Jogsi 30
Mert mi más is lenne még 30 felett a bakancslistámon?
Vezetési tanácsok
Hogy izzadtam össze én a jogsim?
Szóval miután leéltem harminc évet anélkül, hogy meg tudnám különböztetni egymástól a kocsik márkajelzéseit, kiderült, hogy mégse úszom én meg ezt az életet vezetés nélkül. Mert persze hasznos az, meg kéne, meg milyen az már, ha nem? Ezek érvek ugyan, de csak ballasztnak jók. Amitől én tényleg nekiduráltam magam, az az, hogy nyaralni akarok, kocsistul, olyan távra, ahova nem fair, ha végig csak a férjem vezet. Megcsinálja, kétségem sincs felőle, csak aztán másnap nem tudnám aktivizálni, miközben én nyolcasokban keringenék körülötte, mint egy felspannolt kölyökkutya.
Úgyhogy kitaláltam, hogy jogsi. Ettől tartottam kissé. Az, hogy sokba kerül, tudtam. Megacéloztam a lelkem, felkészültem, hogy ne szorongassam azokat a bankjegyeket, amiket a metsző őszi szél se kapkodna sebesebben a kezemből, mint az autósiskola. De rég volt már az, hogy én iskolapadban ültem, vizsgáztam és gyakorlati órán lettem volna. Bemegyek itt a zsenge, tejfölös szájú kis tizenhat évesek közé kiröhögtetni magam? Szóval azzal az előfeltételezéssel álltam neki, hogy a jogsi 30+ projektem nagyjából ahhoz lesz hasonlatos, mint mikor egy olyan szórakozóhelyen akarsz elvegyülni, ahol mindenki kivétel nélkül egy évtizeddel fiatalabb nálad.
Nem mondom, hogy olyan sokan lettek volna rajtam kívül, akiknek még az előző évezredre esik a születési dátuma, de hátrányom se sok származott belőle. Ez vagy azért van, mert bölcsebb és érettebb vagyok, vagy mert gyanakvóbb és számító.
Van még ott, ahonnan ez jött!