A négy napos tudósítást itt egybe gyűjtöttem a 2010-es évből. Az Irodalmi Sátor kezdeti stádiumában tőlem telhető aktivitással ott voltam az első két évben. A szapora élményhalom napi tudósításokban robbant ki belőlem, amiket most egybe gyűjtöttem idelent.
VOLT day 1: amelyben elfogy 900 szórólap, verseket sodor a szél, és Yoyoyogefathilla in da house!
Részemről kora hajnali 9kor már Aranka sofőrségnöke alatt zötyögtem Sopron city vasútállomás felé, röpke, be nem tervezett városnézés után eljutottunk az ismerős épülethez, ahol megkezdtem a város VOLT-gyanús lakosságának átképzését. Tevém ezt eszköztáram minden fegyverével: kedves mosollyal, melltartó nélkül, hangosan és spontán csevellyel. A nap végére többen kikerültek az utcákon, mondván, már van szórólap, köszi. „Te, irodalmas csaj, te nem vagy szentéletű, ugye? Tekertem, tessék!” A jointot rövid alkudozás után kőbányai sörre cseréltem, később megíináltak sütivel, mert „anyám sokat csinált a vonatra ésnem vihetjük be”. Feláldoztam magam. Emellett a negyedik megkérdezettnek sikerült 20ért eladni egy VOLT bérletet, ami okán összespannoltam az állomásra rendelt szekuritisekkel. Juteszembe, a kőhidai őrökkel is kezdünk jóba lenni. Emelett minden szórólapossal cseréltünk, a jelszavunk: gyűjtsd össze mind! Amíg ötödszörre jártam meg az állomás és a VOLT közti távot gyalog (vízhólyag a bal kislábujjon), már felvilágosítást adtam, hol lehet 300ért hamburgert venni.
Mire felkecmeregtem az Irodalmi sátorhoz kajálni, már kora délután volt, messziről hallottam a civil zónát (csepel bicikliknél balra) yo-yo-yo-józsefatilla kiáltással induló verskaraoket. Jó időben, lézengtek páran a sátornál, egy csaj fejből elszavalt egy verset mikrofonba, én ezalatt pótoltam a testem folyadékszükségletét. Pihenés közben firkantottam egy-egy szöveget a két aznapi kép alá, ezeket majd a feszt végén lesz poén megtalálni.
Végül Noémi megnyitotta Orsi plakátaiból készült kiállítást, szövegek mellékelve és felolvasva, enyém a kék bevarrt szemű csigapár azúr románca a naplementés tengerparton. A szél ekkor döntött úgy, hogy sört és irodalmat vesz magához, elfújta, ami az asztalon van.
Pakolás, maradék sütik eltüntetése (aznap már másodszor áldoztam fel magam). Még körbesétáltunk, hogy mitől dörög ma a légy (szándékos), de Edda, meg Omega helyett sokunkat jobban vonzott az ágy, szal 9kor haza, megvolt a laza 12 órás műszak, itthon olyan vacsi, mint tegnap, azaz királyi lakoma, és Timinek üzenem: HÚS!
Mint minden jó kocka, a nap végén facebookon keresztül üzenem, hogy a metál örök és hallhatatlan a gyík powa erejével!
u.i.: Csávó az árok szélén, előtte felfelé forditott kalap, kezében táblán: Szüleimet megölték a ninják és mostkung-fu leckékre gyűjtök, hog megbosszulhassam őket!
VOLT day 2: amelyben munkához jutnak a punkok, senki nem megy belgára, és az irodalmi űr helyét benövi a gaz
Sopron city reggel tíz akárhány, megint szórólap, megreggelizem alépcsőn, pesti sportsérüléses csávóülmellettem, 3megállóra lakik az andor ucában, fingja sincs, hogy jut haza, elitta a vonatjegyét. Innen eljutottunk oda,hogy a munka nem szégyen, aztán bejött a szombathelyi gyors és nekiálltam osztani. Szekuritisek, többi szórólapos sehol, unalmamban felfelé sétálok, először és utoljára. Öt punk felajánlotta,hogy segít osztani, ha nem sérti a szponzorainkat, hogy ilyen kinézetűek kezében van a szórólap, szívükbe fogadtak, azonnal megkínáltak borral, megtudtam mennyire olcsó házikedvenc a punk, azonnal kölcsönkérték a szemüvegem, kivették a B2es cerkát a halyamból és megnézték a nyakamban lógó szerzetesi időmérőt. Fenn már a tegnapi szórósokvártak a csomópontnál, stratégiailag fontos a zöld konténer. 500 szórólappal később már felcaplattam a sátorhoz, megint totál máshogy néz ki.A versolvasás nagyon ott volt, szegény Szakács Zsuzsi még nem sejti, hogy be fogom jelölni faszbukon. Kicsit összefolyik az időrend, az Erlines felolvasás előtt alatt ki be járkáltunk, kávéházi feelingben,egyre több ember jön rá, hogy jó a csákónk napszúrás ellen. Utána felhívtam anyám, macskaetetés ügyében, ezt valahogy sikerült 20 percig ragoznunk, aztán nagyapám köszöntöttem fel, kérdezte, meg fognak-e táncoltatni? Hát, ma tuti nem. Mire visszamentem már majdnem lement a felolvasószínház, szalolyan nagyon nemtudoknyilatkozni, de, amit hallottam, az tetszett. Kalligram alatt meg beült egy VIP sátras kidobó, először az tűnt fel, hogy válogat a remittendákban, hogy melyik nincs mégmeg neki, aztán kiderült, hogy már publikált a Holmiban. Holnap jön Műútra is. Ésmost lefekszem, mert hátráltatom Ágota mélyalvás ciklusát.
U.i.: …hihetetlenülokos emberek nagyon cizelláltan nyaliznak”
VOLT day 3: ahol nem megyek az állomásra, Jézus szeret minket és az kozákok bekötik a cipőfűzőjüket
Petőháza Dorf, korán kelek,mert nem lehet tudni. Rita képeit szedem le és Ágó gépéről küldöm Andinak. Teamwork. Utána lelkes sztahanovistát alakítva körbejárom a vezetőképes népséget, hogy ki visz be Sopronba,erre pont azt mondták, amit hallani akartam, hagyjam már a szórólapot. Úgyhogy csak szép öregesen indult a nap, Aranka metál járatával utaztam ki, viszünk egy rakat ásványvizet, meg kaját, állítólag valahol a sátorban otthagytunk estére egy tál sült húst. Odakóvályog egy tótiai rocker,aszondjanem adhat vért,mert alacsony a vérnyomása, pakolna valamit. Aztán Aranka megkéri a haverját,hogy menjen már el, mert büdös. Ismét versolvasunk, ma filozofikusan, utána Hajtűkanyar beszélgetés, beült egy srác gitárral, és spontán dalok ömlöttek belőle a szövegek hatására. Aztán hanygyányit megkérdőjeleződött a spontaneitása,mikor az utolsó szövegről hirtelen Jézus jut az eszébe, és elénekli az állítólagosan sok „fájdalmon átesett” írónőnek, hogy ebből merítsenek erőt. Mindeközben Jancsi békésen szendereg a sátor bal alsó sarkában egy matracon. Rövid intermezzo, amíg felocsúdunk a sokk alól, aztán Műút, lézeng a nép és folyóiratot lapozgat, darabonként egy sör (hogy ez pohár,vagy korsó,máig tisztázatlan) K.Kabai köveztkezetesen markolja a mikrofon kihangosító részét. Megyünk egy kört, megállunk a nagyszínpadnál, Hobó elég mísz, úgyhogy visszamegyünk borozni, aztán próbálom beizzítani a koncertvénám, kicsit lassan sikerül, de Haydamaky meghozza a kellő hatást, nem bírom felidézni, mit kántáltam ukránul, de talátam 10 forintot, kikötöttem az énekes cipőfűzőjét és a felsőmet a nadrágom bal zsebébe gyűrtem, hogy a koncert végén szárazon vehessem fela bikinire. Hozzátenném a hajam vizet, izzadtságot és sört is látott, aztán szokás szerint ízekre ráztam, rettegek a mai fésülködéstől. Hazafelé elhúz meelletünk Prodigy kocsiban, viszik őket az állomásra, mondom, utána rögtönzött előadást tartottam a fejemben lévő dalállományból, többieken látszik,hogy mármegszoktak,mert nem kommentálták, se tiltással, se ösztökéléssel nem bíztattak. Hajnal 2kor még az egész ház ébren van, lefekvés előtt Arankával kifejlesztjük a szondás mobilt.
U.i.: „Hajdamaki, razdwatri!”
VOLT day 4, ahol a nők is állva pisilnek, Kádár és Petőfi kezet fognak, és megint elbúcsúzik a Kispál
Döcögve indul a nap, kockásan mozgok a porcikáimban vergődő tejsavtól. Még délelőtt megjön Rita pereputtya, két élénk kiskölyök skandál és rímel (ágnes, mágnes) ingázva a ház két végpontja között, tiszta matekpélda, csak az orrukról kéne egy légynek röpködnie ide oda. Lehozták a Mézit is, úgyhogy három nap után ismét macskázom, ez a dög (Nimród: Nem dög!) meglát és dorombol, Kasszandra méltó párja hímringyóban, aranyszemű démontigris, Nimród markológépeset játszik a hajcsattommal. A fesztiválra behajtva szúrok ki a rastafa sátraknál csokorban lógó fafaszokat, Aranka szerint dadogok. A versolvasás bevonzza a kőhidai fegyőröket, Ágóval közösen olvasnak mikrofonba Weörest (? nem emlékszem). JAKosoknak olyan a fanbázisa, hogy a késés dacára lelkes groupiek várják a kezdést, közben lapozgatják a kinnhagyott folyóiratokat (sörért van eladó). Mikor végre befutnak, tucatnyi túlbuzgó háziasszony támadja le őket, mindenki legalább kétszer nyilatkozik, hogy enne, inna-e, és mit? Beszélgetés is jól sikerül, K. Kabai dörmögő medvehangon ördögöl, illetve kislány, kislány, ne brék máj hárt,manson után szabadon. Hirtelen véget ér a VOLT, ahogy egyre jobban tudatosul, úgy fogy a megmaradt bor is, természetesen a legjobbat hagytuk hátra, Kispálon később Julcsival azt skandáljuk Szenntgál, szentgál! Iszogatás közben Nini rögtönzött termékbemutatót tart, P-mate (p-társ), első ránézésre egy csajoknak felszerelhető pizza hut-os tálca állóvizeléshez, ez az igazi emancipáció, ha már mi is sárgával írhatjuk a nevünket a hóba! Nagy Gabi asztrológiátelemez Marcival, K. Kabai arról elmélkedik Garaczival, hogy ki hány kézfogásra van Kádártól, József ttilától, aztán kisütik, hogy ez időuazásra is alkalmas, tulajdonképpen Petőfit is ösze lehet hozni, pár kézfogásra vannak attól a forrófejű paraszttól. A szúnyoginvázió a vámpírok hajnalán érkezik, mi is felélénlkülünk, végleg elpakolunk, aztán Kispál.Még mindig nem hallgatom, nem ismeremaszöveget, nem tudom a zenét, de már anyin voltam, fel se tűnik. Mindenesetre mindenki vigyorog és pattog, Ginere is megérkezett, Lovasiéknak ez a nemtudomhanyadik búcsúkoncert,kapnak is valami plecsnit, mi meg elindulunk valahova, ami helyett a civil zónában kötünk ki. Sátornál ülünk, dumcsi, csillagos ég, Edina kiselőadást tart a szép férfi felsőtestek kiváltotta érzésekről, legalább buta legyen, és milyen csalódás, mert nem az, aztán mindenki megy a szélrózsa irányai felé, könnyesb búcsú, bronzvörös Hold, séta a plebs parkolóig. Petőházán is nehéz leállni, fel vagyunk pörögve,mint az óvodások pizsomapartyn, számomra a nap záróképe ahogy apályát tévesztett szúnyog szívja a rántotthúst.
u.i.: Egyszer az indulatok is leteszik a lantot.
Van még ott, ahonnan ez jött!
