Utolsó napom az irodában

Előbb utóbb mindenki felmond. Elmúlt az a világ, amikor akár egy életet ugyanazon a munkahelyen, sőt állásban tölt az ember. A felmondás így egy keserédes, olykor érzelmes esemény. Cselekvésnek semmiképp sem mondanám, mert onnantól, hogy kimondtad, bizonyos dolgok maguktól lendülnek mozgásba.

Huszonkét napja mondtam fel. Az alkalom spontán volt, a tett nem. Terveztem már egy ideje és kimondani, megszabadulni ettől a titoktól igencsak felszabadító érzés. Kifejezetten élveztem az utolsó heteket. Miután kihirdették, egyre másra búcsúztunk el kollegákkal, akik nyaralásukból már csak az én utolsó napom után érkeztek vissza és így sokakkal töltöttem időt.

Aztán egyszer csak pikkpakk eljött az én utolsó napom is. Még állományban vagyok egy darabig, de azt utazással töltjük, vár Észtország! Úgyhogy reggel még megpróbáltam a folyó ügyeimet végképp lezárni vagy legalábbis összefoglalót gyártani annak a szerencsésnek, aki majd átveszi. Írtam egy kis búcsúlevelet, mivel három és fél év alatt jó pár csapatban megfordultam, ezt két külön kontinensre is postáztam. Na, ezzel úgy, ahogy, elment a délelőtt. De nem volt egy sűrű program.

Szokássá vált az irodában egy egy búcsúebédet szervezni, ha valaki elment, úgyhogy dél tájékán – mert már kocsányon lógott a társaság szeme – elindultunk elkölteni egy közös menüt. Teraszon beszélgetve, kávézva. Igazán kellemes, beszélgetős, lazulós napom volt, egészen addig, amíg vissza nem értünk az irodába.

Merthogy a búcsúlevelemre tengernyi válasz várt ismerősöktől, alig ismertektől e-mailen, chaten, kommunikátoron és facebookon is később akadtak megkeresések. Ha okosabb vagyok, ezt a levelet egy nappal előbb küldöm ki, mert így kutyafuttában próbáltam mindenkinek kellően érzelmes, de tömör választ adni. Le-fel rohangáltam két emelet között, hogy ledaráljam a régi bizalmas papírokat, amik felgyűltek nálam, röpke megbeszélés alatt átadjak, aztán aláírjam a kilépőket meg leadjam, amit kell.

Hirtelen lettem kész, engem is meglepett. Kicsengettek.

Kering az irodában egy asztali csengő. Ezt olykor figyelemfelhívásra nyomkodtuk, de leginkább örömködésre, ha valamit meg akartunk osztani. Ezen csengettek ki nekem is. Körbevettek, mint tejes tálkát a kölyökkutyák és elbúcsúztattak. Mivel folyton nyígtam a légkondira és úgy ücsörögtem, mint kisnyugdíjas télvíz idején az olajkályha mellett, megajándékoztak a világ legpuhább sáljával is!

Itt papírforma szerint az embernek könnybe kéne lábadjon a szeme a meghatottságtól, na én meg vigyorogtam, mint a tejbetök. Legalábbis belülről így éreztem. Mert egytől egyig mindenki úgy búcsúzott, hogy sok szerencsét és halljunk még felőled! És mert nem éreztem, hogy utoljára találkoznék bárkivel is. Meg mert örültem annak, ami kezdődik, és ahogy az előző végződik. Na, jó és a sál is nagyon tetszett.

Úgyhogy, ha bárki is hiányolta volna rajtam a fátyolos tekintetet és remegő hangot, bocsássa meg nekem. Hosszan, sokat búcsúztam aznap és nagyok sok pozitív energiát kaptam. Valószínűleg ezért alakult úgy, hogy végül majdnem a teljes munkaidőt ott töltöttem.

Legutoljára az esküvőnkön éreztem, hogy így elkap a gépszíj és emberek kedveseket mondva kézről kézre adnak, aztán ott állok, hogy vége van. Nagyon köszönök mindent és a sok jókívánságot szóban és a kártyán is! Még hallotok felőlem! 😉

Van még ott, ahonnan ez jött!

halfajták

Halfélék

A horgászrajongó, ha kedvelt sportjától mesél, előbb utóbb átvált egy olyan szaknyelvre, ami sajátos keveréke az angolból magyarosított és a...
téveszmék-a-házasságról

Téveszmék a házasságról

Kezdjük ott, hogy ez marha szubjektív lesz. Önként vagyok feleség, ez jó megfigyelőknek sugall valamit. Mindamellett senkit nem akarok péklapáttal...
szemműtét utáni első hónap

Első hónap

Az egy hetes kontroll és tíz nap otthoni lábadozás után visszapottyantottak a munka világába. Legközelebb a műtét után egy hónapra találkoztam...
Shireen dala A tenger mélyén mindig nyár van

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger...

Intimkoncert – Vodku Fiai

Azt már régóta tudom, hogy a Vodku fiai sosem kezdenek időben és mindig kisebb helyen játszanak, mint ahova az érdeklődők beférnének. Ennek ellenére én lógnék a csillárról is, és spec anti-dohányos...

Kiipsaare világítótorony

Eltartott egy darabig, amíg felszedegettük az állunkat a földről, de végül csak elfoglaltuk a szállást és beájultunk aludni. Három kör szauna után. Másnap semmit sem elsietve vágtunk neki az útnak...

Homok, bicaj, Pärnu

Miután a keleti oldalt kellően szemrevételeztük, az irányt nyugatnak vettük a strandjáról híres Pärnu felé. Itt az igazi homokos beach feeling mellett a biciklis városnézés hangulatának is adóztunk....

Pecsétgyűjtés – Kéktúra Sümeg-Keszthely I

Férjem - mivel tudja, hogy szeretem - kétnapos túrát szervezett nekünk Sümeg és Keszthely távon. Innentől engem két napig kenyérre lehetett kenni. Egyik kedvencem, amikor az...

Hands of Gold / Marék Arany

Most azon gondolkodom, ki fogok-e fogyni Trónok Harca dalokból, mire vége az évadnak? Amennyi rajongói szerzemény terjeng odakint, azt hiszem, inkább az én eltökéltségemen múlik, arról meg nem...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..