A műtét

A PRK műtét napján értelemszerűen volt bennem némi ideg. Szerencsére nem sok időm volt foglalkozni vele a lézeres szemműtét előtt, mert már kora reggel felkeltem hajat mosni, összeszedtük a kellékeket, kötelességtudatból, de ettem valamit odaúton, a váróban meg gyakorlatilag elkapott a jól olajozott rendszer gépszíja és mire felocsúdtam, már átléptem az előkészítő ajtaját és felfektetve vártam a műtőasztalon.

Műtét

Na és akkor az előkészítés után indult a banzáj. Dobogós helyen szerepelt a félelmeim listáján, hogy miként is akarják kivédeni az önkéntelen pislogásaimat. Lelki szemeim előtt hol a Mechanikus narancs kipeckelt szemű kényszervetítése, hol az a Tom és Jerry jelenet pergett, ahol a macska szigszalaggal ragasztja homlokára a szemhéját, hogy el ne aludjon. Úgyhogy a lézeres PRK műtét első lépéseként megismerkedtem a szemterpesszel.

Fogalmam se volt, hogy így hívják. Ez valóban az, mint a Mechanikus Narancsban, viszont az azonosság itt nagyrészt véget is ér. Egyrészt nem nézettek velem nem kívánt szexjeleneteket, másfelől a látványa sokkal idegborzolóbb, mint a viselése. Nem hegyes, nem fáj, ha a szemgolyódhoz ér esetleg, nekem olyan ügyesen tették be, hogy csak a fém hidegéből tudtam, hogy ott van. Nem feszít, nem ékel, pont olyan érzés, mintha megfognád a szemhéjad és kézzel felhúznád. Ennél többet nem is csinál.

Az sem kínzott, hogy percekig nem pislogtam, mert állandóan lötyögtettek valamit bele. Már a terpesztés után kimosták a szemem valamivel, azt hiszem betadinnal. Ez azt jelenti, hogy addig csepegtetnek, amíg már folyik jobbra balra és jó szolgálatot tesz a fülednél a gézlap.

És jött az a rész, amitől a legjobban paráztam: lekaparták a szememről a hámréteget. Én korábban azt se tudtam, hogy ott van nekem olyan. De volt, nem is kevés. Teljes mértékben aláírom, hogy nem fáj. Orvosilag a fájdalom nagyon erősen elhatárolt a kellemetlen fogalmától. Mert kellemetlennek meg határozottan mondanám.

Egyrészt érzed, hogy mozdulatokat végeznek a szemgolyódon és, hogy ilyenkor valami nyomást fejt ki rá. Ha valaha volt gusztusod kicsit benyomkodni a szemgolyódat, mint ahogyan Ace Ventura kínozza az egyik simlis fiút a második filmben, na olyan érzés. Emellett látod, hogy egy picike szike kapirgál a szemeden és ezzel párhuzamosan egyre homályosabban látsz. Ez ilyen közelről azért hat dioptriánál is feltűnik az embernek. Na ez a rész brr. Hálaégnek nem tart sokáig, de nekem a vége felé nagyon koncentrálnom kellett arra, hogy elnyomjam azt az ingert, amitől elkapnám a fejem. Nem tudom, milyen fejet vághattam közben, de valszeg megérne egy montázst.

Na ha ennek a résznek vége, akkor jön a lézer. A lézer szerintem pite. Lehet, hogy láthattam volna a lézersugarat, ha még megvan a hámréteg, de így annyit éreztem, hogy van egy zöld pötty, amit néznem kell, amíg nem szólnak, hogy kész. Valaki finoman, jelzés szinten tartotta a fejem – a lézer amúgy azonnal abbahagyja a munkát, ha kimozdulsz meg van rajta nyomkövető, hogy a kisebb szemmozgásokat kövesse – de nem érzem, hogy szükség volt rá. A végére volt némi

égett szag,

amiből tudtam, hogy azért itt tényleg történik valami, de meg se kottyant. Utána egy – ha jól emlékszem – “gyógyszeres tablettának” nevezett dolgot tesznek a szemre. Ez amennyire láttam egy fehér kis korong, amiből gondolom enyhe pezsgőtablettaként áramol ki minden jóság a friss sebre. Ezt egy ideig hagyják hatni, aztán leveszik és átmossák a szemet antibiotikummal és feltesznek egy védőlencsét.

Utána ugyanez a másik szemmel. Az azért volt rosszabb, mert már tudtam, milyen a hámréteg lekaparása. De onnantól meg tudtam, hogy túl vagyok a rossz részen, ilyen szempontból meg megkönnyebbülés.

Mikor felültem, már sokkal jobban láttam és végre megpillantottam a műtőorvosomat, szaktekintély urat is. Szaktekintély úr szemtelenül fiatalnak tűnt szaktekintélységéhez képest, kedvesen bemutatkozott és még egyszer átbeszéltük, hogy mit lehet, mit nem lehet, mire számítsak. Ezt egyébként Zen néni is elmondatta velem és ezt olvasgattam a váróban is, szal addigra már a lényeges információkkal úgy 3-4 alkalommal találkozott az ember. Szaktekintély bácsi nem sürgetett, megbeszéltük, amit kellett és kimentem az előkészítőbe. Ott már várt zabszemmel a seggében a következő delikvens – neki küldtem egy bíztató mosolyt – és Zen néni, aki műzli szelettel kínált.

Zen néni a kedvencem.

Ezután már sok teendő nem volt. Kint lőttünk egy képet a facebookra, felvérteztem magam az UV szűrős napszemcsivel – még a beavatkozás előtt valamikor fizettem – és elindultunk haza. Felvértezvén temérdek instrukcióval és házi feladattal, hogy mit mikor hogyan és mikor ne lézeres szemműtét után első héten.

————————————————————————————————–

Lábjegyzet: napszemüveget venni, amikor még szemüveges vagy egy saját farkába harapó kígyó, windowsi kékhalál, körkörös hivatkozás. Mert amíg rajtad van a dioptriás szemüveg, nem tudod felpróbálni a napszemüveget. Amíg meg rajtad van a napszemüveg, nem látod, hogy hogy áll. Úgyhogy én egy barátnőmmel mentem és főleg ár alapján fogtam egy egy szemüveget, amihez hasonlót korábban ő jónak ítélt és bele se néztem a tükörbe. Csak mindig felé fordulva. Most már kb látom, mit vettünk és tényleg jó.