Évkezdő küzdősportok

Kikapcsolódás az egész családnak

Az Új év első hetében az embernek még több energiája van. Kezd elmúlni a bejglikóma, már nem zabálunk reggeltől estig, viszont a meló se csapolta le senki energiáit a nulláig. Ezt kihasználván aktív kikapcsolódásoknak adózva rá kellett ébredjek, mennyi párhuzamot is mutat a köztéri korcsolyapálya és a pankrátor ring.

Pankrátor mérkőzésre a HCW jóvoltából jutottunk – szigorúan nézőként – amivel kapcsolatban voltak némi fenntartásaim. Az emberben ugyanis él egy olyan kép, hogy a pankráció brutális, szuperhősnek öltözött emberek állatias kivetkőzése minden emberségükből, ahol az első sorba azok ülnek, akik véresen eszik a palacsintát és szuvenírként elesett harcosok zápfogait gyűjtik a derékövükre.

Ehhez képest családos metál arcok képezték a közönség felét, s ím, az első párhuzam: a pankráció, mint a korcsolya, családi kikapcsolódás is lehet. Engem az elektromos gitárok andalító húrtépése azonnal akklimatizált, aztán szépen megkerestük a helyünket, kulturáltan beszélgettünk egymás közt. Egyszer próbáltam csak a merch shoppot ruhatárnak nézni és fegyelmezett várakozóként vagy tíz percen át a pólókat csodáltam, míg rá nem kellett ébredjek, hogy kurvára nem akarja senki elkérni a karomban szorongatott két kabátot.

Valós és lelki pofonok

Maga a pankráció egy szűk óra múlva kezdetét vette, felkonffal, bíróval, arcoskodással, öt-hat menettel annak rendje s módja szerint. És adom, tényleg nem csak a bunyóról szól. Egyrészt a bunyó is élvezhető mindennemű vérszomj nélkül az ember lelkében, mert – ha lehet ilyet mondani – a pankrátorok kulturáltan bunyóznak. Emellett a pankrációban sem az a lényeg, hogy egymást péppé verjék (pont, mint a korcsolyában! Ugye, hogy nem is lesz ez a témakötés olyan erőltetett?). A lényeg sokkal inkább az, hogy minél látványosabb, fordulatosabb előadást kerekítsenek. Én így műfajában a cirkuszhoz közelebb állónak érzem, mint a ketrecharchoz.

Másfelől itt nem csak részben koreografált bunyó, de dramaturgia is van, ami azt jelenti, hogy bizonyos szinten kidolgozott karakterek, kapcsolatrendszerek, érdekszférák és motivációk is hatják át a hézagos történetet. És a férfiak most ugorjanak a következő bekezdésre inkább, menjenek le megnézni a kocsi olajszintjét, vagy hozzanak egy gyógysört. Mert ami a csajoknál a szappanopera, szerintem pasiknál az a pankráció.

Van csalódás, küszködés, váratlan segítség, és dráma, ó de még milyen pörrgőrugásba oltott dráma! A feltörekvő fiatal tehetség megküzd az öreg mester hőn áhított tiszteletéért, s a szívszorító kézfogás után épphogy saját lábán el tudja hagyni a ringet. A címvédő lovagpáros visszaveri a becstelen kihívókat. A beképzelt ifjú tehetség ellen hiába is próbálkoznak, fölényesen nyer és nyer, miközben a közönség képébe röhög. Hiába, a tehetség alázattal nem minden esetben párosul.

A pálya ördögei

A korcsolyázást ennél talán egyszerűbb magunk elé idézni, mert senkinek nem kell bemutatnom. Annyiban azonban mégis jobban behatárolnám a történetet, hogy mi egy napos vasárnap délután döntöttünk úgy, hogy korcsolyázni megyünk ingyen az Allee mellé, aminek talán nem meglepő velejárója, hogy dugig volt a hely. Nekem nem lévén korcsolyám, bérelnem kellett, s a gyerekzsivajban meg találtam kérdezni a kiszolgálót, hogy „az osztály most jön, vagy most megy?” ”Miféle osztály? Ezek mind külön jöttek.”

Ez azt jelenti, hogy az ide oda zsibongó gyerekhad folytonos, kiszámíthatatlan veszélyhelyzetekkel nehezítette a kikapcsolódást. Azokban a szituációkban, ahol leginkább elvárható, hogy elessenek, rendre talpon maradnak, majd összecsuklanak egy üres, egyenes szakaszon. Megállni egyik sem tud, s ezáltal az a hangos dörrenés, mely a pankrátorok földre érkeztekor rezegteti meg a ringpadlót, ugyanúgy fellelhető a korcsolyapályán, mikor kisgyerekek a korlátnak ütközve végeznek tervszerű „megállást”.

Mindig minden korcsolyapályán van egy-két ember, aki túl profi. Akiről nem érted, miért nyomorítja meg magát egy húsz méter hosszú pályával és öt négyzetméterre négy embernyi népsűrűséggel. Vannak a tipegő felnőttek, akik sose tudtak rendesen korcsolyázni, csak szeretnek közösségbe járni. Hasonló sebességgel száguldoznak a gyerekeiket korcsolyázni tanító szülők és azok a nagy öregek, kiknek egyensúlya megkopott már kissé. Köztük oda nem figyelve évődnek a szerelmespárok. És akkor vannak a gyerekek.

korcsolyázó gyerekek

A korcsolyázó gyerekek altípusai

  • A száguldás megszállottja
    Ő az a profi, csak miniben. Aki úgy fut rá a jégre, hogy nem veszít lendületet, minden domino helyzetet a sebesség további növelésével old meg és akkor sem esik el, amikor háromszáznegyven fokos fordulatot véve csúszik át egy idegen terpesze alatt.
  • A szelfikirálylányok
    Párosával járnak, rózsaszín vagy Hello Kittys fülvédőben, elzásan befont hajjal, és általában jellemző, hogy a metálezüst vagy rose gold kabátjuk kiválasztásában több energia fekszik, mint abban, hogy korcsolyzzanak. Sebességük minimális, leginkább kézen fogva tipegnek, akárha magassarkú koriban járkálnának, vagy szelfihez pózolnak az út kellős közepén.
  • A meg nem értett
    Ő az, aki a korizást egyáltalán nem élvezi. Ellenben a felkaristolt jégkásába csillaghajót tervezni annál inkább. Szülőjének nem kis munkája, ha a gyerek ugyanannyi ép ujjal távozik a pályáról, mint ahánnyal érkezett.
  • BFFs – a legjobb örök barátok
    Itt a demokrácia szelleme hat át mindent. Párosával, olykor kézen fogva koriznak, leginkább a korcsolya oktatásában használatos piros vázat tologatják örök egyetértésben. „Most menjünk erre!”
  • A mérnök
    Őt sem érdekli a korcsolya. Őt a piros váz érdekli. A piros váz, ahogy megfelelő erőbeadással haladása elér egy tartható sebességet és kotorja a pálya felszínére gyűlt jégkását. Ő az, aki sokkal boldogabb lenne azzal a nagy kotrólapáttal, amivel óránként letisztogatják a pályát.
  • A rettegő
    Van az a kislány, akinek apja feltétlenül bizonyítani szeretné, hogy a korcsolyázás jó dolog, annak ellenére, hogy a gyerek úgy markolja a hozzá legközelebb eső lábszárat, mint víziszonyos macska az alkarvédőt, mikor a víz fölé tartják. Mindkettejük érdekében reméled, hogy rövid lesz a tél.

Van még ott, ahonnan ez jött!

halfajták

Halfélék

A horgászrajongó, ha kedvelt sportjától mesél, előbb utóbb átvált egy olyan szaknyelvre, ami sajátos keveréke az angolból magyarosított és a...
Vodku fiai intimkoncert blog

Intimkoncert – Vodku Fiai

Azt már régóta tudom, hogy a Vodku fiai sosem kezdenek időben és mindig kisebb helyen játszanak, mint ahova az érdeklődők beférnének. Ennek ellenére...
fájdalom lézeres szemműtét után blog

A fájás – Vámpírélet, avagy az első hét

Elsődlegesen szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy mikor lát már rendesen, mikor folytathatja az életét? De előbb utóbb előbukkan az a kérdés is,...

Vezetés tanulás

Amint kijöttem a KRESZ vizsgáról én már mentem is az autósiskolába vezetésoktatásra jelentkezni. Hallottam a rémstorykat, hogy mennyi idő, míg végre...

Fél éves kontroll

First world problems Most már több, mint fél éve, hogy megvolt a szemműtét. Elvileg ennyi időre van szükség, hogy a lézeres heg begyógyuljon. A PRK lézeres szemműtét fél éves kontroll vizsgálat...

Nem tudtok ti nyaralni

Két határidős munka közé szorítottad a nyaralást és egy-két találkozót még gyorsan beszorítasz erre a hétre, mert utána már nem leszel elérhető. Idén ez az egyetlen hosszabb szabadságod, fél évet...

Téveszmék a házasságról

Kezdjük ott, hogy ez marha szubjektív lesz. Önként vagyok feleség, ez jó megfigyelőknek sugall valamit. Mindamellett senkit nem akarok péklapáttal az anyakönyvvezetőhöz hajtani és azt sem verem...

Kamu válaszok KRESZ kérdésekre I

Felnőtt fejjel végre szembenéztem a ténnyel, hogy kéne egy jogsi. Alapvetően nem vonz a vezetés, de alapvetően a metrózás se vonz, mégis csinálom. Úgyhogy túlestem egy intenzív tanfolyamon és...

A felnőtt barátság kihívásai

Mi a barátság? Az embernek már oviban van legjobb barátja, akivel a titkait, terveit megosztja, együtt hintázik, homokozik. Később az élet nagy dolgairól diskurál és bátran veti alá magát közös...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés