Először is azt érdemes tudni, hogy a teljes látásélesség visszanyerése hónapokba kerül. Lézeres szemműtét után az nem úgy van, hogy felülsz a műtőasztalon és onnantól röntgen szemed van. Azonnal látod a javulást, igen, de nem a végleges verziót. Hosszú az út odáig, aminek az első hete bizony azzal telik, hogy napszemüvegben mászkálsz még a slozira is. És közben van fájdalom és nem mehetsz szaunázni.
A látás
A műtét megszervezésében, az egész procedúra alatt inkább ügyfél vagy. A műtét az, ahol ügyfélből beteggé avanzsálódsz és a lézeres szemműtét után jön az a rész, ahol betegként most már neked is tenned kell a gyógyulásodért. Ha követed az utasításokat, nem lehet baj. Nem nagyobb legalábbis, mint bármelyik hétköznap.
Szóval az úgy van, hogy amikor felkelsz a műtőasztalról, viszonylag jól látsz. Férjemmel tesztelgettük hazafele menet, hogy mennyire. Neki másfeles a szeme, jobban olvastam a táblákat, mint ő. Aztán hazamész és már a műtét napján – amit mostantól fesztiválosan
nulladik napnak
fogok tekinteni – megindul a seb gyógyulása, elkezdi a szemed visszaépíteni a hámréteget. Ez nem minden kezelésnél van így, az eljárás, amivel engem műtöttek a PRK, és ennek része a hámeltávolítás. Vannak olyan beavatkozások, ahol ez nem szükséges és ott máshogy alakulnak a dolgok.
Mindenesetre nulladik nap végére már kezd romlani a látás, mert dolgozik a test. Aztán még romlik egy kicsit és mire a harmadik nap tájára befejezik a sejtek az osztódást, addigra kitisztul minden, bár ez sem a teljes élesség még. Na itt jön, hogy kiveszik a védőlencsét, ami egész eddig benne volt a szemedben. Én szinte el is felejtettem, hogy ott van. Folyton benne volt, ebben aludtam, ha fájt is a szemem, hát nem ezért és amúgy sem szabad piszkálni, nyúlkálni. Na az eltávolítása megint kimeríti az orvosilag “kellemetlen” fogalmát.
A védőlencsét pici csipesszel fogják meg és veszik ki. A második szemészorvosnő el is mondta mi lesz, csak én nem voltam felkészülve rá, hogy ez a lencse nem úgy van a szememen, mint anno a kontaktlencse. Ez egy seben volt, ami három napja gyúgyul, kvázi “belevarrosodott”, tokosodott a frissen felépült hámrétegbe. Akármilyen finoman csinálta is, azért, csak belecsípett picit és az sem volt a legokosabb, hogy elkaptam a fejem reflexből. A másik szememnél már összeszokottabbak voltunk, én is jobban tudtam, mire ügyeljek és mit fogjak magamban vissza. A művelet előtt és után is megnézte a hámréteget, rendben vagyunk, semmi gond, következő kontroll az egy hetes lesz.
Na, ahogy eltávolítják a frissen gyógyuló szemedből a védőlencsét, megint felbolydul minden. Újra dolgozik a szervezet, hogy a sebet most már végérvényesen betömje és legyen egy szép,
erőtől duzzadó hámréteg
a szemeden. De addig megint rosszabbul látsz és fokozatosan jobban. Az egy hetes kontrollon akkor szépen ezt meg is vizsgálják, hogy látsz, mint látsz, mennyire látsz. Na innentől három négy hét, mire beáll a várt javulás. És a fél éves kontroll lesz az, amikor ez már annyira stabil, hogy onnantól kérhetek a háziorvostól szemüveg nélküli orvosi alkalmasságit a jogsihoz.
A fentiekből talán kiderül, hogy az ember nem mindig lát olyan kiválóan. Szemüveged viszont már nincs – a klinikákon általában szívesen veszik adományként. De ha meg is tartottad az okuláréd, már úgyse passzol a szemedhez a dioptriája. Mint írtam, néha napokig nem látsz rendesen – de ilyen időszakokra úgyse csináltatsz másik szemüveget. Nehéz néha mit kezdeni magaddal. Nem beszélve arról, hogy egy ideig fáj.
Lézeres szemműtétem elejétől végéig
Van még ott, ahonnan ez jött!
