Amint kijöttem a KRESZ vizsgáról én már mentem is az autósiskolába vezetésoktatásra jelentkezni. Hallottam a rémstorykat, hogy mennyi idő, míg végre oktatóhoz jut az ember, pláne, hogyha utána még nekiáll válogatni is köztük, úgyhogy egy percet se vesztegettem. Olyan szempontból mázlim volt, hogy én már ekkor tudtam, hogy Szeptembertől sok időm felszabadul és napközben is tudok vezetgetni. Ez pedig valóban szerencsés dolog, mert így csak két hónapot vártam, mire elkezdhettem vezetés tanulás órákat venni.
Vezetés oktató
Na persze, kaptam is a sok okos tanácsot. Hogy olyan autón tanuljak, vagy ahhoz hasonlóan, mint amilyen nekünk is van. Aha, persze, mert itt úgy lehet válogatni, mint a piacon.. Hogy inkább női oktatóhoz menjek, mert az biztos nem fog macerálni. De ettől még hülye lehet. És még mindig nincs miből válogatni.
Engem leginkább az oktató személye érdekelt. Telefonban szimpi volt, de hát a telefon az telefon. Mert hány ember fordul ki önmagából, ha beül a volán mögé? Láttunk már olyat eleget. Őszintén szólva az meg se fordult a fejemben, hogy engem majd itt molesztálhatnak, ezek valahogy sosem jönnek át a BLIKK rovatból a valós félelmeim közé. Inkább attól tartottam, hogy nagyon macsósra veszi a figurát. Mert ha valaki leereszkedően, hím sovinisztán terpeszkedik melletted és tőle kéne tanulnod, az egy ördögi kiszolgáltatottság és gerjeszti magát. Én pedig utálom az olyan pszichológiai játékokat, amiket vagy úgy élek túl, hogy női testbe bújt férfinak tettetem magam, vagy átvedlek hatvanas évek béli háziasszonnyá, aki csengő kacajával jól szórakozik a saját butaságán, hogy a férfiak dolgában hogy mennyire ügyetlen. Na, ettől hálaégnek megkímélt a sors.
Az én oktatóm kora alapján apám lehetne. Nyugodt, nem beszéli agyon a fejem túl sok infóval, mindig épp annyi, amennyi kell, és azért hagy némi szabadságot is. Nekem ez így nagyon jó. Most, hogy már majdnem tíz óra eltelt, és megérett rá az ismeretségünk, néha lesziviz, ha lefulladok. Amúgy meg végtelenül nyugodt a hangja, akkor is, ha megemeli. Ez egy nagyon furcsa ellentmondás, viszont baromi hatékony, mert sosincs az az érzésem, hogy uralmát vesztette a jármű. Az, hogy én uralmam vesztem fölötte, olyan van, de, hogy mindketten, olyan nincs. És ettől nekem kevésbé para egy egy esetleges hiba is. Ezt elég hamar tisztáztuk, hogy az hozzá tartozik a tanulási folyamathoz, ha elrontom. Na, most ezt én is így gondoltam, de örülök, hogy ebben egyetértünk.
A Falka
Annyiból nem bánom, hogy már „érett” – röhögni ér – fejjel álltam ennek neki, mert könnyebben, nyugodtabban kezelem az embereket. Alapból az oktatómmal is sokkal gördülékenyebb minden, de a falkányi oktatót is jól tudom kezelni. Mert itt falka van, ó de még milyen. A Budaörsi virágpiac körbe van hugyozva, kitűzött lobogók és fáklyafényben éber őrszemek vigyázzák.
Egyrészt a Falka folyton baszogatja egymást, másfelől harciasan védelmezi a területét és a tanulóit. Első alkalommal jó húsz perccel korábban értem oda, gondoltam bejárom a területet. Rögtön kihajolt valaki egy bizonytalanul körözgető autó anyósüléséről, hogy ez nem a Duna-korzó, itt ne mászkáljak! Tekintve, hogy később a volán mögött bennem is megállt a szar, ha gyalogos került az egyenletbe, ezt tökéletesen jogosnak tartom.
De ennél jobb példa, amikor behajtott egy random furgon. Szállított valamit, a fene se nézte, a lényeg, hogy harminc méteren valamiért nagyon fontos volt, hogy keménykedve nyomja a gázt és satufékkel álljon meg. Na, annak nekiugrottak. Egyik ugatott innen, hogy ez egy 5 km-es övezet, a másik ugatott onnan, hogy itt tanulóvezetők vannak, a harmadik meg mögüle, hogy ne szóljon be a másiknak. Balhé volt és hallótávolságon belül hét oktató hegyezte a fülét, hogy kell-e ölre mennie? Persze a furgonos ettől jól felszívta magát és kifele is ugyanúgy megküldte – egészen a sorompóig, amit gyanús csigatempóval engedtek csak fel neki – mire a Falka egymást kezdte baszogatni. Ezt is biztos te tanítottad!
Szeretem őket hallgatni, ha épp várok a soromra, mindig jó szórakozás. A legutóbb arra kaptam fel a fejem, hogy fennhangon bíztatják A oktatót, aki épp futva próbál B oktató autójába ülni. B oktató erre megcélozta A oktató üresen hagyott kocsiját. Két köpcös szakállas szalad, bevágódik az anyósülésre, aztán odavágja a tanulóknak, hogy „hajts!”. Na, nem mintha száguldozni lehetne, mentek tíz métert és visszacserélték a kocsikat. A tanulók is röhögtek, gondolom már a tanfolyam vége fele jártak, mert egyik se volt zavarban a helyzettől.
Hogy is izzadtam én össze azt a jogsit?
Van még ott, ahonnan ez jött!