Most azon gondolkodom, ki fogok-e fogyni Trónok Harca dalokból, mire vége az évadnak? Amennyi rajongói szerzemény terjeng odakint, azt hiszem, inkább az én eltökéltségemen múlik, arról meg nem tennék jelenleg bizonytalan kijelentéseket. Egyelőre örüljünk, hogy sok más bokros teendőm, köztük az alvás helyett, most még kitart a lendületem a dalfordítás (ami nem fordítás) mellett.
Szóval a Hands of Gold, ha másért nem, hát Ed Shiran szereplése és előadása miatt biztos mindenki számára emlékezetes, aki valaha látta azt a részt. Annak, akit nem vonz a sorozat több hetes maratonnak is beillő megtekintése, vagy nem szeretne a helyenként messzemenően realisztikus fantasy (nem, ez nem oximoron) történetárral megismerkedni, íme egy kis háttér a dalhoz. A gazdag, szeretetéhes legkisebb fiú beleszeret egy szajhába. Vége.
Zárójelben hozzátenném, hogy mindenkit, aki inkább egy bizonyos aranykezű szépfiú vérfertőző kapcsolatára asszociál, felemelt szemöldökkel és lesajnáló elitista pillantással fogok illetni. Ha át is siklok a Hands of Gold és Golden Hands összezagyválásán, akkor is több részlet utal a szajhás értelmezésre. Arról nem is beszélve, hogy ez még pont egy olyan elem, amit Martin apó meg is írt.
No, úgyhogy akkor a Castamere-i esők meg az Öregvári Jennyi után íme a Hands of Gold magyarul: Marék arany.
Marék Arany
A város utcáit átszelve
A hegyről baktatott
Köves lépcsőn és utcácskán oda,
Hol egy asszony sóhajtott
Mert ő volt a titkos kincse
Egy testben szégyen és üdv
Olyan lánc, olyan vár egy sincsen
Mi csókjával megküzd
Hideg minden marék arany
Ám az asszony kéz oly langy
Hideg minden marék arany
Ám az asszony kéz oly langy
Hands of Gold
He rode through the streets of the city,
Down from his hill on high,
O’er the wynds and the steps and the cobbles,
He rode to a woman’s sigh.
For she was his secret treasure,
She was his shame and bliss.
And a chain and a keep are nothing,
Compared to a woman’s kiss
For hands of gold are always cold
But a woman’s hands are warm
For hands of gold are always cold
But a woman’s hands are warm
Hivatalos fordítás
Csak vágtatott át a városon,
A dombjáról már leért
Túl lépcsőkön, túl az udvaron
Egy asszony sóhajáért.
Mert ő volt titkos kincse
és Szégyen, a menny maga
Mit ér lánc, eskü?
Várja őt Az asszony sóhaja.
Mert az aranykéz oly hideg,
de az asszony karja felhevít…
Mert az aranykéz oly hideg,
de az asszony karja felhevít…
Van még ott, ahonnan ez jött!
