Én 2018-ra egy olyan nyaralást terveztem, ahol meleg tengerparton heverészhetek azon filózva, egy újabb csobbanás vagy egy hűsítő koktél esne-e jobban? Úgyhogy elutaztunk Észtországba. Ez persze nem az én utánozhatatlan földrajzi ismeretimnek tudható be, hanem úgy hozta az élet, hogy idén volt egy korábbi út évfordulója. Pontosan tíz éve vállalkoztunk hatan, még zsenge “felnőttekként” Erdély bebarangolására. Nemzetközi kis csapatunk egy finn testvérpárból és négy lelkes magyarból állt és ezek az emberek azóta olyan dolgokat műveltek, mint lediplomázás, házasság, lakásvétel. Csupa csupa nagybetűs, érett dolgot.

Hogy kitől is ered a felvetés, hogy az évforduló alkalmából közösen induljunk ismát útnak, már a feledés homályába vész. Még tavasszal kezdtünk úticélokat ötletelni, majd megszavazni – ekkor mondtam sóhajtva búcsút a forró nyári tengerpartnak. De cseppet sem bántam meg. Az észt vidék zöld, gyakorta érintetlen, tágas és bárhol nő gomba.