A KRESZ vizsga KLASSZ vizsga

Sok szempontból nem hozom a sztereotip kislány jellemzőket, de ebben speciel pont tankönyvi eset vagyok: engem nem érdekel az autó. Amikor gimiben a társaim jogsit csináltak én még egy nyelvvizsgát tettem le helyette. Viszont az élet könyörtelen igazsága, hogy ez mára már olyan használati eszköz, ami nélkül nehéz boldogulni. Úgyhogy szeretnék, nem szeretnék, vezetni mégis meg kell tanulni saját jól fel fogott érdekemben. Mondanom se kell, anyailag előbb köteleztem el magam, mint lelkileg. Abból meg seperc alatt lett KRESZ vizsga meg forgalmi. Kicsit olyannak képzeltem harminc felett vezetésoktatásra járni, mintha becsörtetnék egy tizenhat éves féktelen házibulijába és megpróbálnék beilleszkedni..

KRESZ tanulás

Elszoktam én már ettől. Attól, hogy koptassam az iskolapadot, legyen valaki, aki nálam adott témában plecsnivel bizonyítottan okosabb, az enyhe alá fölé rendelt viszonytól, meg az egész számon kérő rendszertől, ami vizsgában tetőzik. Könnyű volt elszokni tőle. Ráadásul időközben dolgozó, GDP termelő nagy okos felnőttként nap közben én már marhára nem értem rá. Úgyhogy az előadásokat egy intenzív munka utáni tanfolyamon hallgattam végig. Maga az előadónk nagyon jó volt, a „terem” elment, a KRESZ tananyag rendben volt. De az intenzív azért csak intenzív. Nyolc óra munka után még beülni három óra fejtágításra hét napon keresztül kicsit fájó. Oké, volt közte egy hétvége, de igazából a negyedik alkalom után én már azt se tudtam, hogy hívnak. Viszont a KRESZ gyakorlás feladatait imádtam, a kedvenceimet itt meg itt ki is gyűjtöttem. Az unatkozó közlekedésmérnökök legjobb trollkodásai huszonöt év tökéletesedés után.

KRESZ vizsga

Ez is kellemes meglepetést okozott. Addig a pontig még minden egybe vágott a várakozásaimmal, hogy egy avíttas épületben vácsorogtam a soromra többtucat sorstársammal egyetemben. Viszont volt mosdó és benne papír, úgyhogy a szervezés már itt is hajszálnyival, de meghaladta a korábbi elgondolásaimat. Amivel igazán felülmúlta őket az maga a terem berendezése. Egyrészt olyan kis fülkécskékben ültünk, mint a nyelvvizsga hanganyag hallgatásainál, úgyhogy „lesni” esélytelen lett volna. Amúgy meg értelmetlen is, mert 99%, hogy nem ugyanazt a kérdést nézzük és még abban az 1%-ban sem biztos, hogy ő jobban tudja.

Másrészt a számítógépes rendszer: érintőképernyő! Érintőképernyőn böködöd a válaszokat, ráadásul abból is van egy próbafeladat, hogy még ezt a böködést is jól be tudd gyakorolni, mielőtt élesben megy. Harmadrészt a vizsgáztató. A vizsgáztató az igazi apa figura. És mérnök. Először is tisztában lévén a feladataival, mindenkinek ellenőrzi az adatait, összeveti az iskolában rögzítettekkel, hogy az igazolványra mindenképpen helyesen kerüljön fel. Közben kedves, barátkozós megjegyzésekkel nyugtatgatja a vizsgázót és szórakoztatja saját magát. Ezután kiváló pedagógiai érzékkel a szájbarágás és az egyszeri elismétlés közti arany középutat tartva előadja a feladatot, rendelkezésre álló időt és mindazt, ami érdekes lehet a vizsga után annak sikeressége, avagy sikertelensége tükrében. Legnagyobb örömömre láttam azóta a jóembert forgalmit vizsgáztatni is, cseppet se bánnám, ha majd őt kapnám, ha eljön az idő.

KRESZ vizsga menete

Na, most én természetesen elrontottam az érintőképernyőt az első három kérdésnél, amiből csak az első volt próbafeladat. Ez túlságosan nem jelentett gondot, mert nem adtam rossz választ, csak elhalasztottam későbbre a kérdést. Viszont az élmény tökéletesen alkalmas volt rá, hogy beinduljon az adrenalin termelésem már a vizsga legelején. Meglepően sok olyan kérdést kaptam, amivel korábban sehol sem találkoztam a felkészítő anyagok közt. Ez nem növelte a magabiztosságomat. Ráadásul emlékeztem én ugyan a bioetanolos kérdésre, de azért emlékeztem rá, mert már tanulás közben is köcsög egy kérdésnek tartottam. Mindezek dacára a vizsga meglett, a Kresz vizsga ponthatáron belül maradtam! Így végül nyolc egész percem állt rendelkezésre, hogy végignézzem a hibás válaszaimat. Megnéztem. Fél óra múlva nem emlékeztem még a kérdésekre sem.