Téveszmék a házasságról

Kezdjük ott, hogy ez marha szubjektív lesz. Önként vagyok feleség, ez jó megfigyelőknek sugall valamit. Mindamellett senkit nem akarok péklapáttal az anyakönyvvezetőhöz hajtani és azt sem verem agyon egy keményfedeles Bibliával, aki már nem érintetlen a nászéjszakáján. Abba az egyébként kifejezetten érdekes összehasonlító elemzésbe szintén nem akarok belemenni, hogy letűnt korokban vagy más kultúrákban a házasság mit takar, meg mi minden van a nyitott házasságtól a poligámiáig terjedő skálán? Viszont szeretnék helyretenni pár tévképzetet. Téveszmék a házasságról jócskán akadnak, pártolók és ellenzők szája egyaránt bődületes hülyeségeket szól olykor. Úgyhogy poroljuk le kicsit a házasság fogalmát.

Top 3 tévképzet a házasságról

„A házasság a szerelem beteljesülése”

Egy nagy frászt. Aki azt hiszi, hogy a nászút után hátradőlhet egy életre, mert már kimaxolta a párkapcsolat nevű játékot és akkor ez szépen le van tudva, most már lehet másra fókuszálni, annak az Élet valahol tartogat egy svungos valagba rúgást egy vasalt Martens bakanccsal. Igaz, egy jól működő párkapcsolatban egy idő után eljön a házasság szintje, de, hogy ezzel akkor szépen meg is kaptuk a summa cum laude élettársi viszony szerelem szakirányon diplománkat, anyánk bekeretezteti, kiteszi a falra és alatta zokog meghatottságában, azért az túlzás.

Egy kapcsolat mindig változik, ez jó esetben egy élethelyzetenként újra meg újra sikeresen megújuló viszony. Nem egy merev bebetonozott rózsaszín cukormáz, amire életfogytig előfizetésünk van és, ha nem működik, hívhatjuk az ügyfélszolgálatot, hogy javítsák meg, vagy cseréljék ki! Ugyanúgy dolgozni kell a kapcsolaton. És ha valaki jól megfigyel idős párokat, pláne, amikor az egyik fél egészségügyi problémákkal küzd, láthatja, hogy a hitvesi viszony számtalan kihívást tartogat minden korosztálynak.

„A házassággal nyilvánítjuk ki és ünnepeljük a világ előtt, hogy összetartozunk!”

Tévedés, az az esküvő, de leginkább a lakodalom. Ezt a téveszmét a hollywoodi romantikus vígjátékok nagyon szeretik, és akarva akaratlan azt sugallják, hogy Bridget Jonesnak tényleg az a legfőbb problémája, hogy melyik cipőben melyik pasihoz is menjen hozzá. Mellette a Disney hercegnők sem mutatnak jobb példát, mert úgy tűnik, százhúsz perc alatt csak az ünnepélyes lagziig juthat el egy egyestés mese, és az évek során a film boldog beteljesülését fémjelző esküvő valahogy eggyé olvadt a házasság ötperces bemutatkozásával egy nagy kicsattanóan boldog fogalomzavarban.

A házasság nem egy sírig tartó Valentin napi felvonulás és nem is az a teljesítmény, amit büszkén villogtathatsz, mintha ez volna életed nagy érdeme. Egy idő után a világ leghétköznapibb dolga, hogy te házas vagy. Minden konfetti eső, meg lágy indie zene háttérkísérete nélkül. Ugyan a filmekben a sütés főzés is felmagasztosul a szerelemtől, meg persze a párok erotikától fűtve válogatják a zoknikat is, valójában azonban karikagyűrű ide vagy oda, ugyanúgy kézzel vakarod a segged.

„A házasság csak egy papír.”

Az meg a házassági anyakönyvi kivonat, amire te gondolsz, melyet sötét hírneve szerint a szerelemtől önkívületbe bódult párok irattatnak egymással alá a későbbi tartásdíj reményében. Bulvárrovatok vezércikkeiben kiégett tekintetű politikusok, sportolók és filmsztárok többoldalas felsorolásban búcsúznak megtörten luxus ingóságaiktól a pénzéhes ex javára. Az is népszerű feltételezés, hogy a horribilis válási arányok elkerülésének egyetlen, de legalábbis statisztikailag leghatékonyabb módja, ha soha senki sem házasodik meg. Mindehhez társul a házastársi viszonyt olyan bürokratikus keretmegállapodásként tárgyaló polgárjogi tótumfaktum, ami felett az egyszeri ember leginkább gyanakvó értetlenséggel addig vakargatja a fejét, míg el nem jut lélekben az „akkor rohadjál meg!” búcsúszólamig. Kapcsolatban elvégre lehet élni enélkül is.

Valóban van boldog élettársi kapcsolat házasságlevél nélkül is. De aki kockázatkerülésből hagyja ki, annak enélkül is problémái lesznek az elköteleződéssel. Bizonyos helyzetekben elengedhetetlen, hogy számíts a másikra, ugyanígy a párod pedig számol veled. Nem csak arról van szó, hogy beosztja az időd, hangulata kihat rád, közös háztartásban éltek. Közös életet, mondhatni közös sorsot is vállaltok. Egy karrier építő menedzser mellett nem valószínű, hogy egy tanyán öregednél meg, egy otthon ülős társsal pedig vélhetően nem fogsz minden évben más országban élni. A kapcsolat ezen szintjén már nem csak az embert magát ismered, hanem az életet is sejted, ami rátok vár. Ennél több információd sosem lesz a jövőről.

Szembe kell nézni vele, hogy nem tartogathatsz örökkévalóságig egy biztonsági tervet arra az esetre, ha ez nem jönne be. Ettől persze varázsütésre semmi sem lesz kőbe vésett, de meg van az alap a közös sorsvállalásra. Abban az esetben is, ha váratlan nehézségek jönnek. Svájci frank alapú hitel, megbetegedett szülő, vagy ha egyszerűen csak keserű tíz év után se kapod meg azt a várva várt előléptetést és még mindig az akkori kezdő-fizetéseden tengődtök. Ennek a sorsközösségnek a kimondása, tudatása a másikkal az a felvállalt bizalom – ha úgy tetszik, hit -, amire egy „papír” önmagában nem képes.

Ártalmas hülyeségek

Alapvetően sok badarságot mondanak még, és sok olyat, amiben igazság is van. A fenti három nem is azért böki a csőröm, mert leszólná a házasságot, amibe én belementem – kettő kifejezetten pozitív, még ha sekélyes is. Azért tartom őket mérhetetlen ostobaságnak, mert ezek a téveszmék téves döntéseket is hoznak.

Ábrándos tekintetű csajokat, akik nem látnak tovább a csipkés menyasszonyi ruhánál, aztán nyafognak, hogy a férjük nem szereti őket, mert nem hordozza már úgy a tenyerén, mint a kapcsolat elején. Srácokat, akik azt gondolják, hogy az esküvővel akkor elintézték az asszony életre szóló boldogságát, aztán ott állnak bosszúsan, hogy „elvettelek, mit akarsz még tőlem?”. Ezek nem házasságok, nem kellett volna ilyen elképzelésekkel igent mondani. A házasság nem ruha kiegészítő és nem boldogság bérlet.

És nem is ürügy. Számos érv van a házasság ellen, és élnek családok boldog egységben mindennemű házasságlevél nélkül. Más kérdés, hogy egy bizonyos összetartozás mellett az ember automatikusan úgy gondol a párra, mintha megesküdtek volna. Férjezted már le a barátnőd élettársát? Két gyerek után nehéz nem vadházasságnak látni az együttélésüket. Az ilyen párok szerintem sokkal inkább tudják a házasság valódi fogalmát, mint a nagy romantikus holywoodi esküvőt kergetők, akár van róla papírjuk, akár nincs.

Ám ettől az elköteleződés szüksége nem lesz kisebb. Azzal érvelni a házasság ellen, hogy az okiratnak számunkra nincs jelentősége, lehet, de takarózni a házasság „papír” voltával, mert ódzkodunk a közös sorsvállalástól már képmutatás. Azt valóban nem a „papír” követeli meg, de pont ezért kikerülhetetlen házassággal, vagy anélkül. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyire bántó érv lehet egy olyan társnak, aki különben vágyik a házasságra. Számára jelentősége van. Ha ebben nem is vagyunk egyformák, lekicsinyelni, ami neki fontos nem a legtapintatosabb módja az érvelésnek, és a megoldáshoz sem visz semmivel közelebb. Nem mondom, hogy ilyenkor az egyetlen helyes döntés a házasság. De téveszmék miatt dönteni akár mellette, akár ellene hülyeség.