PRK Lézeres szemműtétem
Avagy a vakondok, a vámpír és a saszem
GYIK
Amióta elindult ez a blogsorozat, sokan kérdeztetek rá egy-két dologra, és ebből sokan ugyanaz iránt érdeklődtetek. Úgyhogy az egyszerűség kedvéért összedobtam egy bejegyzést. A részletes verziók ennél jóval bőbeszédűbbek, ha úgy érzed a kurta válasz nem elég, lent tudsz az egyes bejegyzésekhez ugrani.
Szemműtét blog
Emlékszem, úgy negyedikes kisiskolás lehettem, amikor először feltűnt, hogy a tábla körvonalait valamelyik órán homályosan látom. Először csak megilletődtem. Végigcsináltam a napot, koptattam a padot tovább. A gondolat csak piszkált, megült valahol az agyamban és kúszni mászni kezdett a tudatalattiban. Már délután volt otthon. Ülök a szobámban, nézem a függöny elmosódott éleit és elfog a sírhatnék. Nem akarok szemüveges lenni. Ezt kimentem anyámmal is közölni. „Azt hiszem, szemüveges leszek!” Olyan hangsúllyal, mintha halálhírét olvasnám az ősszel hadba vonult kedvesemnek. Szegény nem is tudott nagyon mivel vigasztalni, azt hiszem azzal próbálkozott, hogy milyen jó kis divatos kiegészítő a szemüveg. Ma már tényleg az, én mégis az első adandó alkalommal kontaktlencsés lettem.
A kontaktlencsének megvannak a maga hátrányai azért. Szárítja a szemet. Állandóan nálad kell legyen minden motyó, ezért tervezni kell. Ez egy tinédzsernek – legalábbis nekem tinédzserként – nem az erőssége. Nemrégiben emlékeztetett rá egy barátom, hogy sose felejti el, amikor egyszer csak egy villamosmegálló közepén kikaptam a szememből a lágy lencsét, ujjbeggyel lesimogattam róla egy szöszt, majd visszatettem. Na, igen, bevallom, ezt nem így tanítják a szemészek. Olyan is nem egyszer előfordult, hogy estére nem volt se nálam se a házigazdámnál lemosó folyadék. Feles pohárban úszkáltak olyankor a lencsék reggelig, csapvízben. Ez sem egészen papírforma.
Műtét előtt
Műtét napján
Amikor recepciózni kezdtem, végleg megváltam a havi lencséktől, egyszerűen nem bírta a szemem a tizenkét órázást bennük. Nagyon száraz volt. Aztán már a nyolc és végül a hat órázások se mentek annyira. Egy egy buliba, koncertre mentem így, napi lencsékkel, de már az se volt az igazi. Jöttek mindig a szemcseppekkel, de folyton arról panaszkodtam, hogy hiába öntöm nyakon a szemem, a lencse alatt ugyanolyan száraz. Úgyhogy végül visszatértem a szemüveghez.
Felnőtt fejjel megszerettem a szemüveget. Lehetett jót venni, ami állt is valahogy. De azért az is folytonos macera. Mert koszolódik. Lecsúszik. Kipattogzik tőle a bőröd – a tied nem? Meg ne szólalj! Aktív mozgás közben bármikor leeshet. Védőmaszkok alá nem fér be – búvárkodás, softbow, stb. Sosem gondolhatsz csak úgy egyet, hogy na, akkor fejest ugrasz a Balcsiba. Ezt egyszer elkövettem. Egyik kiszolgált okulárémat a déli part iszapja rejti valahol Szemes és Földvár között.
Az első hét
Első hónapok
Aztán egyre több ember csináltatta meg a szemét a környezetemben. Én nem vagyok trendszetter, általában biztonságos tesztidőszak után követem a fogyasztói magatartást. Ezt a gondolatot is jól megrágtam, mielőtt egyáltalán érdeklődni kezdtem volna. Mindig volt kifogás. Belenyúlnak a szemedbe, nem altatnak, drága. Senki se siettetett én se siettettem magam. Jó volt így, mert az elhatározás kiforrta magát és belülről jövő töretlen akarássá ért. Úgyhogy lett lézeres szemműtét. PRK lézeres szemműtét. És lett belőle jó pár blogbejegyzés is.
Nem bántam meg. Valahányszor egy egy undibb vagy parább részt mesélek embereknek nagyon fintorognak vagy borzonganak, sőt, megkaptam azt is, hogy bátor vagyok. Hát nem tudom. Jó érzés az elismerés, de szerintem az egész nem olyan nagy ügy. Nem dolgoztam érte annyit, mint egy nyelvvizsgért mondjuk. De az tény, hogy azért van munka vele. Nem úgy működik a dolog, hogy csettint az orvosbácsi és látsz. Ez nem is baj így.
A legjobb eljárásoknál már egy héten belül állandósul a látásfok is és ez szerintem már túlzás. A több hónapos út érezteti, hogy eljutsz valahonnan valahova és, hogy ez egy folyamat. Nem lehet azonnal kiélvezni és ettől minden édesebb. Az első reggel, amikor élesen látsz, amint kinyitod a szemed, az első szauna, az első úszás. Sok kis apróság, amiben tetten éred, hogy érdemes volt belevágni, és megműttetni a szemed.
Van még ott, ahonnan ez jött!