Intimkoncert – Vodku Fiai

Azt már régóta tudom, hogy a Vodku fiai sosem kezdenek időben és mindig kisebb helyen játszanak, mint ahova az érdeklődők beférnének. Ennek ellenére én lógnék a csillárról is, és spec anti-dohányos létemre ez az a hangulatú koncert, amihez azt mondom, illene a cigarettafüst. Cseh Tamás dalok pincekocsmákban.

Tudtam, hogy a kiírt kezdés előtt fél órával már talán késő is odaérni egy Vodku fiai koncertre, de egy órával korábban indultunk és nem hajtott a késéstudat. Csak ráérősen. Beültünk kajálni, sétáltunk egy megállót, kicsit bolyongtunk a belvárosban, és pöccre kilencre értünk csak oda. Na addigra már örültél, ha átjutottál a küszöbön. Szegény emberem nézett is rám visszafogottan, hogy ehhez én akkor most mennyire is ragaszkodom, mert ő azzal a lendülettel fordulna ki az ajtón, hogy meglátta. Tény, hogy a pult előtt hömpölygő néptömeg a reggeli csúcsban metróba préselődő emberáradatra hajazott, de néhány lényegi különbség azért szemet szúrt. Egyik se ideges. És “van sör”, ahogy a csapos az est folyamán oly sokszor emlékeztette kurjantásaival a vendégsereget.

Megegyeztünk abban, hogy na akkor legyen nekünk saját privát sörünk a kezünkbe, amíg elfogy, csak kiderül, van-e értelme várni? Péntek tizenharmadika pedig határozottan felelt a ki nem mondott kérdésre: elment az áram. Ez egy pincekocsmában látványos dolog.

Nem égett a villany, nem szólt rádió, nem ment a szellőztetés.

“Sör van!”

Maradtunk. Mivel a raktár, a WC bejárat és az egyetlen fogas Bermuda háromszögében húztuk meg magunkat, a fénytelenség legtöbb kabaréelemét élesben kaptuk el. Mikor két csávó nagy lendülettel benyit a Resident Evil hangulatú mélysötét WCbe és visszahőkölnek a kiáramló fekete aurától. Aztán a hólyag feszítése tettre sarkallván őket, mobilfénnyel bemerészkedtek a piszoárokig. Most vagy egyik brunyál, amíg a másik világít vagy félkézzel locsolnak, fél kézzel fényszóróznak. Tudom, van olyan erős fénye egy egy ilyen telónak, hogy lefekteted a mosdókagylóra és bevilágítja mind a háromszor öt métert, de azt nem olyan szórakoztató elképzelni.

Volt az a srác, aki nagyon öntudatosan elindult, majd a WC ajtónál beleütközött egy sokadik sör után nem könnyen fejthető logikai feladványba. Férfi piktogramm az ajtón, alatta ráragasztaott A4-es spirálfüzetes papíron a kiírás: “lányoknak is”. Keze a kilincsen, bizonytalan tekintete elkóborolt. Megsajnáltuk. Igen, az az. Boldogan benyitott. És ő is hátrahőkölt.

Volt egy nagyon határozott lány, lovagja épphogy nyomában tudott maradni. Határozottsága megtört a sötétség zátonyán. Lendületesen kitárta az ajtót, meghökkent, majd bezárta. Körbenézett, újra kitárta. Még mindig sötét volt. Ő továbbra is tanácstalan. Lovagja színtiszta romantikától vezetve elővette öngyújtóját és segítőkészen a lány elé nyújtva világított vele. Azt hiszem, bementek végül. Tegyük fel, hogy pisilni.

“Sör még van!”

De fény nincs. Közben két csapolás között állandó jelleggel ment a tájékoztatás, az egész Király utca vonalán bemondta az unalmast egy kábel. Egy óra alatt a vészkijárat jelei is kialudtak, eddig bírta. A zenekar tagjai türelmesen, kissé aggodalmasan várakoztak: dohányoztak és ittak. Egy koncerthez hangosítás meg levegő, azért nem ártana.

“Megjöttek a villanyszerelők! Tapsoljuk meg őket!”

A színpadra érkező ELMŰsök ovációval lépték át a küszöböt. Többet én felőlük nem hallottam. Aztán jött a nagy bejelentés, hogy ha negyed tizenegyig nem jön vissza az áram, akkor a koncertet napoljuk. A hírre újabbak kezdtek haza szállingózni, a pultnál ücsörgő énekes barátian köszönt el tőlük: “Jó volt, ugye? Egy hamis hang nem volt az egészben!”. Nevettek, majd a következőn, Istikém, vállon veregették és mentek is. Na az ő első soros asztalukat sebtiben becápáztuk. Az én kommandós skilltáram élén áll, hogy kicsi vagyok és agresszív. Tehát én megyek előre, behatolok, ha van hely, lefoglalom és mobilon riasztom az emberem.

Ültünk. Előttünk sör.

“Van sör!”

Nincs világítás, minden körasztalon mécsesfény. Meleg, kitartó közönség, és akkor azt mondják nekünk a Vodku fiai, hogy na emberek, hogy ne lettlégyen hiába az estétek, hangosítás nélkül lenyomunk nektek pár dalt. A bejelentésnek volt sikere. Asztalok, székek csúsztak, lejöttek a színpadról, sebtiben csináltunk nekik a terem közepén helyet. Egy korsó a radiátorra, egy hegedű az asztalra és egy utolsó figyelmeztetés: “mostantól az a szabály, hogy aki a légszomjtól és a melegtől elájul, azt a társai kiviszik levegőzni”. “Sör még van!” És zenéltek.

Három számnak indult, azt hiszem öt lett belőle. Ott voltunk harminc, negyvenen talán, bepréselődve egy belvárosi, tök sötét pincekocsmába, ahol szellőzés és hangosítás nélkül, gyertyafény övezte intimitásban közénk ülve szólt a zene és mind a negyven ember az első betűtől az utolsóig együtt énekelt. “Maradunk itten. Maradunk itt. Maradunk.”

Van még ott, ahonnan ez jött!

horgászmódszerek

Halfogás 2

A halfogás az, ami az egyébként önmagában is egész kellemes parti ücsörgést adrenalintermelő horgászélménnyé magasztosítja. Első bejegyzésemben az...
Szilveszter Újév

Uram boccsá, nem szeretem a Szilvesztert: számadás

BÚÉK, te random kis izé Új év, mindenkinek BÚÉK! Míg a Boldog Új Évet komolyan kívánom, valójában – elnézésetek kérem, de - nem szeretem a...
Pärnu strand

Homok, bicaj, Pärnu

Miután a keleti oldalt kellően szemrevételeztük, az irányt nyugatnak vettük a strandjáról híres Pärnu felé. Itt az igazi homokos beach feeling...
vezetés forgalomban

Vezetés forgalomban

A rutinpálya rutinfeledatainak rutinos rutinizálása után közölte velem az oktatóm, hogy na akkor jövőhéten dupla bugyiban jöjjek, mert kimegyünk,...

Vezetés tanulás

Amint kijöttem a KRESZ vizsgáról én már mentem is az autósiskolába vezetésoktatásra jelentkezni. Hallottam a rémstorykat, hogy mennyi idő, míg végre oktatóhoz jut az ember, pláne, hogyha utána még...

Halfélék

A horgászrajongó, ha kedvelt sportjától mesél, előbb utóbb átvált egy olyan szaknyelvre, ami sajátos keveréke az angolból magyarosított és a népnyelv szülte frappánsan bohókás kifejezéseknek. Laikus...

Kommunikációs gyakorlatok sírós csajoknak

Engem lesokkolt, hogy egyes pasikat milyen mértékig feszélyez egy síró nő látványa. Az meg pláne, hogy micsoda összeesküvés elméletek lappanganak a háttérben, ahol ez a feszélyezettség nem kerül...

Tallinn: orosz pizzázó és Depeche Mode bár

Lassan kénytelen kelletlen gondolnunk kellett a hazaútra is, így két éjszaka után ismét Tallinn felé vettük az irányt. Tallinn nem marad el más fővárosoktól nemzetköziségében és a maga nemében...

A fájás – Vámpírélet, avagy az első hét

Elsődlegesen szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy mikor lát már rendesen, mikor folytathatja az életét? De előbb utóbb előbukkan az a kérdés is, hogy fog-e fájni? Na most a műtét gyakorlatilag...
Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..