Meg tudom magyarázni
Amikor ötödikes voltam, apám kezembe nyomta a Görög regék és mondákat. Ezzel az olvasásélménnyel felvértezve gyakorlatilag a gimnázium első irodalom félévét különösebb erőfeszítés nélkül tudtam abszolválni. Ezen bevezető után apám egyetlen másik könyvet adott a kezembe még abban az évben, a Gyűrűk Urát, és ezzel végérvényesen vakvágányra terelte az érdeklődésemet. Pandora sárkányos, mágiás, balladás szelencéje kinyílt, és a zenei ízlésemtől a baráti körömig mindent megfertőzött. A blogot sem kímélhetem.
Dal átültetés
A fenti végzetes irányváltoztatás óta az ízlésem elfajzásáról külön tanmesét tudok írni, itt most releváns csak annyi, hogy zenét szöveggel egy egységként hallgatok. Az idő során pedig egyre másra gyűltek az olyan dalok, balladák, amiket nagyon kedvem támadt magyarra átültetni.
Egy kicsit kénytelen leszek fogalmakon lovagolni, hogy előre felmentsem magam némely hanyagságom vagy bizonyos téren tanúsított tehetségtelenségem miatt. Átültetés, nem fordítás. Egy felől nem szó szerinti pontos fordításokra gondolok, mert a hangulat átadását és az énekelhetőséget ez nem mindig szolgálja helyesen. Ha nekem a ritmus azt diktálja, hogy birkát írjak tehén helyett, akkor nem azért van, mert nem szótáraztam ki, hogy cow. Másrészről nem mindig áll szándékomban a rímeléssel foglalkozni. Nem az erősségem.
Dallam és szöveg egysége
Öntörvényűen magyarított dalok szövegére lehet ebben a sorozatban számítani tehát, aminek tagadhatatlanul elsődleges befolyásolója, hogy nekem önkényesen ehhez volt kedvem. Ugyanakkor szívesen meg is ismertetném ezeket a dalokat másokkal, olyanokkal is, akik esetleg nem, vagy nem olyan jól beszélnek angolul, hogy szöveggel együtt élvezhetnék a dallamot. Márpedig az úgy dukál.
A Castamere-i esők
Kezdetnek hozok egy felkapott fantasy dalt, aminek ugyan még akad hivatalos magyar fordítása, hiszen benne van a könyvben, ugyanakkor a kiadás óta született dalra szerintem nehezen ráénekelhető. Ha holnapra félholtra verve találnak egy pesti sikátorban, a magyar Trónok Harca rajongókat sejtsétek támadóim mögött!
Eső Castemere felett
S ugyan ki vagy, kérdé büszkén,
hogy hajlongnom kéne?
Nagymacska attól, hogy más színű
még nem lesz jobb féle.
Szőre ha arany, ha vérvörös,
a karmával harcol.
Karmom, Uram, én megfentem,
A tied éles-e?
Hát így felelt, hát így felelt
Castamere nagyura,
de búsan ázik Castamere
és elhagyatva áll.
Már búsan ázik Castamere
és néptelenül áll.
Rains of Castemere
And who are you, the proud lord said
that I must bow so low?
Only a cat of a different coat
that’s all the truth I know.
In a coat of gold or a coat of red
a lion still has claws
And mine are long and sharp, my lord
as long and sharp as yours.
And so he spoke, and so he spoke
that lord of Castamere
But now the rains weep o’er his hall
with no one there to hear.
Yes now the rains weep o’er his hall
with not a soul to hear.
Hivatalos fordítás: Castamere-i esők
“Mondd, ki vagy, így szólt az úr,
Hogy meghajtsam fejem.
Macska, csak más bundában,óh,
Nem több, úgy hiszem.
Aranybunda vagy vérvörös,
Csak oroszlán karom;
Az enyém oly éles épp,
Már rég próbálgatom.
És így papolt és így papol
a castemere-i úr,
Termében most eső dobol,
S a szél pernyét sodor.
Termében most eső dobol,
S a szél árván pernyét sodor.”
Az eredeti verziót a sorozatból, mely többek között az ominózus vörös nász alatt is felcsendül, a teljesség kedvéért linkelem, és biztos vagyok benne, hogy a Sigur Rós feldolgozás is népszerű. A verzió, amit én beágyaznék az a System of a Downból is ismert Serj Tankian előadása klasszikus kísérettel. Sajnos nem létezik hivatalos koncertfelvétel erről, ez a szerintem legélvezetesebb amatőr videó, amit feltöltve találtam.
Mivel a közönség zöme amerikai, túl kell lépni azon, hogy műélvezetüknek hangos hujjogásokkal és kurjantásokkal adnak hangot. Majd egyszer papolok a csend zenei értékéről is, de mára már bőven elég népnevelést tűzdeltem ebbe a bejegyzésbe.
Van még ott, ahonnan ez jött!
