a kapcsolatban és egyébként minden rendben. Így az én verziómban az se lehet, hogy azért nem ölel meg, mert nem is ismer, nem szeret és sosem szeretett igazán. Bármiről van is szó, ami miatt nem reagál jól a sírásodra, ne hagyd egyedül ezzel a feladattal, ne nehezítsd meg a dolgát, önmagában elég összetett ez így is. Te is szeretnéd, hogy legközelebb jól csinálja, nem? Lehet azt mantrázni fejben, hogy de hát ezt hagyományosan egy férfinak tudnia kell, jöjjön rá magától, de ennyi erővel neked meg tudnod kéne kenyeret sütnöd és uborkát savanyítani. Nem azt mondom, hogy nem tudod megcsinálni, de ez egy olyan készség, amit el kell sajátítani. Nem veled született ismeret a lekvár befőzés.
Ha már ismered magad annyira, hogy egy-két támpontot konkrétan a te viselkedésedhez, szokásaidhoz adni tudsz neki, tedd! Így könnyebben tanulhat! Általában szeretnék megoldani a helyzetet és nem az akarás hiányán múlik. A kommunikáció nem is kell mindig verbális legyen. Ha azt látod, hogy a sírásodra megilletődve feszeng, lehet, hogy perpill egy épkézláb mondatot se tudsz kipréselni. De az esetek többségében akkora letaglózó érzelem áradat nincs folyamatosan, hogy egy ponton ne tudnál egy megnyugtató puszit nyomni az arcára, megszorítani a kezét, hogy érezze, azért nem a világ szűnt meg forogni és szeretnéd, ha maradna és ott lenne veled és nem tartod egy szörnyetegnek, csak épp sírsz. Ha már mellette vagy, oda is lehet bújni, azzal megint csak többet tud kezdeni, minthogy áll és nem tudja, merjen-e nézni és levegőt venni.
Ha már próbálkozik valamit kezdeni veled meg a könnyeiddel, ha nem is tökéletes a megoldása, de értékeld az erőfeszítést! Kicsit olyan ez, mint amikor végre odajön és leszólít. Ha mindig elutasítod, mert nem jön be a dumája, egy idő után nem fog próbálkozni nálad. Lehet, hogy sután próbál megnevettetni, de egy kis mosolyt két szipogás között ki tudsz préselni és esetleg meg is mondhatod, mi segítene. Ez amúgy is egy nagy varázserő:
mondd meg pontosan mit akarsz!
Ne menj bele olyan felajánlásba és elhatározásba, amit akkor hoz, mikor épp sírsz. Nagy a kísértés ilyenkor a drámai megmentő kinyilatkoztatásokra, de nem lenne fair elfogadni: a srác pellengérre van állítva. Könnyen lehet, hogy nyomás alatt teszi és amúgy bánni fogja a kijelentést, sőt, a te érzelmi zsarolásodat is láthatja benne később. Inkább bőgd ki magad, aztán ha mindenki lenyugodott, beszélgessetek felnőtt módjára. A beszéd mindenképpen jó. Jó ha tudja, hogy nem automatikusan őt hibáztatod valamiért, amikor sírsz. Hogy nem automatikusan tőle vársz megoldást, amit olyan tömör szipogónyelven mondasz el, mint az óent.
Kommunikáció, nem győzöm hangsúlyozni. Az, hogy egy jólesőt sírtál a vállán, nem jelenti, hogy megoldottátok azt a problémát, ami eredendően megríkatott. Üljetek le utána és beszéljétek meg. Alapból azt a lányos ábrándot érdemes elengedni, hogy akik igazán szeretik egymást, egymás gondolataiban olvasnak. Nem, nincs bluetooth csatlakozás a fejetek közt. Ha lenne is, a te agyadat az ő processzorával nem lehetne betölteni, a tied meg lefagyna az ő vírusaitól. Szóval a férfi nem nő. Nem fogja pontosan leolvasni minden érzelmi rezdülésedet, viszont mindent kész megtenni. Ő így szeret.
Végezetül talán annyit, hogy ne fújd fel a sírást. A sírás nem egy kataklizma, ami Demoklész kardjaként lebeg felette, ha rosszat csinálna. Meg egy idő után azért megedződik az ember lánya és nem zokog már minden vita közepén.
Szerintem a sírás egy hétköznapi dolog. Nem gondolom, hogy csalhatatlanul átlátom az egészet és általánosan tudnék testre szabott tanácsokat adni: ez tellett tőlem. Annyit még záró gondolatként, hogy megérteni a másikat fontos, de nem felmentés. Nagyon nagyon sokat lovaglok azon, hogy kiben mi a mozgató, de ettől még nincs rendben. Az csak egy tudás, ami segíti őt is, engem is abban, hogy javítsuk, elkerüljük, vagy előidézzük azt az élményt, érzést, mikor mit. Szóval ha ott tartasz, hogy de jó, most már értem, megfejtettem – ne dőlj hátra! Csak a matek példa ér véget ott, hogy tudod X mivel egyenlő.
Van még ott, ahonnan ez jött!
