Mit ne csinálj!
A felmondás időzítése, előkészítése már már olyan hosszas, várakozással teli folyamat, mint egy esküvőszervezés. Csak amikor elérkezik a nagy nap, nem azt rebeged izgatottan, hogy „Igen”, hanem, hogy „felmondok”. Noha a párhuzam nem kikezdhetetlen, annyiban kiállok mellette, hogy bár lehet felmondani okosan, akkor is igen érzelemdús és cseppet sem öt perc alatt letudható feladat.
Őszintén bevallom, nem gondoltam, hogy három bejegyzésnyire fog rúgni a mondandóm, de úgy tűnik, terjengős véleménnyel bírok olyan eseményekről is, amik kevesebb, mint fél tucatszor estek meg velem életem során. Magam elé képzelvén most férjem arcát, úgy hiszem, ez csak számomra jelentett újdonságot. Ha igazán őszinte vagyok, számomra se nagy mértékben.
Onnantól, hogy elhatároztad magad a felmondásra, addig, míg el is érkezik a napja, hosszú hónapok telnek el. Ezalatt te ugyanúgy dolgozol, találkozol a kollegákkal, kommunikálsz az ügyfelekkel és a legjobb, ha csak integetsz és mosolyogsz, mint egy cuki pingvin. Afféle beépített kettős ügynök pingvin. Nekem ez a része volt talán a legnehezebb, és olykor egészen alakoskodásnak tűnt nem felvállalni, hogy másfél hónap múlva már nem tervezek itt lenni.
Mégis van pár dolog, amit a saját jól felfogott érdekedben jobb elkerülni.
1. Ne kürtöld szét, hogy már alig várod a felmondást.
Egyrészt senki sem kíváncsi napi nyolc órában arra a köpködésre, mennyire gyűlölsz itt lenni. Másfelől pedig könnyen lehet, hogy a hamari menesztésednek ágyazol meg, mikor fennhangon tervezgeted a kilépésedet.
2. Ne rezelj be!
Az óvatosság erény, és ha a tervezett felmondás időközben felelőtlen anyagi helyzetbe sodorna, másik munkahely híján nyilván kényszerhelyzetben vagy. De ha már harmadszor halasztod el a felmondást és több, mint egy éve tervezed, akkor valamit sumákolsz.
3. Ne engedd, hogy a kényszer diktáljon!
A legbiztosabb módja a kudarcnak, ha addig hajszolod magad kényszeredetten újra és újra a nem kívánt munkába, amíg kényszerpihenőre nem küldenek. Ne várd meg a gyomorfekélyt, se az idegbajos kirohanásokat, egy összeomlást meg pláne ne!
4. Ne becsüld alá magad!
Nem csak ez az állás létezik a világon, amit el tudsz végezni. Ha hirtelen nagyon kell, valamilyen állást le tudsz akasztani, ilyen rosszat pedig, amitől menekülnél, bármikor. Emellett nem csak alkalmazott van a világon: „Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!”.
5. Ne hanyagold el a munkád!
Nagy a kísértés, hogy az álláskeresés nehézségei mellett kicsit visszább vegyél a napi feladatok végzésében. Egy kicsit beleférhet. De ha teszel rá telibe és magasról, előbb utóbb a főnökségnek is feltűnik. Akkor pedig vagy rövid úton megoldják, hogy ne problémázz azon a felmondáson, vagy hosszasan próbálnak ránevelni a helyes magatartásra, ami szintén borzasztóan igénybe vesz majd.
A felmondás napja
A felmondás aznapi időzítése kényes dolog, hiszen a gyanútlan főnököd proaktivitására nehezen építhetnél. Ha tudsz, jó, ha előre tájékozódsz a napirendjéről, mert egy elfoglalt napon nem biztos, hogy adódik majd egy nyugodt fél óra, amikor negyed órányi bátorsággyűjtés után bekopogtathatsz hozzá és kettesben átbeszélhettek mindent az irodában. Ha végképp tele van a naptárja, reggel, mikor megérkezik, egyszerűen kérj tőle tizenöt percnyi időt négyszemközt valamikor a nap folyamán. A négyszemközt általában túl gyanús ahhoz, hogy visszautasítsák.
Ha nagyon izgulós vagy, hasznos lehet elpróbálnod párszor, mit fogsz mondani, szépen előre összefoglalni magadban. Nem igazán kell bő lére ereszteni. Azért kérted a találkát, mert szeretnéd benyújtani a felmondásod. Itt illik valamiféle indokkal szolgálni, de ez nem kell, túl konkrét legyen. Úgy döntöttél, hogy más szakmában próbálod ki magad, úgy érzed, nem tudsz már fejlődni, nincs továbblépési lehetőséged, de ha nagyon ködösíteni akarsz, akkor személyes okokra hivatkozva minden visszakérdezésnek gyakorlatilag elejét veheted.
Ha eddig nem gyanították, itt következik pár mondatnyi tudomásul vétel után a verbális csodálkozás és személyes kapcsolatotok függvényében lehet ez hosszabb vagy rövidebb beszélgetés. Két főbb témakör van azonban, amit nem feltétlenül ebben a beszélgetésben, de tudatnotok kell egymással. Neked meg kell értened a felmondás gyakorlati menetét. Szokás a szóbeli felmondást egy írásbelivel megerősíteni, de a HR felé vagy a cég intranetes felületén is lehet, hogy neked kell jelezned.
Ezekben jó, ha írásban is látszik az általad tervezett utolsó munkaviszony napja – figyelembe véve a szerződésben rögzített felmondási időt. Ez lehet, hogy hétvégére esik, nem baj, neked fontos tudni, hogy eddig fizetnek utánad járulékokat és TBt-, ez alapján számolnak majd fizetést. Tisztázd azt is, hány nap szabadságod maradt benn – ha egyáltalán – és kivennéd inkább, vagy azok kifizetését preferálod. Nem biztos, hogy pontosan így lesz, de a te álláspontod legyen egyértelmű.
Ha a hivatalos felmondási procedúrával tisztában vagy, a munkaadó szokott valamilyen formában érdeklődni, miért mondtál fel. Vagy a főnököd kérdez szóban, vagy kérdőívet kapsz, esetleg a HR interjúvol meg. Ilyenkor, hacsak külön személyes ok nincs, udvarias és diplomatikus keretek között ugyan, de az igazság nem szégyen.
Amikor lezárjátok a nagy bejelentést, néha megkérnek, hogy rövid ideig még ne terjeszd nyíltan, hogy felmondtál. Ez lehet azért, mert valakit értesíteni kell előbb, vagy hivatalosan szeretnék mindenkinek egyszerre tudtára adni egy meetingen. Optimális esetben csak pár napról van szó.
Felmondás epilógus
Felmondás után közvetlenül az ember tíz centivel a föld felett lebeg a megkönnyebbüléstől. A hosszas várakozásban felgyűlt összes feszültség végre elenged. Próbálj nem feltűnően vigyorogni, hiszen ilyenkor a felmondásod gyakran még nem publikus. Később se engedj el annyira, hogy fennhangon hasonlítgatod össze a jövőbeni szuper állásodat ezzel a szutyokkal. Egyrészt korántsem biztos, hogy az olyan szuper lesz, másfelől ne légy nagyképű. Oké, hogy te nem szeretted és elmész, de a kollegádnak még lehet ez álmai állása. Ha meg nem, ő akkor is marad.
Pár nap alatt azonban elmúlik a felszabadultság és helyébe lép az eddigi legerősebb nemtörődömség, amikor már tényleg úgy érzed, hogy minek erőltesd meg magad? Azért ilyenkor még a munkaszerződésed szerint ugyanúgy számon kérhető vagy, mint egy évvel ezelőtt, és valljuk be, nem túl sportszerű a kollegákkal szemben, ha rá se rántasz az egészre. Ők veszik át a munkád, ők takarítanak utánad. Mit érdemelnek?
A nagy érdektelenséget aztán egy idő után felváltja a szemünkbe ballagáskor könnyeket csaló nosztalgia. Emlékszel arra a napra, amikor vörösre ordítottad a fejed a telefonba, aztán egymás után négy cigit szívtál el, mire lenyugodtál? Hát az volt a legszebb emléked egész életedben! És ott a nyomtató mellett.. ott fénymásoltál és Zsófi folyton elfelejtette újratölteni a papírkosarat, és mennyit bosszankodtatok rajta, emlékszel? Hirtelen utolsó ebédelések, utolsó kávézások és folytonos búcsúk színhelyévé válik majd az iroda, amit megkoronáz egy esetleges búcsúbuli és az utolsó napod.
Pláne, ha első munkahelyed volt, vagy több kollegával ápolsz baráti viszonyt, a meghatottság jó eséllyel megkörnyékez majd. Egyes esetekben még az a kétség is felmerülhet benned, hogy vajon jó döntés volt-e itt hagyni végleg ezt a kellemes megszokott légkört? A vége felé azonban már szükségszerűen az új kihívásokon jár majd az agyad és hipp hopp elrepül a következő pár hónap, bármivel is űzted el a felmondás utáni időszakot.
Van még ott, ahonnan ez jött!