Utolsó napom az irodában

Előbb utóbb mindenki felmond. Elmúlt az a világ, amikor akár egy életet ugyanazon a munkahelyen, sőt állásban tölt az ember. A felmondás így egy keserédes, olykor érzelmes esemény. Cselekvésnek semmiképp sem mondanám, mert onnantól, hogy kimondtad, bizonyos dolgok maguktól lendülnek mozgásba.

Huszonkét napja mondtam fel. Az alkalom spontán volt, a tett nem. Terveztem már egy ideje és kimondani, megszabadulni ettől a titoktól igencsak felszabadító érzés. Kifejezetten élveztem az utolsó heteket. Miután kihirdették, egyre másra búcsúztunk el kollegákkal, akik nyaralásukból már csak az én utolsó napom után érkeztek vissza és így sokakkal töltöttem időt.

Aztán egyszer csak pikkpakk eljött az én utolsó napom is. Még állományban vagyok egy darabig, de azt utazással töltjük, vár Észtország! Úgyhogy reggel még megpróbáltam a folyó ügyeimet végképp lezárni vagy legalábbis összefoglalót gyártani annak a szerencsésnek, aki majd átveszi. Írtam egy kis búcsúlevelet, mivel három és fél év alatt jó pár csapatban megfordultam, ezt két külön kontinensre is postáztam. Na, ezzel úgy, ahogy, elment a délelőtt. De nem volt egy sűrű program.

Szokássá vált az irodában egy egy búcsúebédet szervezni, ha valaki elment, úgyhogy dél tájékán – mert már kocsányon lógott a társaság szeme – elindultunk elkölteni egy közös menüt. Teraszon beszélgetve, kávézva. Igazán kellemes, beszélgetős, lazulós napom volt, egészen addig, amíg vissza nem értünk az irodába.

Merthogy a búcsúlevelemre tengernyi válasz várt ismerősöktől, alig ismertektől e-mailen, chaten, kommunikátoron és facebookon is később akadtak megkeresések. Ha okosabb vagyok, ezt a levelet egy nappal előbb küldöm ki, mert így kutyafuttában próbáltam mindenkinek kellően érzelmes, de tömör választ adni. Le-fel rohangáltam két emelet között, hogy ledaráljam a régi bizalmas papírokat, amik felgyűltek nálam, röpke megbeszélés alatt átadjak, aztán aláírjam a kilépőket meg leadjam, amit kell.

Hirtelen lettem kész, engem is meglepett. Kicsengettek.

Kering az irodában egy asztali csengő. Ezt olykor figyelemfelhívásra nyomkodtuk, de leginkább örömködésre, ha valamit meg akartunk osztani. Ezen csengettek ki nekem is. Körbevettek, mint tejes tálkát a kölyökkutyák és elbúcsúztattak. Mivel folyton nyígtam a légkondira és úgy ücsörögtem, mint kisnyugdíjas télvíz idején az olajkályha mellett, megajándékoztak a világ legpuhább sáljával is!

Itt papírforma szerint az embernek könnybe kéne lábadjon a szeme a meghatottságtól, na én meg vigyorogtam, mint a tejbetök. Legalábbis belülről így éreztem. Mert egytől egyig mindenki úgy búcsúzott, hogy sok szerencsét és halljunk még felőled! És mert nem éreztem, hogy utoljára találkoznék bárkivel is. Meg mert örültem annak, ami kezdődik, és ahogy az előző végződik. Na, jó és a sál is nagyon tetszett.

Úgyhogy, ha bárki is hiányolta volna rajtam a fátyolos tekintetet és remegő hangot, bocsássa meg nekem. Hosszan, sokat búcsúztam aznap és nagyok sok pozitív energiát kaptam. Valószínűleg ezért alakult úgy, hogy végül majdnem a teljes munkaidőt ott töltöttem.

Legutoljára az esküvőnkön éreztem, hogy így elkap a gépszíj és emberek kedveseket mondva kézről kézre adnak, aztán ott állok, hogy vége van. Nagyon köszönök mindent és a sok jókívánságot szóban és a kártyán is! Még hallotok felőlem! 😉

Van még ott, ahonnan ez jött!

vezetés forgalomban

Vezetés forgalomban

A rutinpálya rutinfeledatainak rutinos rutinizálása után közölte velem az oktatóm, hogy na akkor jövőhéten dupla bugyiban jöjjek, mert kimegyünk,...
vallalkozas-inditasa-tanacsok

10 tanács, amit senki sem említ kezdő vállalkozás indításakor

Íme 10 vállalkozás indításakor megfontolandó tanács, amik felett akkor is könnyű átsiklani, ha történetesen láttál már Katás vállalkozót közelről teljes életnagyságban.

Spread the love
szemműtét utáni első hónap

Első hónap

Az egy hetes kontroll és tíz nap otthoni lábadozás után visszapottyantottak a munka világába. Legközelebb a műtét után egy hónapra találkoztam...
netes-népi-humor-epikus-háttér1

A népi humor nem vész el csak epikussá alakul

Netes népi humor Szerintem minden gyereknek van egy korszaka, amikor nyuszikás vicceket mesél. Ha a közeli hozzátartozóknak szerencséje van, hamar...

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger mélyén mindig nyár van. Magyar fordítása, ha úgy...

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más fővárosoktól nemzetköziségében és a maga nemében...

A felnőtt barátság kihívásai

Mi a barátság? Az embernek már oviban van legjobb barátja, akivel a titkait, terveit megosztja, együtt hintázik, homokozik. Később az élet nagy dolgairól diskurál és bátran veti alá magát közös...

De miért?

Nem mondhatnám, hogy mindig is tanakodtam volna, hogy egy lézeres szemműtét révén javíttatom a látásomat - azaz közel 6-os dioptriáimat. Mindig is viszolyogtam attól, hogy idegen emberek...

Peipustól Piusáig

Valahogy úgy alakult, hogy végignyargaltunk az orosz határvonalon. Peipus tónál délnek fordulva Piusa bányáig mentünk, és vissza. Aztán, ha nem lett volna elég, csónakáztunk is egyet a ruszkik...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .