Oldal kiválasztása

Amin csak egy író képes ennyit szüttyögni: Hadd meséljek a fütyimről!

18+ Disclaimer

Minő meglepetés, ezen a blogbejegyzésen nem fogok túljutni profanitások nélkül. Ha felkavarnak a csúnya szavak, akkor én szóltam.

Miért is kellett nekem a fütyi?

Nos, az előzmény-elbeszélésemben van egy jelenet, aminek elég konkrét elképzelésekkel álltam neki. Szpojlerek nélkül nem lesz teljesen világos, miért volt mindez nekem fontos, de egyelőre csak fogadd el kérlek, hogy minden, amit feltételként állítok elengedhetetlen az hatalmas nagybecsű művészi ábrázolásmódhoz. Szóval egy lovasnomádok közt élő anya kéne megnevezze a hét éves fiacskája micsodáját.

Mit mindent is akarok én ettől a fütyköstől?

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem minden egyes szón szüttyög ennyit az ember. Én talán olykor többet, mint az átlag, hiszen itt a szóválasztás fontos része a világépítésnek is. De lényeg a lényeg, szegény kis kukit hatalmas elvárások elé állítottam.

Elsőként szögezzük is le, hogy nem vagyok a körülírások híve. (Ennél a résznél nyargaltam vissza a blogbejegyzés elejére, betenni egy figyelmeztetést). A fasz az fasz, a pina meg pina. Ugyanakkor nem vagyok az öncélú vulgaritás híve sem. Ez pedig valahol kontraproduktívnak is hathat, hiszen a szöveget nem vezeti be egy olyan trágárságcsokor, ami a Kill Bill iskolapéldájával kishamar érzéketlenné tesz minden testnedvvel és brutalitással szemben. Gyanútlanul olvasgatsz, oszt egyszercsak az arcodba csattan a fütyi. Tehát nem vagyok hajlandó körülírásra, szépelgésre, kedveskedő, becézgető helyettesítőkre.

A másik számomra fontos elvárás, hogy ez egy anya szóhasználata a saját méhének gyümölcséről. Véletlenül sem fogja azt mondani rá, hogy lőcs. Ez itt egy “uncsin” konzervatív és kommersz anya-fia kapcsolat, Oedipusz tedd le a kezed!

Mindemellett ez egy bronzkori hangulatú világ lovasnomád kultúrája. Túl modernnek sem hangozhatunk, úgyhogy a pénisztől kíméljünk meg mindenkit.

Péniszről jut eszembe, orvosilag steril hangulatra sem pályázom, úgyhogy a hímvesszőt is kihúznám.

A jelenet pedig kimondottan nem hajt a Karinthy gyűrűre, úgyhogy a humoros eufemizmusokat, mint himbilimbi, dobhatjuk is a kukába.

Összességében nem kérek mást, mint, hogy valaki mondja meg nekem, hogy egy ősmagyar anya, hogyan nevezte a kisfia fütykösét komoly kontextusban. Most miért nem tolonganak a nyelvészek, hogy erre válaszoljanak? 

Keresem a tökéletes kukit! (‘tök’-életes, érted?)

A baba-mama fórumokon sokan aggódnak a fitymaszűkület miatt, vagy kérnek tanácsot, mennyire is húzhatják vissza azt anyaként, mikor kell orvoshoz menni, stb. Itt a kuki, fütyi szavak szerepelnek sokszor. Az előbbi túlságosan kisgyerekesnek hangzik abba a kontextusba, ahova be szeretném illeszteni, a fütyi még talán odaillik. De hátha van jobb.

Nézzük meg tehát, mit mond a szinoníma szótár? Fölösleges. Mármint alapvetően nem, csak én már nézegettem egyszer a farok, és a pina szinonímáit. Megmagyarázom! Alapvetően problémát tud okozni, ha szeretnél felnőtt határozottsággal megnevezni egy intim testrészt anélkül, hogy A. dedósnak, B. egy részegen szitkozódó kocsisnak, C. erotikus regény-szökevénynek láttasd magad. Nuni, picsa, kéjbarlang. Más komolyan nincs? Szóval a szinonímáknak én már korábban ezen okból utánamentem, hovatovább ajánlanám a Nyelv és Tudomány ide vonatkozó cikkét: Hogy hívod a higyishíjjákod?, amelyből többek között kiderül, hogy ezt a nehézségemet Kovi és a pornóipar is osztja.

Mit csinál ilyenkor a mindenre elszánt (értsd: kétségbeesett) én? Egyesével megnyitogatja az online is elérhető Új Magyar Etimológiai szótár minden egyes betűjét és CTR+F-fel rákeres a penis és hímvessző szavakra. Etimológiai fejtegetés ugyanis értelmező bekezdés nélkül nincs, ott pedig efféle tudományos helyeken a hímvessző és penis jelentésmegnevezéseket szokták alkalmazni. Találtam is egy párat. Közben folyamatosan az adatolás idején rugózott az agyam.

Mit tanultam a péniszekről az Új Magyar Etimológiai szótárnak hála?

1. Bögyörő:

Elsőként 1481-ből ismert írott változata (a nudli jelentésértelem későbbi).
Az eredete viszont kissé ködös: “Relatív fiktív tövű származékszó szófajváltása. | Főnevesült folyamatos melléknévi igenév. A relatív tő azonos a bögyörödik ~ begyeredik ’feláll’ (1856: EtSz.), (N.) bigyerész ’(meg)tapogat’ (MTsz.) szavakéval. Az abszolút tő összefügg a begy, ill. a biggyeszt szócsaládjának tövével. Az első adatokat követően újabbak csak későn bukkannak fel, ami arra utal, hogy a szó csak a nyelvjárások szóbeliségében élt.”

Jó, akkor nézzük a lehetséges szócsaládok eredetét kormeghatározási segédletként:
1. begy: “Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus (hangfestő, hanhgutánzó) eredetű.”
2. biggyeszt: “Fiktív tőből keletkezett származékszó. | A szótő bizonytalan, esetleg hangutánzó/hangfestő eredetű. A tő a fityeg, pittyed, valamint valószínűleg a begy szócsaládjaival függ össze.”
A bögyörő kutatását itt abbahagytam. Az én fülemnek egyértelmű a kedveskedő, de emellett sajnos a ma már vicceskedő hangzat is, és igazából ez önmagában már probléma.

2. Csök:

Lásd csökött agyú, avagy maira fordítva: faszfej 😀 Imádom, amikor nyelvileg újraalkotjuk ugyanazokat a sértéseket. Na, de a bikacsököt is valszeg hallhattad már. Elsődleges jelentése nagyobb állat, főleg bika pénisze, már 1184-ből van róla feljegyzés. Török jövevényszó, ami nekem nem baj, mert itt a török nem nemzet, hanem nyelvcsalád értelemben szerepel, azaz honfoglalás előtti időkre utal a népeink találkozása és a szó átvétele.
Kis színfoltként hadd emeljem ki a csök másodikként említett jelentését is: “2. 1780 ’ebből készült korbács | Ochsenziemer’ (Nszt.)”. Igen, jól olvastad a bika f@szából készült korbács. Én is pislogtam kettőt, amíg az eredetet taglaló bekezdésben el nem értem ehhez a részhez: “A 2. jelentést az magyarázza, hogy a levágott bikának súlyokkal kinyújtott vagy pálcára húzott s megszárított hímvesszőjét egykor fenyítőeszközként használták.” Erre hagyok időt. Amikor egy kinyújtott, kőkeményre szárított, óriás-pénisszel vernek kék-zöldre ómagyar gumibotként.
A csökkel viszont van kapásból két gondom is. Az egyik az, hogy nincs benne az a becézős felhang, amit én keresek, és a mai kismamafórumokon a kuki/fütyi szavakban viszont ott van. A másik meg az, hogy kb annyira ismert, mint bármi más műszó, amit én találtam ki. Nem jó.

3. Farok:

Első említés 1202-ből. Lévén, hogy a farkas azért farkas, mert kereszténység előtti időkben tabu volt az eredeti neve, és mára bevésődött ez az eufemizmus  (“farkas” = farokkal rendelkező állat), nekem megfelelően idősnek tűnik az alapszó legalábbis. Azt most ennyiből nem tudom, hogy pénisz “metafora” értelemben mikor kezdett funkcionálni, de ennyire már nem szeretnék alaposan utánajárni. Már csak azért sem, mert az a kedveskedő, anyai megnevezés ebből is hiányzik, úgyhogy kuka.

4. Fasz:

Első írásos említés 1370, de amúgy “Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból.” Itt nem is mennék tovább, mert ezt eleve csak a teljesség igénye írattatta ide velem.

5. Fütykös:

Először adatolható fitykes-ként 1792-ből. A “fütykös bot”-nál a fütyk a göcsörtre utal, ugyanakkor nehéz megmondani a göcsörtös bot értelem ment át a péniszre vagy a pénisz megnevezés a botra, mert az előbbi volna logikus, de korábbról ismert említése pénisz értelemben, mint bot értelemben. A 18 század miatt mindenesetre csalódtam a fütykösben. Bár a mai fülnek talán elég régen volt 300 éve is.

Szintén csak színfoltként említeném, a “fityula” pénisz értelem metaforaként indult. A szó eredeti jelentése ugyanis csuklya, kámzsa, majd később lecsüngő dísz, és ugyanaz az alaptöve, mint a fityma szónak. 

6. Fütyül(ő):

Első adatolás 1621, első pénisz értelmű adatolás 1955. Ezt is csak azért hozom, mert érzésem szerint a mai “fütyi” ennek a változata. Mondjuk eredetileg azt gondoltam, hogy ugyanaz a szócsalád, mint a fütykös, úgyhogy akár tévedés is lehet. Mindenesetre van benne egy olyan humoros él, ami miatt a “fütyülő” nem tetszik a fülemnek.

7. Here:

A here ugyan Urál kori, de jelentésben nem stimmel.

Ismét csak színfoltként: mivel rákerestem a hímvessző kifejezésre, minden ezzel kapcsolatosba belebotlottam, abba, is, ami nem kimondottan a pénisz, csak akörül forog. Például ebbe itt: “A kutyafáját a(z) (a) kutya faszát ’‹vulgáris szitokszó›’, tkp. ’a kutya hímvesszője’ szószerkezet finomító átalakítása; a jelentéséhez és alakjához vö. istenfáját (isten-).” Én egészen eddig teljesen naívan álltam az “istenfádat!” felcsattanásokhoz, holott…

8. Mony:

Ez ugyan uráli eredetű, de sajnos a tojásra használják, onnan került át a here értelemre.

9. Pöcs:

Ismeretlen eredet, 1482-es adatolhatóság és durva kifejezés, nem jó.

10. Vessző:

Első adatolás ebben az értelemben csak 1787, ugyanakkor maga a szó valószínűleg az alapnyelvi örökség része (finnugorkori tő magyar képzéssel). Olybá tűnik, pénisz értelemben csak később kezdtük használni.

Fütyi, fütykös, vagy vesszeje?

Nos, maradjunk annyiban, hogy veszett el a történelmünknek értékesebb része is annál, hogy nem képes nekem a tudomány egyértelmű ősmagyar fütyi alternatívát felhozni. Az ismert lehetőségek közül talán a bögyörő az, ami kicsit gyanús, hisz van annyira régi. Ugyanakkor a leírt jelentéstartalmak alapján arra következtetek, hogy a szócsalád eredetije a megfeszül, megkeményedik értelem lehetett, mert ez a begyre is igaz, meg a bögyörőre is, a megbögyörőz meg ennek a feszességnek a megtapogatása lehet. Na de ezt egy gyerek himbilimbijére szerintem a nomád anyukák se használnák. Szóval a jóég tudja.

Többezer év alatt olyan jelentésváltozások vannak olykor, hogy az én szakavatatlan fülemnek semmi sem kizárt. Már csak azért is elengedném a szinonímák korának méricskélését, mert elég gyakran előfordul, hogy a régi kifejezésekre ma teljesen más felhanggal és árnyalattal gondolunk.  No meg, ha a ma ismert szavak között nincs, akkor, ha fel is lelem valami poros, szúrágta sarokban az eredeti nagy tuti, akkor se írhatom le, hogy “ɥkɱükbøk”. Nem értené senki.

Tehát engedjük el szépen a fütyik korát. Színtiszta hangulati szempont alapján legalább lehetek önkényes. Viszont, hogy teljesen őszinte legyek, egy ekkora utánaolvasgatás után már a hócipőm tele volt a fütykösökkel. Maradt, aminek leírtam. Ha majd-talán-egyszer szerkesztő elé kerül ez az egész hóbelevanc, úgyis lesz neki véleménye, aminek mentén finomhangolhatok még, amennyiben szükséges.

Különben is, a fütyivel kapcsolatban a legvérfagyasztóbb gondolatom már egy ideje az, hogy én ezt így, ahogy van, odaadtam egy szakmai lektornak.

Spread the love

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés