Észt utinapló: odaút

Az odaút már nyaralás?

Háát, hozzállás kérdése végül is. Mert, hogy is kezdődik egy odaút? Ferihegyhez képest a reggel fél nyolckor heringekként tömörülő emberáradat a kék metrón alföldi délibáb kietlen csendélete. Csak azért nem héderelnek a reptéri forgatagban tucatjával a pszichopata mészárosok, mert nem kihívás a karámban kilométereken át terelgetett emberekre lődözni. Először terelnek a check-innél, aztán a fémdetektornál, aztán a hangárba, ahol a beszállásra vácsorogsz, aztán a gép előtt a lépcsőnél. Rá kellett ébrednem, hogy most már teljes mértékben a repülés lett az utazás legprolibb módja.

Na, most mi úgy indultunk Észtországba, hogy repjegyet vettünk Helsinkibe. Helsinki már nyugat. Ott megaludtunk és másnap mentünk is tovább. Úgyhogy Helsinkiből most annyit láttam, hogy egy jégkrémnek találó reklámplakátja van a vasútállomáson és éjfélkor az apartmanból kilesve indokolatlanul nyulak ugrabugrálnak a csúszda előtt.

Komp akart lenni és komp-lett

A kompról annyit, hogy ez nem a Tihanyi méret. Ez két és fél órán át szeli a tengert, mire Tallinnba ér. Ez akkora, hogy van benne lift, lakókabin, kaszinó, több bár és szupermarket. És mivel nemzetközi vizeken utazunk, ez a bolt adómentes övezet, a hajón pedig feltűnően gyakoriak a lány-, illetve legénybúcsús társaságok, akik semmi másért, mint az olcsó alkoholkínálatért szállnak a fedélzetre.

A dedalon a barátom. Magyar idő szerint hajnal ötkor keltünk a kompért. Ez fájt. És még nem teljesen épültem fel a repülőút viszontagságaiból. Úgyhogy dedalon hamm, bekap és egy jóízűt bóbiskoltam egy random széken az egyik bárban, ahol a finnek kvízjátékát egy welszi gitáros váltotta fel.

Tallinn

Tallinnba úgy érkeztem, mint egy igazi rock sztár: napszemüvegben, bőrkabátban, bedrogozva és kialvatlanul. Elsőként a srácok szórakoztattak el minket egy közös logisztikai küldetéssel: két szekrénybe bepasszírozni hét ember összes táskáját. Nem szóltam bele. Ennek ellenére valahogy mégis ikerült nekik, kutya se érti. Na, nem baj.

Elsőként elkóboroltunk a száz méterre se fekvő Linnahalli csarnokhoz. Ami szánt szándékkal romhalmaz. Ugyanis itt is volt átkos, és abban a főokosok az SZU-ból úgy gondolták, hogy a betonnál érdemesebb és szebb anyagból Isten se emelhetne építményt. Úgyhogy fröccsöntöttek egy nagy monstrumot, ami természetesen tökéletesen megfelel arra az esetre is, ha tankokat kéne stratégiai és magaslati pontokra juttatni egy esetleges finn támadás megállításakor. Na, erre nem került sor, de tartottak benne olimpiát. Onnantól pedig soha senki nem bírt annyi népet összetrombitálni, hogy megteljen, úgyhogy az észtek arra jutottak, hogy a vasfüggönyhullás utáni felszabadultságukban építenek egy szebbet, azt meg hagyják elvadulni. Olykor még leporolják nagy rendezvények esetén.

Innen kolbászoltunk a belvárosba. A belváros meglepően terebélyes és ép. Sok a tizenhat, tizenhetedik századi épület, középkori hangulatú zeg zugos utcákkal, jobbnál jobb faragott kapukkal, és rengeteg borostyánbolttal. Baltic borostyán. Az ízlésem változatlanul páratlan, százhúsz euró alatt nem sikerült semminek megtetszenie.

Mikor megéheztünk, stílusosan beültünk egy észt-olasz pizzériába. Ahol nem túl autentikus recept alapján pesztós kéksajtos pizzát ettem észt sört kortyolgatva mellé. Itt megtanultuk, hogy az észtek tudnak sört csinálni. Kaja után kómálni átvonultunk egy parkba. Össznépileg szundítottunk egyet aztán folytattuk a városka felfedezését. Gábor bevitt egy középkori kínzóeszközöket bemutató múzeumba – az itt látottakat próbáltam nem a házasságunkban követendő tananyagként elkönyvelni – aztán nekiindultunk vissza a kikötőbe a cuccainkért.

Kikötő

A kikötőben aztán egy nagyon szemfüles néni utánunk szaladt és kedvesen hozzánk vágta azt a frázist, hogy „the terminal is closed”. Ezt mi köszöntük szépen, de eszünk ágában sem volt bemenni a terminálra, mi csak a cuccainkért jöttünk. Ahogy pakolászunk, szedelőzködünk, csak kidugja még egyszer a fejét a folyosóra, mint bábfigura a színpad széléről, hogy „the terminal is closed!”, ezúttal még hangosabban, ahogy a gyengeelméjűeknek mondod abban a reményben, hogy az értéshiányt a tónus nyomatéka pótolhatja. Ami azt illeti pótolta. Szöget ütött a fejünkben, hogy tán terminálnak az egész kikötőépületet hívja. És valóban. Konkrétan öt perccel zárás előtt kóvályogtunk be ő pedig menetkészen toporgott, hogy le ne késse a buszát miattunk. Úgyhogy nyakunkba kaptuk a lábunkat és illa berek, nád a kerek kinn termettünk. A néni a buszhoz futva még utánunk dobta, hogy „Magyarország a kedvenc országa!”. Ezt nem tudtuk az események tükrében mire vélni, mert nem volt szarkasztikus a hangja.

Meghökkenésünkben muszáj volt végére járni, hogy az vajon normális, ha este hétkor zár-e az észt főváros kikötője? De tízkor megint nyit és ez így menetrendszerű. Mindenesetre mázlink volt, különben mehettünk volna tízkor vissza mindenért. A szerencsénknek őszintén örültünk. Innét laza húsz perc gyaloglással eljutottunk a szállásig, egyszerre érkeztünk a vendéglátónkkal a kapuba.

Az apartman előnye, hogy tágas, jó az elrendezése és van szauna. Erkély sajna nincs, de van szauna. És a szauna legalább két pontot ér. Úgyhogy szauna, zuhany, sör, szauna, zuhany, sör, vacsi, sör sorminta után teljes ellazultan kidolgoztuk a holnapi menetrendet és a társasági érintett fele nyíltan felvállalta, hogy horkol. Az egyiket tanúsíthatom.

Észtország minden története

Észt utinapló: odaút

Az odaút már nyaralás? Háát, hozzállás kérdése végül is. Mert, hogy is kezdődik egy odaút? Ferihegyhez képest a reggel fél nyolckor heringekként...
szellemkikötő

Észtország: Szellemkikötő és hippikert a gettóban

Tallinni dokkok A srácok kora reggel felkerekedtek, hogy elhozzák nekünk a bérelt kocsit és bepattanva továbbálljunk. Ez gyakorlatban egy kisbusz....
Piusa

Peipustól Piusáig

Valahogy úgy alakult, hogy végignyargaltunk az orosz határvonalon. Peipus tónál délnek fordulva Piusa bányáig mentünk, és vissza. Aztán, ha nem lett...
Pärnu strand

Homok, bicaj, Pärnu

Miután a keleti oldalt kellően szemrevételeztük, az irányt nyugatnak vettük a strandjáról híres Pärnu felé. Itt az igazi homokos beach feeling...

Suur Tõll és Piret

Saaremaa szigete Észtország nyugati felén a Balti tengeren fekszik. Az amúgy is 60%ban erdő borította ország ezen szegletében ehhez képest is...

Kiipsaare világítótorony

Eltartott egy darabig, amíg felszedegettük az állunkat a földről, de végül csak elfoglaltuk a szállást és beájultunk aludni. Három kör szauna után....
Tallinn

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más...

Van még ott, ahonnan ez jött!

horgászmódszerek

Halfogás 2

A halfogás az, ami az egyébként önmagában is egész kellemes parti ücsörgést adrenalintermelő horgászélménnyé magasztosítja. Első bejegyzésemben az...
Shireen dala A tenger mélyén mindig nyár van

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger...
lézeres szemműtét után blog

A látás – Vámpírélet, avagy az első hét

A látás lézeres szemműtét után nem úgy alakul, hogy felülsz a műtőasztalon és onnantól röntgen szemed van. Azonnal érzed a javulást persze, de a végleges látásélesség elérése hetek alatt áll csak be. Hosszú az út odáig, aminek az első hét napja bizony azzal telik, hogy napszemüvegben mászkálsz még a slozira is.

Spread the love
Jenny of Oldstones magyarul

Öregvári Jenny / Jenny of Oldstones

Mielőtt a nagyban dúló Trónok Harca fanatizmussal megvádolnának, szeretném hangsúlyozni, hogy én nem felkeltem a hajnali hármas adásért, én most...

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger mélyén mindig nyár van. Magyar fordítása, ha úgy...

A felmondás időzítése

Honnan tudod, hogy itt a felmondás ideje? A felmondás olyan felnőttes kellemetlen, de muszáj dolog, amit cseppet sem mindegy, hogyan ütemezünk. A felmondás időzítése tudatosságot kíván, önismeretet,...

A felnőtt barátság kihívásai

Mi a barátság? Az embernek már oviban van legjobb barátja, akivel a titkait, terveit megosztja, együtt hintázik, homokozik. Később az élet nagy dolgairól diskurál és bátran veti alá magát közös...

Uram boccsá, nem szeretem a Szilvesztert: számadás

BÚÉK, te random kis izé Új év, mindenkinek BÚÉK! Míg a Boldog Új Évet komolyan kívánom, valójában – elnézésetek kérem, de - nem szeretem a Szilvesztert. Van olyan, hogy Szilveszter Grincs? Mert...

Előkészítés

Én ameddig lehet, csak minimálisan foglalkoztam azzal, hogy tulajdonképpen nekem lesz egy lézeres szemműtétem. Jeleztem a várható kiesésemet melóban, tudta a család, emberem kipárnázta a vállát, hogy legyen nekem támaszom, de ameddig lehet én nem akartam belegondolni. Mert izgultam ám rendesen a műtét előtt.

Spread the love
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük