BÚÉK, te random kis izé
Új év, mindenkinek BÚÉK! Míg a Boldog Új Évet komolyan kívánom, valójában – elnézésetek kérem, de – nem szeretem a Szilvesztert. Van olyan, hogy Szilveszter Grincs? Mert akkor én az vagyok. Egyrészt az időpont maga semmihez sem köthető, az ember kitalált egynéhány időmérést már az évezredek folyamán, sőt, ezt a mostanit is toldoztuk foldoztuk párszor, mire az lett belőle, ami. Szóval ez a dátum nekem majdnem olyan random, mintha elvettünk volna egy napot a Februárból csak azért, hogy a rólunk Augusztusnak elnevezett hónap ne legyen rövidebb, mint az elődünkről elnevezett Július. Várjunk csak..
Szóval ez a Szilveszter a természeti körforgásokhoz számomra semennyire sem kötődő, nincs napforduló, orgona virágzás vagy legalább valami betakarító munka – hacsak a karácsonyi bejglik betakarítására nem nevezzük ki újító mód december 31-ét Bejgli-bálnak. Az időpont számomra kicsit mesterkélt. Értem én, hogy a Julián naptár előtt a hónapok számolását decemberrel befejezték, ám utána nem is számolták a mezőgazdasági munkák kapcsán értéktelen telet, legalább annyi logika volt a dologban, hogy ezzel a decemberrel akkor véget ért egy évszak. Most csak úgy random kettévágja a telet, ennyi erővel mondhatnánk, hogy kezdjük az újév számolását júniusban.
Akkor választhatnánk valami bulizható dátumot, szervezve köré sok sok Újév Fesztivált, ahol minden évben fellép Havasi. Ha már a parti a tematika. De nem. Nekünk minden különösebb kényszerítő körülmény híján is egy fagyos, sötét estét kellett arra kijelölnünk, hogy az utcára mulatozva kivonuljunk.. Legalább lenne valami értelme ennek is – Újévi disznóvágás a Kossuth téren, menne is a malac tematikához – de csak úgy van.
A kötelező program kényszere
További értelmetlenség számomra, hogy a kötelező programot ilyen olyan ötletekből próbálja a világ kínkeservesen összerakni, hogy legyen ennek a szerencsétlen önjelölt ünnepnek valami arca. Bármiféle arca. Ettől meg olyan kis összevarrt Frankenstein Ünnep ez, ami szégyenérzetét harsánysággal tompítja bármelyik másik előtt.
Egyszer van egy olyan hányaveti tematikájú ivászat, amibe bizarr mód valahol beillesztjük a Himnuszt gyerekkórus előadásban, mielőtt a nagybajuszú beszédét durván megszakítva benyomnánk minden átvezetés nélkül valami olyan zenét, amiben gyárilag eleve több a basszus és az ütem, mint bármi más. Ha igazán elhivatottak vagyunk, akkor mindezt utcán tesszük, ahol gondoskodunk magunknak egy újévi tüdőgyulladásról is. Emellett teszünk róla, hogy elküldjön minket a januári első takarítóbrigád olyan meleg égtájakra, ahol egy életlen ollóval saját körömágyunkból magunk szaggatjuk a konfettit.
A másik – szerintem a buli kellékes boltok által erőltetett – téma az a hányaveti „beöltözés”, amit színes, olcsó parókák, tülkölés és a Halloweenról megmaradt tucat maszkok összeollózása jelent. A harsánykodás jegyében rendezünk tűzijátékot, ami viszont nem lehet akkora mértékű, mint Gusztus 20, de így viszont nem is akkora szám, mert tíz-húsz petárdát már szinte mindenki vehet. Vesz is. Gyakorlatilag egy nagy központi tűzijáték helyett kerti durrogtatás megy minden bokorban.
Rendezzünk tűzijáték versenyt akkor már! Három tagú zsűri pontozná X-faktor utánérzettel a látványt, egy a zenei aláfestés koreográfiát, harmadik a technikai kivitelezést. Megversenyeztetnénk a megyéket, ha már minden udvaron Játék Határok Nélkül módjára megy az önjelölt tűzijáték olimpia. A közvetítés kitöltené a kötelező műsoridő azon részét, amit a kabarékon túl kínosan nehezen telik. Ja és a kabarék! Odaadnék minden évben három órát a Dumaszínháznak, rendezzenek valamit a Karinthy gyűrűs mesterek.
Az egyetlen „népi” eredetű elem a szerencse tematika. Csak ezzel nehéz mit kezdeni, azon túl, hogy babonák sorozatát emlegetjük fel ilyenkor: ne egyél csirkét, mert elkaparja a szerencsédet! Vagy az olyan szerintem nagyrészt taktikai babonák, mint, hogy ne végezz ezen a napon házimunkát – ezt én találnám ki, ha nem létezne – egyél sok apró szemű, érmejellegű dolgot, vagy olyat, ami bukszához hasonlóan töltött. Én is ezt mondanám a gyereknek, ha más nem lenne a kamrámban.
Az ünnepi kaja tehát – mert nálunk nem ünnep az, aminek nincs saját menüje – a lencse, a töltött káposzta, roppanós, mustáros virsli és a pezsgő. Én szeretném tudni, hogy a szilveszteri sürgősségi esetek hány százaléka gyomorrontás? És vajon mérhető-e a Januári puffadásgátlók eladásában egy kiugrás ilyenkor?
Szilveszteri önámítás
Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni, én a non-konformisták önjelölt élharcosaként nem szoktam. Nem hiszek ugyanis az olyan fogadalmak erejében, amik „külső” motiváció nélkül nem születnének meg. Ha akarsz valamit, határozd el, csináld meg. Halogatásról híres embertársaim jól tudják, milyen könnyed logikával használható is kis az összes szép kerek szám vagy alkalom.
Ennek majd egészkor nekiállok, jaj, már óra kettő van, akkor majd félkor, de most már nem fér bele, mert egy órát akartam vele foglalkozni és háromnegyed óra múlva megígértem, hogy felhívom anyámat. Na, mindegy, majd Szilveszterkor.. Szóval nem kell Szilveszterre várni, hogy változtass bármin, amin akarsz. Ha meg csak azért nem kezdted el már Novemberben, mert majd Szilveszterkor, vagy csak azért jutott eszedbe, hogy Szilveszterkor legyen mit megfogadnod, hát az nagyon meggyőző.
Óév búcsúztatás
Na de, hogy ne legyek teljesen Szilveszter Grincs, a visszatekintést azért adom. Nem mondom, ezt is simán lehetne bármikor máskor, szülinapon, napfordulókor, de történetesen ez a nap is megteszi, az év lezárásához valahogy azért kapcsolódik. Úgyhogy ezennel nézzük, mi is volt tavaly ilyenkor.
Tavaly ilyenkor egy multi online utazási iroda ügyfélszolgálatán dolgoztam és épp azon hőbörögtünk, miért Januárban van a céges Karácsonyi parti. A fő pletyka abból állt, vajon állapotos-e a csapatfőnökünk, és a hónap vége felé kaptam egy elbeszélgetést, ahol kiderült, hogy a kedves kis projektem Európában egyelőre parkoló-pályára kerül. Pár hónapra rá kiderült, hogy beolvadunk a nagy általános vendég-ügyfélszolgálatba.
Ekkor kezdtem csinálni is valamit azzal az érzéssel, hogy „na, jó, ez így most már nekem nem kell”. Elkezdtem a blogindítással foglalkozni munka mellett, ami sokkal macerásabbnak bizonyult, mint vártam, viszont többet is tanultam belőle, mint számítottam volna. Nekiálltam a jogsinak, azaz KRESZ tanfolyamra jártam. Megműttettem a szemem. Kitaláltam, hogy felmondok.
Elkezdtem állásinterjúkra járni, bár csak négy órásra, hogy a vezetést abszolválni tudjam mellette. Felmondtam. Utolsó munkaviszonyos napjaim alatt Észtországban nyaraltunk. Ezt jobbára mind meg is írtam, aztán hazaérkezés után elkezdtem vezetni és az elmúlt három hónapban csak hébe hóba termett ide valami.
Az elmúlt pár hónap
Ennek értelemszerűen az az oka, hogy mást csináltam, de ennek kapcsán tartozom némi számadással. Az elmúlt három hónapban beletanultam egy másik szakmába, közel vagyok hozzá, hogy letegyem a jogsit, megszerkesztettem nagyanyám visszaemlékezéseit és Karácsony előtt napokon filc báránykákat gyártottam megszállottként.
Szeptember eleje óta heti két-három alkalommal vezettem, mostanra eljutottam arra a szintre, hogy már csak hetven km/h túllépését érzem féktelen száguldásnak. Ötszázhetvennégy kilométert tettem a gyakorló autóba összesen, még hat és jelentkezhetek vizsgára. A parkolás pocsékul megy, és nem egy alkalommal csak kötelességből jelentem meg, amolyan „essünk túl rajta” hangulatban, de talán februárra már ezen is túl leszek.
Emellett nekiálltam kitanulni egy új szakmát. Vannak ettől eltérő feladataim is, de javarészt szöveget írok: blogbejegyzéseket, honlapszöveget, cikket, mikor mire van szükség. Összeszámoltam, több, mint százharminc, átlagosan ötezer egyszáz karakteres bejegyzést írtam az elmúlt szűk három hónapban. Ez alaphangon is hatszázhatvanezer karakter. Ehhez még hozzájön úgy ötvenezer ilyen olyan honlapszövegekből meg egy kétszázötvenezer karakteres útmutató, amivel még nem vagyok kész. Szóval összességében egy közel egymillió karakteres regényt meg tudok írni három hónap alatt. Az más kérdés, hogy ótvaros egy regény is lenne az, ha minden szerkesztés, átolvasás és újraírás nélkül volna olyan kiadó, aki ezt nyomda alá vinné.
A szövegek dandárja blogbejegyzésekből áll, amiknek a témáját úgy nagyjából a megbízó állapítja meg. Itt pedig akadnak visszatérő elemek, melyeknek hála több, mint hetvenezer karakterben értekeztem már a radiátorokról. És csodával határos módon, máig nem tudok róluk semmit. Viszont mivel a statisztikák iránti vonzalmam a multimelóval járó excelezés óta nincs hol kiéljem, kaptok egy pazar kördiagramot középszerű érdemeim prezentálására: megírt bejegyzéseim téma szerinti megoszlása.
„Nem megfogadtad, hogy nem fogadsz?”
Mint mondtam, nem hiszek a Szilveszteri fogadalmakban. De elvárásaim azért vannak, igazából az év bármely szakában, ha leül az ember, el tudja mondani, kábé mit vár a következő egy évtől. Én a jogsit szeretném végre letenni, nagyon hiányzik már az a heti hét-nyolc óra, ami az utazással együtt erre rámegy. Szeretnék új kereseti projektet indítani, ötleteim vannak, meglátjuk, mi lesz belőle. Úgy képzelem el, többet fogok mozogni és otthon főzni – hát ezt nem fogadom, de törekedni fogok rá. A legnagyobb feladat ennek a nekem viszonylag új, szabadúszó életnek a „berendezése”. Hát, lássuk, mit tartogat az újév. Mellesleg megjegyzem, kedves 2019, feladtam egy lottószelvényt..
Van még ott, ahonnan ez jött!
