Oldal kiválasztása

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más fővárosoktól nemzetköziségében és a maga nemében olvasztótégelye a kultúráknak: oroszok árulnak szuvenírt és sütik az olasz pizzát, brit turisták tequiláznak a Depeche Mode bárban, a mi kis kompániánkról nem is beszélve.

Újrahasznosított szélmalmok

Szomorúan bár, de búcsút kellett vegyünk a béke szigetétől Saaremaa-n. Készülődés közben ismét konzultáltunk a kompmenetrenddel és kiderült, hogy egy óránk van elindulni. Szerencsénkre nem volt technikailag túlfejlett kávéfőző, hogy hátráltasson minket, úgyhogy maradt is időnk. Egy látnivalót iktattunk be menet közben, ez két átalakított szélmalom Piret és Suur Tõll alakjában „felöltöztetve”. Eredetileg egy dokumentumfilm kedvéért gondolta újra a már használaton kívüli épületeket egy helyi halász, aztán így maradt turistalátványosságnak.

Különböző romok

Tallinn felé megálltunk Ungru majorságnál. Ennek az épületnek megint szép romantikus meséje van. Történt ugyanis, hogy egy nemesifjú egy német kisasszonynak csapta a szelet. A lány kijelentette, hogy ő képtelen lenne más házban élni, mint abban a gyönyörű épületben Mersebergben, melyet oly nagyon szeret. A szerelmes férfinak pedig nem esett le, hogy a lány vélhetően csak lekoptatni próbálja, avagy saját csapdájába akarta csalni a csajt. Mindenesetre nekiállt lemásolni az emlegetett majorságot itt Ungruban.

A happy end sajna duplán is elmaradt, mert még nagyban tartott az építkezés, mikor halálhírét vette a lánynak, majdan hadba vonulván és elesvén ő is csak a temetése előtti éjszakát töltötte az akkorra még mindig befejezetlen épületben. Ja, és aztán jöttek a szovjetek és részben elhordták.

A szovjetek már csak azért is jöttek, mert a major szomszédságában gondoltak légelhárító bázist létesíteni. Aztán ahogy jöttek, el is mentek, és maradt itt huszonnyolc jól álcázott hangár az enyészetnek. A kifutópályán ma driftelő- és gyorsuló versenyeket tartanak. Ottlétünkkor tanulóvezető gyakorolt bójakerülgetést.

Ismét Tallinn

Az utolsó szállásunk bája elmarad Saaremaa szigetbéli tapasztalatainktól, de a maga nemében érdekes. Egy régebbi bérházban laktunk, amely ötödik kerületi társaihoz híven letűnt korok leharcolt szépségét idézte. Víznyomás például nehézkesen volt, így az úrias forró víz sosem vegyült a póri hideggel, extrém sporttá avanzsálva a zuhanyzást

Tallinn

Szuvenyir

Az utolsó két napunkra – hétvége lévén – csatlakozott még egy pár Finnországból. Így amíg be nem futott a hajójuk, elintéztük a szuvenír vásárlást. A legtöbb ajándéktárgy fából, avagy gyapjúból készül, kisbáránytól, szakállas vikingfejen át kifaragott fecskemintáig mindent lehet hűtőre tenni. Négy euró az a kutyaközönséges toboz, amit jól látható ragasztással erősítettek a mágneshez. Na, ilyet nem hoztunk.

Utána viszont betévedtünk az orosz szuvenír boltba. Kezdjük ott, hogy belépve Putyinos és Trumpos matrojska babák sorakoznak a polcon. Pár lépéssel odébb gyufás skatulyán is virít a képük. Beljebb merészkedve kapható olyan bögre, melyen Putyin félmeztelenül ül meg egy fehérfejű rétisast – fejtse meg ki ki maga ezt az allegóriát. Természetesen minden fele annyiba kerül, mint a korábbi boltokban. A leginkább mégis az eladó lénye nyűgözött le.

A köpcös, izzadt, kopasz csávó orosz focidrukker mezben feszített a pulpituson egy pult mögött. Elé helyezve a megvenni szánt mágnest annyit vetett oda foghegyről, hogy „tri”. Adtunk neki négy eurót, mert annyink volt. Virsli ujjaival tenyerére emelte a fémpénzt, cseppet sem kapkodva az egyiket megfordította, hogy jól lássa a számot majd a számomra nem teljesen világos logika alapján különválasztott kosarak egyikébe ejtette őket. Egy sóhajtásnyi szünet erejéig a terítőcskére hullajtott és az élekben meggyűlt szotyi magok egyikét módszeresen kettéharapta, majd fáradhatatlanul előkaparta nekünk a visszajárót.

Az asztalkán volt még hely a kimutatásnak is. A kimutatás annyit tesz, hogy a táblára csippentett A4-es lapok legfelsőbbikén húz egy vízszintes vonalat és akkora ló betűkkel, mint egy első iskolás, odavakar egy teljes összeadást. Mondanom se kell, számlát nem kaptunk, viszont számtalan Rejtő jelenetet idézett fel az ipse.

Börtönbe jutottunk

Önként. Dalolva nem. Rummu-ban anno munkatábor működött. Aztán jött a rendszerváltás és egyik napról a másikra semmi szükség nem volt a komplexumra. Mondanám, hogy az idő vas foga megkezdte az épületeket, de nem igaz, mert akkorát harapott belőle, hogy félő, még a torkán akad. Ugyanis amint megszűnt működni, megszűnt a víz folytonos szivattyúzása is és az épületegyüttes egy része boldog sóhajjal merült alá a habokba. Búvárok előszeretettel térképezik fel, akadnak fürdőzők is, de maga a salakféle hegy csipkézett mintázata is izgalmas. És persze miért is ne tennének még ide egy színpadot is?

Az Oroszok már a pizzázóban vannak

Ugyan nem a legmagasabb, de megálltunk a Keila vízesésénél is, szerintem szebb, mint a Jägala. Utolsóként az öngyilkosságot elkövetők egyik legfelkapottabb észt sziklaszirtjét néztük meg. Elköltöttük szerény kis uzsonnánkat, aztán hazatértünk a bázisra. Este felkerestük azt a pizzázót, ahol megérkezésünkkor is ebédeltünk. A személyzet beszélgetéséből világossá vált, hogy az észt főváros ezen olasz pizzázóját speciel oroszok működtetik. Kezdjük átlátni a helyi orosz maffia érdekszféráját. Búcsúzóul a korábban kiszúrt Depeche Mode bárban iszogattunk másnap pedig válogatott járművekkel vágtunk neki a fél napos útnak hazáig.

Észtország minden története

Észt utinapló: odaút

Az odaút már nyaralás? Háát, hozzállás kérdése végül is. Mert, hogy is kezdődik egy odaút? Ferihegyhez képest a reggel fél nyolckor heringekként...
szellemkikötő

Észtország: Szellemkikötő és hippikert a gettóban

Tallinni dokkok A srácok kora reggel felkerekedtek, hogy elhozzák nekünk a bérelt kocsit és bepattanva továbbálljunk. Ez gyakorlatban egy kisbusz....
Piusa

Peipustól Piusáig

Valahogy úgy alakult, hogy végignyargaltunk az orosz határvonalon. Peipus tónál délnek fordulva Piusa bányáig mentünk, és vissza. Aztán, ha nem lett...
Pärnu strand

Homok, bicaj, Pärnu

Miután a keleti oldalt kellően szemrevételeztük, az irányt nyugatnak vettük a strandjáról híres Pärnu felé. Itt az igazi homokos beach feeling...

Suur Tõll és Piret

Saaremaa szigete Észtország nyugati felén a Balti tengeren fekszik. Az amúgy is 60%ban erdő borította ország ezen szegletében ehhez képest is...

Kiipsaare világítótorony

Eltartott egy darabig, amíg felszedegettük az állunkat a földről, de végül csak elfoglaltuk a szállást és beájultunk aludni. Három kör szauna után....
Tallinn

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más...

Van még ott, ahonnan ez jött!

horgászmódszerek

Halfogás 2

A halfogás az, ami az egyébként önmagában is egész kellemes parti ücsörgést adrenalintermelő horgászélménnyé magasztosítja. Első bejegyzésemben az...
közlekedj okosan

Tömeg, közlekedj okosan!

Kérlek! Most, hogy a 4-6 villamos nem jár a teljes vonalon, kénytelen vagyok többet metrózni, mint amúgy ingerenciám volna. Lépten nyomon belefutok...
látásélesség lézeres szemműtét után blog

Alkalmasság

Az nagy elhatározás után sokan gondolják, hogy lézeres szemműtét esetén a pénz összekuporgatása a kulcskérdés, de van egy másik nagy horderejű...
Miként fajzik el az ízlés?

Miként fajzik el az ízlés?

Egy bizonyos idő távlatából - ne firtassuk, pontosan mennyi - mosolyogtató visszatekinteni az ember kedvenc zenéire. Általában kirajzolódik egy...

Vezetés tanulás

Amint kijöttem a KRESZ vizsgáról én már mentem is az autósiskolába vezetésoktatásra jelentkezni. Hallottam a rémstorykat, hogy mennyi idő, míg végre oktatóhoz jut az ember, pláne, hogyha utána még...

Évkezdő küzdősportok

Kikapcsolódás az egész családnak Az Új év első hetében az embernek még több energiája van. Kezd elmúlni a bejglikóma, már nem zabálunk reggeltől estig, viszont a meló se csapolta le senki energiáit...

Kamu válaszok KRESZ kérdésekre II

Arra, aki gyakorta ül autóban - még ha csak az anyósülésen is - és nem alussza, mobilozza át mindig az utazást, óhatatlanul ragad valami. Megtanul elsősorban belekotyogni, légkondit kezelni,...

A tenger mélyén mindig nyár van / There’s always summer under the sea

Ez a dal egy kissé méltatlanul elfeledve maradt hátra valahol az ötödik évad tájékán és még ott se hangzott el egyben: Shireen dala, avagy A tenger mélyén mindig nyár van. Magyar fordítása, ha úgy...

Vérprés, alias vördpressz

Blogolni általában grafomán emberek akarnak. Ujjbegyeimben már nekem is pattanásig feszült a kicsordulni vágyó kreativitás.Nekiestem. Kellett honlap. Kellett szerver. Aztán wordpress. Meg sablon....
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük