Elsődlegesen szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy mikor lát már rendesen, mikor folytathatja az életét? De előbb utóbb előbukkan az a kérdés is, hogy fog-e fájni? Na most a műtét gyakorlatilag alig érezhető. A fájdalom lézeres szemműtét után jelentkezik és ez az, amit pár napig viselni és át kell vészelni valahogy.
A fájás
A látásélesség váltakozásánál a fájdalom lézeres szemműtét után sokkal egyszerűbben leírható. Az elején nagyon, aztán meg nem. Nulladik napon a lézeres szemműtét után én hót laza és felszabadult voltam. Túl vagyok rajta, nem fáj semmi, kaptam két pirula altatót, és már jobban látok, király! Adtak két tablettányi fájdalomcsillapítót is, mint Neo választhattam, hogy algopyrin vagy cataflam. Én nagy mellénnyel az algopyrint kértem, ezt utólag megbántam. Egész nap jöttem, mentem, eltekintve attól, hogy végig napszemüvegben voltam, semmi különös nem történt. Estig. Este jött a fáj.
Fokozatosan kezdett rájönni a szemem, hogy őt atrocitás érte. Először csak égett, aztán szúrt. Az első éjjel még volt annyi mázlim, hogy előbb aludtam el, mintsem beütött volna az igazán
nagy krach.
Tekintve, hogy mennyi minden történt, meg akármilyen vígan voltam is, azért a testnek ez megerőltető, nem csodálom, hogy beájultam. Aludtam, mint a tejes bunda. De reggel, amikor megébredtem!
Szúrt és égett. Ez önmagában nem hangzik olyan rosszul, inkább az a gáz, hogy nem hagyja abba. Alap esetben ezek azok az érzések, amiktől két percen belül megszabadulsz. Vagy kiszaladsz a konyhából és később folytatod a hagyma szeletelést, vagy elmész egy tükörhöz és kiszeded azt a szempillát vagy bogarat a szemedből. Na ez nem hagyta abba. Nem nyúlhattam hozzá. Nem dörzsölhettem. Csak fájt.
Fájt és fájt folyamatosan, megállás nélkül és én hót fáradt és álmos voltam. Azt hittem, homokot szitálnak a szememben és nem úgy, hogy ott van egy két homokszem, hanem egy marék homok folyamatosan mozog, kavarog a szemedben és nekifeszül a felszínének a szemhéjad alatt. Amitől persze megállás nélkül ömlik a könnyed és ezzel párhuzamosan taknyos vagy. Ez azért jó, mert levegőt se kapsz, ha bedugul az orrod, illetve néha ki kell nyitni a szemed, hogy kibuggyantasd a könnyed és akkor felkavarodnak a homokszemek is. Alig bírtam cseppenteni, bár adott egy pillanatnyi enyhülést, úgyhogy örömmel tettem. Itt hálaégnek még voltam olyan kómás, hogy a művelet után azon nyomban visszaájultam.
De kilencre mentünk az első napi kontrollra, úgyhogy kelni kellett.
Én annyira nem bírtam nyitva tartani a szemem, hogy férjembe karolva mentem szinte vakon a villamoshoz. Három lépésenként kipislantottam, hogy nekivezet-e egy oszlopnak, de úgy döntött, nem dobja fel ilyesmivel a napomat. Fájt, szar volt, de elmondták, hogy ez lesz, úgyhogy legalább nem voltam megijedve. Csak el nem bírtam képzelni, hogy az Istenbe fognak így megvizsgálni. Mázlim volt. A fájás, mint később megtapasztaltam, ébrenléti állapotban hullámokban jön és a két szem olykor nem is egyszerre panaszkodik. Úgyhogy pont az odaút felénél maradt abba és a klinikán már gond nélkül nyitva volt mindkét szemem. A vizsgálat annyi volt, hogy megnézték, rendben gyógyul-e a seb és leolvastam egy táblát, hogy megsaccolják a látásjavulást. Ennél jobban nem szadiztak. Minden rendben, ha kérdés volt, átbeszéltük, mehettünk haza.
Aznap, az első nap egy-két hullámban érkezett a fájás, de azért nagyrészt virgonc voltam. Az este volt megint szar. Figyelmeztettek, hogy
a második éjjel a legrosszabb
és tényleg. Itt már elaludni se tudtam. Ugyanaz a homokszitálás érzés, mint reggel, csak nem maradt abba három óra után se. Eleinte az volt bennem, hogy kibírom bogyók nélkül, mert kifogok egy enyhült részt, akkor majd úgyis elalszom. De nem volt enyhült rész. Utólag sejtem, hogy a csukott szem az oka, ami folyamatosan ingerli a védőréteg nélküli sebet.
Három órát szenvedtem míg végül rászántam magam a fájdalomcsillapítóra. Na most a front miatti fejfájásom seperc alatt elmúlt, de a szemem azt se mondta, fapapucs. Úgyhogy bevettem kínomban hajnal kettőkor az első altatót. A következő, amire emlékszem, hogy reggel nyitom a szemem és fáj.
Nem vagyok a nyugtatók, altatók híve, de ott és akkor el se tudtam volna máshogy képzelni. Csodásan működött. Itt valakinek biztos eszébe jut, hogy négy öt sörrel ugyanezt az állapotot – najó, nálam lássuk, be két-három sörrel is – el lehetett volna érni, de az alkohol ebben a szakaszban még tilos, ugyanis kiszárít. A második nap már jobban telt.
Nap közben kevés fájdalomhullám volt és kezdtem jobban látni. Este megint szükségét láttam egy altatónak, a fájdalomcsillapítóval már nem próbálkoztam egyáltalán. Reggel még fájt, de bírható volt és a harmadik nap estéjét már magamtól aludtam át. Szóval most már hébe hóba látok és nem is fáj. De még mindig ott van egy csomó korlátozás, hogy mit szabad, mit nem szabad. Úgyhogy egy egyre nehezebb találós kérdés volt, hogy mit csináljak magammal a lézeres szemműtét után.
Lézeres szemműtétem elejétől végéig
Van még ott, ahonnan ez jött!