Munkaügyi Központ

Miután munkanélkülivé lettem, arra jutottam, hogy az állam igazán honorálhatná ezt a teljesítményem valami módon. Úgyhogy egyik adandó alkalommal nyakamba vettem a várost és elzarándokoltam a Munkaügyi Központ épületébe. Anyám féltő hangja kísért: hát.. majd mesélj, milyen volt!

A Munkaügyi Központ nem a pokol előszobája

Tudtam én, mire fel az a féltő, aggódó hanglejtés szülőm tónusában, és másoknál is találkoztam ugyanezzel az előfeltételezéssel. Ugyanis sokaknak él úgy a fejében, hogy aki munkanélküli, az tulajdonképpen a társadalom számkivetettje. Ez talán még egy szocializációs örökség az átkostól, nem tudom. De velem egy időseknél is belefutottam abba a tényeken nem alapuló elgondolásba, hogy aki munkanélküli, pláne, ha munkanélküli segélyért kaparja Állam bácsi küszöbét, züllött alak. Részeges, asszonyverő munkás fél tüdővel, nagy hasas cigányasszony mindkét csecsén három gyerekkel vagy szétdrogozott, valaha értelmiségi huszonéves, súlyos pszichológiai problémákkal. Na, ilyen társaságban én se szívesen vártam volna a soromra, de ez a társaság nem is gyűlt össze a kedvemért. Többször is meg kellett forduljak a hivatalban és egyszer sem találkoztam velük.

Helyettük várt velem, GYES-ről frissen visszatért anyuka, aki váltani szeretne, útkereső diplomás, akinek még fogalma sincs az életről, szépen felöltözött ötvenes asszony, újságot lapozgató férfiak. Csendben, kulturáltan vártunk, köszöntünk az újonnan érkezőknek és egyáltalán nem érződött az elzüllött kétségbeesettek mindenre haragvó pesszimizmusa a levegőben.

A Munkaügyi Központ nem az inkvizíció

A másik feltételezés, ami általában az előzővel társul, hogy a Munkaügyi Központban csak olyan szakmájukban elbukott, szadista bölcsészek vagy jogászok dolgoznak, akik egyedüli juttatásként talmi hatalmuk kényszeres fitogtatásában élik ki keserűségüket. Mellettük pedig olyan dolgozók, akik a gödör legmélyéről felkapaszkodva, kényszeresen verik le hangyányi felsőbbrendűségüket a szerencsétlen segélyért kuncsorgókon. Na, ez is mind marhaság.

Akikkel én találkoztam olyan jóindulatú, segíteni akaró emberek, mint a szakmájukban még nem kiégett ápolónők. Javaslatokat tesznek, nyugtatgatnak, kellemes pedagógiai érzékkel szájba rágják, hányra kell visszajönni és hova van leírva, mit hozz magaddal. Az egyikük – eredetileg magyar tanár – G.B.Shaw idézettel szórakoztatott, amíg töltöttük a papírokat.

A Munkaügyi Központ nem arra van, hogy eltartson

Ez szerintem az Alfája és Omegája mindennek, amit tapasztaltam. Én nem mondom, hogy nehéz álláskeresőnek jelentkezni és megkapni azt a segélyt. De azért annyira nem is vágják utánad az első kérésre. Rendben kell legyen mindenféle papír, és azokat neked kell intézned. Az előző három évben létezett munkaviszonyaidat igazoló kilépő papírokra lesz szükség, legmagasabb iskolai végzettséged, TB-, és adókártyádra, na meg személyi és lakcím. Mindegyik eredetiben. Bizonyos űrlapokat ezekkel az adataiddal, plusz a bankszámlaszámoddal ki is kell otthon előre tölteni. Nem mondom, hogy atomfizika, ugyanakkor a fenti sztereotípiából vett alakokat se látom, ahogy kellő kitartással és összeszedettséggel ezt mind kitöltenék. Szal van egy afféle természetes szűrő.

A másik dolog a segély mértéke. Ha szépen bezarándokoltál a legutóbbi három évnyi munkaviszonyodat igazoló papírokkal, az ez idő alatt utánad kifizetett járulékokból kalkulálják a segély mértékét. Úgyhogy ha az elmúlt három évre nem tudsz munkaviszonyt felmutatni, akkor megint csak bukhatod az egészet. Ugyanígy, ha simliskedtél a számokkal, akkor azok a járulékok alkalmasint baromi alacsonyak lesznek. Így se jön ki sokra, nagyjából a bruttó fizu ötödére gondolj, persze kérdés, hogy meddig mennyi volt az elmúlt három évben a fizetésed.

A Munkaügyi Központ nem tojik rád magasról

A másik igazán kellemes csalódás számomra az egész rendszer hozzáállása. Ez persze lehet, más lenne, ha épp nem a 11 kerületiben vagyok. Itt viszont minden arra ment ki, hogy ők állást tudjanak nekem felajánlani és az, hogy én „álláskeresőnek” és nem „munkanélkülinek” regisztrálok több puszta szóvirágnál. Mint megtudtam egy komplett álláskereső honlapot üzemeltetnek munka.hu oldalon. Foglalkoznak átképzéssel, közfoglalkoztatással, állásközvetítéssel és alapvetően mindenféle pályázat és egyéb lehetőség áll rendelkezésre, csak győzd átböngészni.

Az egy dolog, hogy nekem megvannak a magam kis tervei, és ha minden jól megy, nem szorulok majd ezekre a szolgáltatásokra. Ugyanakkor azzal a határozott benyomással jöttem el onnan, hogyha akarnék most azonnal valamilyen munkát, mert teszem azt úgy meg vagyok szorulva, találnék. Lehet nem szakmámba vágót, lehet nem hosszútávút, lehet nem a legjobban fizetőt. De ha sürgősen kéne, valamit, tuti le tudnának akasztani.