Mi a barátság?
Az embernek már oviban van legjobb barátja, akivel a titkait, terveit megosztja, együtt hintázik, homokozik. Később az élet nagy dolgairól diskurál és bátran veti alá magát közös kísérletezésnek kultúrájában kedvelt bódító szerekkel. A barátság intézménye aztán nehéz kihívásokkal szembesül, amikor az ember életútja a húszas évei derekán már nem csak irányt vett, de haladt is valamennyit előre azon a bizonyos ösvényen. Ez pedig az idő múltával a legmélyebb barátságot is istenesen próbára teszi. Ebben a bejegyzésben a nehézségeken fogok csámcsogni, a folytatásban pedig kicsit konstruktívabban arról, hogyan is lehet ápolni a barátságokat ebben a nagybetűs FELNŐTT életben?
Remélhetőleg mindenki tudja és megtapasztalta, milyen az életre szóló barátság. Amikor egy szemvillanásból értitek egymást, életetek minden fontos eseményét felidézve emlékeitekben megtaláljátok a másikat, azaz fogtad már a barátnőd haját vagy a haverod sörét, amíg hány. Érezte valaha ember szükségét, hogy ezt a szent érzést steril definícióval ellássa? Még szép. Nem tudom, hogy szociálisan analfabéta embertársainknak szánt segédletként, vagy arra felkészülve, hogy földönkívüli kultúrákkal értessük meg alapvető társadalmi kapcsolatainkat, de született meghatározás.
A Wikipedia így szól: „A barátság összetett, támogató emberi viszony. […] Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.” Egy barátnőm megfogalmazását valamivel találóbbnak tartom. „Barát az, akit, ha felhívsz, hogy hulla van a kertemben, azt feleli: hozok ásót.” Viszont használhatóbb megfigyeléssel élnek a brit tudósok: „közös vonásaink nagyban segítik az összetartozás érzetét. Ez lehet: a személyiségünk, az élethelyzetünk, az érdeklődési körünk.” De mi van, ha ezek megváltoznak?
A barátság hét próbája
Az iskola-, és kocsmapadot koptatva még viszonylag könnyű ápolni egy haverságot, vagy akár új szintre emelni egy régi ismeretséget. Az idő előrehaladtával azonban egyre nehezebb fenntartani egy egy hétpróbás örök barátságot, amit az élet számtalan fronton kezd ki.
- Távolság
Sajnos napjaink realitása, hogy az emberek olykor elköltöznek és nem is feltétlenül a szomszédba. A lépcsőházból a keresztutcába, faluból a városba, Budapestről Londonba, Magyarországról Amerikába költöznek a régi jó barátok. Több idő és energia összejárni, ha egyáltalán, az élő kommunikációt apránként felváltja a közvetített. Akármilyen huszonegyedik századiak legyünk is, nem ugyanaz egymás mellett ülni, mint deréktól lefele fel sem öltözve Skype-olni eltérő időzónából valakivel, akinek a hétköznapjai olyannyira nem hasonlítanak a miénkhez, hogy még a kábeltévében sem ugyanazok a politikusok ócsárolják egymást.
- Életszakasz
A távolságon felül ott van az is, hogy nem mindenki tart ugyanott az életével. A harminc az a bűvös szám, amikor az ismerőseid egy része dekor-termékek horgolásával egészíti ki csekély GYES bevételét, másik része hivatásos egyetemistaként kávéházak, kocsmák és tüntetések közt ingázik, a harmadik része meg sosem ér rá, mert vagy dolgozik, vagy évi egyszer a menő fizujából eltűnik a neked még soha be nem mutatott életre szóló szerelmével valami undorítóan buja és egyenlítőközeli szigetre. Vagy épp válik. Esetleg már temeti a szüleit, de az is lehet, hogy még a nagyszülei is élnek. Operációja volt, vagy Spartant fut. Az életutak igazán változatosak és néha nehezen áthidalhatóak.
- Régi élményeink megkopnak
Milyen biztos közös témát talál a csecsemő mellől nagy nehezen elszakított turbómama és a Szex és New York Samanthája? A közös emlékek felidézését. A régi történetek pedig egyre csak kopnak a sok ismétlésben, mire végül olyan unalmasak lesznek a találkák, hogy a megjelenés már inkább kötelességszerű. Ez persze egy sarkított példa, tegyük fel, hogy ez a két nő pontosan ugyanarról ábrándozott tiniként: család, gyerek, négy kerék. Az egyik már a harmadik porontyot várja, a másik még az apajelöltet se találta meg. Mit mondhat egyik a másiknak három négy év után a szaros pelenkáról és a tinderes randik alternatíva hiányáról, ami nem ugyanannak a lehangoló ismétlése?
- Közös érdeklődési pont elmúlása
És mit mondhat egymásnak az a két barát, akik anno közösen zenéltek? Az egyiknek a banda lett az élete, dohos pincekocsmákban játszik, szüleivel lakik, tizenkilenc éves csaja van. A másik programozónak ment egy multihoz, napi nyolc-kilenc órát gályázik monoton feladatokkal, és néha néha még előveszi a gitárját a padlásról, de a behangolással már nem fárad sosem. Ami az egyiknek egy fellángolás volt csak az életében, az a másiknak a hivatása és szép lassan kiderül, hogy más soha nem is kötötte őket össze. Van ennek a két embernek a jelenben még közös érdeklődése?
- Új élmények hiánya
Hajlamosak vagyunk biztosra menni, másokra testálni a szervezést, az ötletelést. Van, aki csak úgy egy óra késéssel beeseik az ajtón, a másiknak korán kell lelépnie. Milyen programot csinálhatnánk hát különösebb elhivatottság nélkül, mint iszogatós, beszélgetőst? Már megint. A filmekben, sorozatokban persze a jó barátok bármikor átugranak kanapét cipelni, amikor ad hoc költözködnöd kell, de a valóságban ilyenkor erős kétkedéssel és szégyenérzettel gondolunk arra, hogy a régi haverokat segítségre kérjük. A közös szórakozás tehát ritka és monoton, a közös munka pedig ciki.
- Társadalmi különbségek
Fájó pont, de attól még tény: valaki sikeresebb lesz a másiknál. Az egyikőtök a kőbányait japán whiskyre cserélte, a másiktok még mindig ugyanazt a Marlborót szívja, pedig nem dolgozott kevesebbet. Nézitek egymást, furcsán túlöltözöttnek és furcsán alulöltözöttnek érzitek magatokat és nincs mit mondani. Könnyen lehet, hogy egy gimnáziumba jártatok és akkor nem volt érdekes, hogy ki lakik egy szobában a testvéreivel és kinek van saját külön bejáratú fürdő az emeletén. De az ember óhatatlanul hasonlítgat, méri magát másokhoz, méri az eredményeit a terveihez, méri az idejét ebben az életben maga előtt és maga mögött is és ettől olyan kényelmetlenné válik néha a levegő.
- Eszmék eltávolodása
Önmagunk keresésével jó néhány évet elkótyavetyélünk, és olyan emberek válnak sorstársainkká, akikre nem is számítottunk. Az egyetemista kocsmákban nagy világmegváltó eszmék etetik a lélek igazságát, olyan okosakat mondunk, és egyre okosabbakra jutunk, hogy érthetetlen, miért is nem valósult még meg az asztal fölött spontánul a világbéke? Aztán ott állunk évekkel később és az egyikünk inkább békét akar, a másik inkább igazságot. Elsétáltok közösen a karácsonyi vásárra Budapesten, ahol fegyveresek óvják a szent karácsony szellemét, és az egyikőtök biztonságban érzi magát, a másikat inkább ijeszti a kép.
BFF, minőségét megőrzi
Persze ezek a különbségek nem kell végérvényesen éket verjenek két ember közé. Olykor egyszerűen csak elfelejtjük keresni egymást, mert olyan sokáig másra koncentrálunk. De tény, hogy a gyermeki legjobb örök barátságok hiába örökökek, nem állják ki feltétlenül az idő próbáját. Még akkor sem, ha töméntelen mennyiségű idézetet pakolunk naplementés képek elé és sorozzuk meg vele az idővonalunkat. Tenni kell értük tudatosan. Hogy mit és, hogyan, a folytatásban igyekszem majd összeszedni pár okosságot.
Van még ott, ahonnan ez jött!
