Utolsó napom az irodában

Előbb utóbb mindenki felmond. Elmúlt az a világ, amikor akár egy életet ugyanazon a munkahelyen, sőt állásban tölt az ember. A felmondás így egy keserédes, olykor érzelmes esemény. Cselekvésnek semmiképp sem mondanám, mert onnantól, hogy kimondtad, bizonyos dolgok maguktól lendülnek mozgásba.

Huszonkét napja mondtam fel. Az alkalom spontán volt, a tett nem. Terveztem már egy ideje és kimondani, megszabadulni ettől a titoktól igencsak felszabadító érzés. Kifejezetten élveztem az utolsó heteket. Miután kihirdették, egyre másra búcsúztunk el kollegákkal, akik nyaralásukból már csak az én utolsó napom után érkeztek vissza és így sokakkal töltöttem időt.

Aztán egyszer csak pikkpakk eljött az én utolsó napom is. Még állományban vagyok egy darabig, de azt utazással töltjük, vár Észtország! Úgyhogy reggel még megpróbáltam a folyó ügyeimet végképp lezárni vagy legalábbis összefoglalót gyártani annak a szerencsésnek, aki majd átveszi. Írtam egy kis búcsúlevelet, mivel három és fél év alatt jó pár csapatban megfordultam, ezt két külön kontinensre is postáztam. Na, ezzel úgy, ahogy, elment a délelőtt. De nem volt egy sűrű program.

Szokássá vált az irodában egy egy búcsúebédet szervezni, ha valaki elment, úgyhogy dél tájékán – mert már kocsányon lógott a társaság szeme – elindultunk elkölteni egy közös menüt. Teraszon beszélgetve, kávézva. Igazán kellemes, beszélgetős, lazulós napom volt, egészen addig, amíg vissza nem értünk az irodába.

Merthogy a búcsúlevelemre tengernyi válasz várt ismerősöktől, alig ismertektől e-mailen, chaten, kommunikátoron és facebookon is később akadtak megkeresések. Ha okosabb vagyok, ezt a levelet egy nappal előbb küldöm ki, mert így kutyafuttában próbáltam mindenkinek kellően érzelmes, de tömör választ adni. Le-fel rohangáltam két emelet között, hogy ledaráljam a régi bizalmas papírokat, amik felgyűltek nálam, röpke megbeszélés alatt átadjak, aztán aláírjam a kilépőket meg leadjam, amit kell.

Hirtelen lettem kész, engem is meglepett. Kicsengettek.

Kering az irodában egy asztali csengő. Ezt olykor figyelemfelhívásra nyomkodtuk, de leginkább örömködésre, ha valamit meg akartunk osztani. Ezen csengettek ki nekem is. Körbevettek, mint tejes tálkát a kölyökkutyák és elbúcsúztattak. Mivel folyton nyígtam a légkondira és úgy ücsörögtem, mint kisnyugdíjas télvíz idején az olajkályha mellett, megajándékoztak a világ legpuhább sáljával is!

Itt papírforma szerint az embernek könnybe kéne lábadjon a szeme a meghatottságtól, na én meg vigyorogtam, mint a tejbetök. Legalábbis belülről így éreztem. Mert egytől egyig mindenki úgy búcsúzott, hogy sok szerencsét és halljunk még felőled! És mert nem éreztem, hogy utoljára találkoznék bárkivel is. Meg mert örültem annak, ami kezdődik, és ahogy az előző végződik. Na, jó és a sál is nagyon tetszett.

Úgyhogy, ha bárki is hiányolta volna rajtam a fátyolos tekintetet és remegő hangot, bocsássa meg nekem. Hosszan, sokat búcsúztam aznap és nagyok sok pozitív energiát kaptam. Valószínűleg ezért alakult úgy, hogy végül majdnem a teljes munkaidőt ott töltöttem.

Legutoljára az esküvőnkön éreztem, hogy így elkap a gépszíj és emberek kedveseket mondva kézről kézre adnak, aztán ott állok, hogy vége van. Nagyon köszönök mindent és a sok jókívánságot szóban és a kártyán is! Még hallotok felőlem! 😉

Van még ott, ahonnan ez jött!

halfajták

Halfélék

A horgászrajongó, ha kedvelt sportjától mesél, előbb utóbb átvált egy olyan szaknyelvre, ami sajátos keveréke az angolból magyarosított és a...
felnőtt barátság

Így ápold a felnőtt barátságot!

  Elfelejtünk barátkozni? Harminc körülre már az ember ráébred, hogy a legtöbb örök legjobb barátságnak szavatossága van. Minden emberi kapcsolatot...
prk lézeres szemműtét fél éves kontroll

Fél éves kontroll

First world problems Most már több, mint fél éve, hogy megvolt a szemműtét. Elvileg ennyi időre van szükség, hogy a lézeres heg begyógyuljon. A PRK...
Jenny of Oldstones magyarul

Öregvári Jenny / Jenny of Oldstones

Mielőtt a nagyban dúló Trónok Harca fanatizmussal megvádolnának, szeretném hangsúlyozni, hogy én nem felkeltem a hajnali hármas adásért, én most...

A látás – Vámpírélet, avagy az első hét

A látás lézeres szemműtét után nem úgy alakul, hogy felülsz a műtőasztalon és onnantól röntgen szemed van. Azonnal érzed a javulást persze, de a végleges látásélesség elérése hetek alatt áll csak be. Hosszú az út odáig, aminek az első hét napja bizony azzal telik, hogy napszemüvegben mászkálsz még a slozira is.

Spread the love

Intimkoncert – Vodku Fiai

Azt már régóta tudom, hogy a Vodku fiai sosem kezdenek időben és mindig kisebb helyen játszanak, mint ahova az érdeklődők beférnének. Ennek ellenére én lógnék a csillárról is, és spec anti-dohányos...

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más fővárosoktól nemzetköziségében és a maga nemében...

Halfélék

A horgászrajongó, ha kedvelt sportjától mesél, előbb utóbb átvált egy olyan szaknyelvre, ami sajátos keveréke az angolból magyarosított és a népnyelv szülte frappánsan bohókás kifejezéseknek. Laikus...

Lelki utazás a felmondás felé

Felmondás nyitány Ki ne játszott volna el életében a gondolattal, hogy most felmondok. Felállok, bemegyek az irodájába, és jól felmondok. Itt hagyok csapot papot, de főleg a telefont és lelépek a...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..