Nem tudtok ti nyaralni

Két határidős munka közé szorítottad a nyaralást és egy-két találkozót még gyorsan beszorítasz erre a hétre, mert utána már nem leszel elérhető. Idén ez az egyetlen hosszabb szabadságod, fél évet spóroltál rá, legközelebb jövőre tudsz kikapcsolni, most kell lazítanod, most kell élményeket szerezni. Mindent leszerveztél az utolsó részletig, az összes programot, látnivalót percre pontosan beütemezted, hogy a leghatékonyabb legyen a nyaralás. Na akkor csiszoljunk valamit ezen a hozzáálláson kezdésnek!

Engedd el ezt a baromságot!

El nem tudom mondani, mennyire félrevezető az interneten kutakodni a jó nyaralás kulcsát. Először sokkolnak azzal, mi minden sülhet el balul, megerősítenek róla, hogy egy rossz repülési élmény vagy szállodaválasztás tönkreteheti az egész nyaralást – tényleg akkora jelentőségű lenne egy vadidegen utas mellettem, hogy napokig befolyásolja a hangulatomat? Ha már jól rágörcsöltél, akkor segít tovább az okosság: hogy az ilyen hangulatgyilkos behatásokat elkerüld, pörögj rá még jobban és tervezz rogyásig, olvass utána időszakos természeti katasztrófáknak, bűnözői negyedeknek és az adott politikai helyzetnek – ez egy pontos idézet volt és nem, nem én találtam ki. És ha már mindenből képben vagy, ami borzasztó lehet ebben az élményben, akkor indulhat is a kikapcsolódás, csak éberséged nehogy lankadjon, mert bármikor beüthet a krach!

A nyaralás nem egy kötelező program a családdal, amit muszáj betuszkolni az így is agyonzsúfolt naptárba. A nyaralás nem egy negyedéves terv, egy célkitűzés a család részlegének az életünkben. Nem egy életcél, amiért feláldoztuk az éves vagyonunkat, hogy egyszer végre ebben a nyomorult életben egy hétig nekünk tényleg jó legyen. És nem is egy olyan csili-vili Hollywoodi álom fehér homokos partokon a párunkkal, barátokkal, amit muszáj elérnünk és pontról pontra olyan kicsattanó boldogsággal lemásolnunk. Ezek pont annyira reális álomképek, mint a nagy Ő és a tökéletes esküvő.

Na szóval engedjük el szépen ezeket a téveszméket.

A muszáj

Ha a pihenés gondolata már egy kötelező programként ölt testet a fejedben, amire adott időt különítettél el és már csak két órám van ellazulni, másfél órám van a nyugalomra, már csak egy óra és vége a békének, visszaszámlálás indul: Önnek még húsz perce van kikapcsolódni! Na ha ezt érzed, akkor egy nagyobb problémába ütköztünk: túldolgoztad magad.

Túldolgoztad és túlvállaltad magad, amitől valószínűleg borzalmas társaság vagy. Azért érzed melósnak és nyűgnek a közös programot, a kötelező élményhajhászást vagy épp a muszáj-lazítást, mert ott fortyog benned a stressz és mindent utál, amit nem te találtál ki, nem úgy történik, ahogy épp kényelmes neked. Úgyhogy ha ebben a kellemes lelki dagonyában duzzogsz éppen, akkor vegyél ki még két napot a közös programok előtt, vagy mondd a többieknek, hogy a harmadik napon csatlakozol be és két napig éld ki minden önző hajlamodat. Ez van, akinek egy jó nagy alvás, van, akinek elvonulás a világ zajától – erre mindenképpen hétköznapi szabadságolt napokat ajánlok, senki ne gondolja, hogy jó időben hétvégén ő lesz az egyetlen a Velencei tónál – van akinek egy ótvaros bekarmolás, és lesz, aki összeesésig akarja sportolni magát. A mozgás általában jó gyógyír egyébként.

Lábjegyzetként pedig általánosan tessék levonni a tanulságot, hogy ez így nem élet. Ha folyamatosan ezt érzed, sőt ez a normád, akkor mondogasd magadnak lefekvés előtt minden este húszszor Miatyánk helyett: azért dolgozom, hogy éljek és nem azért élek, hogy dolgozzam. Amit azért hoznak létre, hogy dolgozzon, úgy hívják: robot.

Ja, és hagyd azt a telefont/laptopot. Ne legyél munka-drogos, tedd le szépen!

A grandiózus

Emellett tessék elfelejteni az ábrándképeket. A nyaralás nem annak anyagi megvalósítása, hogy életünkben egyszer eljutottunk arra a messzi szigetre, ami menőn és egzotikusan hangzik, egy valag pénzt kifizettünk a repjegyért, a szállodáért, a belépőkért, a programokért, a kajákért és mindezért előtte egy évig nem mentünk még moziba se. És haragszunk a világra, mert nekünk bezzeg csak fapadosra telt, mert nekünk bezzeg sétálni kell a partig, mert nekünk nincs elkülönített privát strandszakaszunk és a kutyapiszkította közstrandon kell jól érezni magunkat, két órát várni a vízi biciklire, hogy onnan lássuk legalább a vízisízőket és egyszer amikor végre nem az apartman korlátozott edénykészletével főzünk tésztát, akkor is csak pizzázni fogunk egy sarki bisztróban.

Hadd összegezzem: pontosan ugyanazt csináltad, mint egy balatoni strandon, csak rohadtdrágáért. Nem lett volna jobb eleve a Balatonra menni és évközben néha eljutni moziba? Sokaknak van valahol telke, ki lehet oda is látogatni, nomádosan eltölteni az időt, leadni a gyerekeket a nagyinál, amíg otthon elvagytok kettecskén, túrázni, kreatívkodni, sportolni, együtt nagyokat főzni. Okkal fintorgunk a gonosz átkosra, de a proli nyaralást szeretném megvédeni. Nem normális, ha nyaralásnak csak azt tekinted, ha egy-két hétig úgy dorbézolsz, mint a felső tízezer.

Újabb lábjegyzet. Van, akinek célja, hogy sokat keressen és egyszer ezt könnyedén megengedhesse magának. Hajrá, én szurkolok nekik. Ez viszont nem egy kötelező dolog. Lehetsz kicsi, lehetsz középszerű és ettől még boldog. A boldogságot a jelened adja, nem az, amit majd egyszer birtokolni fogsz. Ha nem szereted az oda vezető utat, jó eséllyel egy mogorva vén trotty leszel a végére, aki kétségbeesetten hajszolja letűnt ifjúságát.

A Disney mese

A nyaralás nem a harmonikus rezonanciák szűz jegyében történő kicsúcsosodása. Lesz rossz idő, és ezzel nem az Univerzum üzen neked. Lesz veszekedés, mert legalább egyszer el fogtok tévedni, miután már többszáz kilométert levezettetek, ez nem annak jele, hogy vége a szerelemnek. Lehet, hogy lesz a repülőn egy büdös, dagi turista a melletted ülő széken. Lehet, hogy ételmérgezést kapsz a baromi gurmant kagylólevestől, kereket kell cserélni az osztrák autópálya szélén, vagy két órát fogsz sorban állni a múzeum előtt. Lehet, hogy a legromantikusabb évődősebb dobpergésesebb napod estéjére megjön. És akkor, mi van?

Nincs emberi kapcsolat, esküvő vagy szülés, ami Barbie hercegnős tündérmesébe illene, ahol a buktatók is csak azért vannak, hogy a barátság és a szerelem megmutathassa elnyűhetetlen kötelékét. A veszekedés normális. Az állandó, idegtépő veszekedés valóban nem. De ne keverjük a szezont a fazonnal. Azért mert életed párja eltévesztette a kedvenc virágodat, ne utáld a csokrot, amivel kedveskedni próbált. Azért, mert a pincér elvétette a keresztneved még lehet élvezetes a vacsora. Azért, mert cigicsikk van a homokban, nem biztos, hogy megéri egy újabb órát kajtatni a következő strandot egy négyfős bagázzsal, akik ezt vélhetően nem élvezik. Az ilyenekből napi egy elmegy. De ha tényleg abból áll számodra a kikapcsolódás, hogy sorozatosan ilyeneken akadsz fenn, akkor sajnálom, hogy tőlem kell hallanod, de túl jó dolgod volt eddig.

Lábjegyzet, oké, a tökéletességre törekedni nem bűn, mert az sem állapot, ha telibe szarod az egészet. De ha a tökéletesség fontosabb, mint a társaság, a hely, a programok élvezete, akkor te épp rendezvényt szervezel és nem nyaralsz. És legfőképpen nem vagy ott. Ha azon kapod magad, hogy pár óránként azt lesed, hányan lájkolták azt a szelfit, amit negyed óráig állítottál és szerkesztettél, akkor sanszos, hogy annyira nem vagy ott a saját nyaralásodon, hogy az Instás követők pozitív megerősítésével próbálod vigasztalni magad. Persze, csinálj képeket, legyenek közös képek, pláne, ha hobbid a fotózás. De elég két posztot feldobni naponta, mondjuk, amikor unatkozva állsz sorba a múzeumnál és nem kell a romantikus vacsora közepén ételfotókat filterezni. Hidd el, felkel holnap a Nap, anélkül, hogy szétkürtölnéd a kajádat.