BoriBlogol
A maga szűk kategóriájában páratlan és egyedülálló
Hogy állok az írással?
Az író lélekállata az öszvér
Hát ilyet én is tudok írni! Ezt a mondatot általában elég erős intonációval lehet hallani, esetleg egy kedves kis jelzővel az “ilyen” után. Pedig nekem nagyon kellemes emlék, és máig tudom, melyik könyv kapcsán csúszott ki a számomon először őszinte örömmel. Jó érzés,...
Kézirat 2.5 – helyzetjelentés
Hogyan számozok én tulajdonképpen? Töredelmesen bevallom, hogy hasraütés alapján. A második kéziratot eddig olvasta egy ember, azokat az észrevételeket nagyjából feldolgoztam. Ez tehát már nem ugyanaz, mint ami egy hónapja volt, ugyanakkor mégse oly mértékű változás,...
Kézirat 2.0 abszolválva – Örülünk
Hát kérem, ez egy gátlástalan lelkendezés lesz, ugyanis elkészültem a regény második kéziratával, és ennek szerfelett örülök. Örömem szavakban aligha mérhető, de tettem egy kísérletet rá: ímhol közel 700 szónyi lelkendezés. Ha akad is benne tanulság, azt a kedves...
Írói-interjú Ivánovics Beatrixszal
Ivánovics Beatrixot van szerencsém néhány éve már a barátaim közt számontartani. Szinte kimeríthetetlen örök közös témánkként szolgálnak az írói lét és nemlét örömei, illetve bánatai, emellett nagy büszkén vállalom azt is, hogy a Napkút Kiadó jóvoltából frissen...
Hogy állunk épp, és miért nyöff?
Neil Gaimannél hallottam, hogy - szabadfordításomban - a második kézirat szerkesztésekor hiteted el az olvasóval, hogy te már az elsőnél is végig tudtad, mit csinálsz. Félretéve azt, hogy nekem ezt a Masterclass arcomba tolt hirdetése szajkózta napjában többször, az...
Betegségdémonok nyomában
Mire emlékszel a hagymáz-ból? Emlékeztek arra a kósza középkori betegségnév listára, amit vizsgálgatva végül a hagymáz témaköréről értekeztem egy teljes bejegyzésben? Nos, akkor egy időre félbehagytam a betegségek felgöngyölítését, ám most a történetben már igazán nem...
Sorozatok
Olvasnivaló
Írói-interjú Ivánovics Beatrixszal
Ivánovics Beatrixot van szerencsém néhány éve már a barátaim közt számontartani. Szinte kimeríthetetlen örök közös témánkként szolgálnak az írói lét és nemlét örömei, illetve bánatai, emellett nagy büszkén vállalom azt is, hogy a Napkút Kiadó jóvoltából frissen...
Hogy állunk épp, és miért nyöff?
Neil Gaimannél hallottam, hogy - szabadfordításomban - a második kézirat szerkesztésekor hiteted el az olvasóval, hogy te már az elsőnél is végig tudtad, mit csinálsz. Félretéve azt, hogy nekem ezt a Masterclass arcomba tolt hirdetése szajkózta napjában többször, az...
Betegségdémonok nyomában
Mire emlékszel a hagymáz-ból? Emlékeztek arra a kósza középkori betegségnév listára, amit vizsgálgatva végül a hagymáz témaköréről értekeztem egy teljes bejegyzésben? Nos, akkor egy időre félbehagytam a betegségek felgöngyölítését, ám most a történetben már igazán nem...
Kakukktól a turulig, avagy szájmenés a lélekmadár kapcsán
Ez a bejegyzés abban az értelemben kissé rendhagyó lesz, hogy a struktúrát bizony mellőzi. Az alapja ugyanis egy lelkes levélpiszkozat, ahol finoman szólva elszaladt a terjedelemmel a ló. Végül úgy döntöttem, hogy inkább ide tenném ki, és kedves barátnőmnek...
Mitológiai alakok és sámsánság: a táltos
Sámánizmus és sámánság A táltost szeretik a magyar “ősvallás papjaként” elképzelni, pedig ez a kijelentés nemhogy árnyalásra, de durva faragásra szorul. Alapvetően nehéz kérés, ha azzal kezdem, hogy próbálj meg nem egy keresztény funkciót keresni pogány köntösben....
Mitológiai alakok, sámsánság és etimológia – sorozatindító
Miért is jutott eszembe, hogy erről indítsak sorozatot? Érdekes tapasztalat volt az előzménytörténetem bétázása kapcsán, hogy sokkal magasabbra tettem én a lécet a táltosokról fellelhető hagyományok ismeretében, mint azt valójában kellett volna. Ez alatt pedig nem azt...
Karácsonyi esti-mese egy betegségdémonról
Miért? Ha egy őszi estén belesel az ablakomon, és az a teljesen természetszerű életkép tárul eléd, hogy épp egy mezei wikipediás “régi betegségnevek” lista szavait vetem össze az új magyar etimológiai szótárral és az uralonettel (finnugor nyelvi összehasonlító...
Helyzetjelentés, és a fanyar humor épelméjűséget megtartó hatásáról
Mea culpa Hadd kezdjem azzal, amitől az is el fogja most már veszteni “munkásságom” kialakulásában a fonalat, aki odaragasztotta és hegesztette magát a végéhez, aztán még biztos, ami biztos, ki is nyomta sziloplaszttal: már megint változott a szitu. Ha még emlékszünk...
Az alkotói magány, az alkotói káosz, és a múzsa cuppanós csókja
A múzsa nem csenget Emlékszem, zsenge huszonnpár-éves fejjel egy írói interjúban ütötte meg a fülem, hogy egy gyakorlott szerző bármikor ihletett állapotba tudja hozni magát. Megrökönyödve hallgattam, hiszen a múzsa meg az ő szentsége méghogy akkor csókolna hókon,...