Hét nap nem elég a Világ teremtésére
Hogy honnan tudom? Mert én próbáltam már világot teremteni. Na nem omnipotens fenségességemben, csak így, ahogy vagyok az üres lapra görnyedve macinaciban. Találtam már ki állatokat, mágiarendszert, különféle kultúrákat, sőt, a Gyűrűk Ura első olvasása után kiskamasz – talán tizenkét éves? – fejjel nekiálltam saját nyelvet írni. Ez abból állt, hogy minden magyar rag, toldalék és képző helyett kitaláltam egy tündésen hangzó alternatívát, természetesen hangrendenként eltérő variációkkal, amiket tündésen hangzó szavak mögé pakoltam a magyar nyelvtan szabályai szerint. Még arra is emlékszem, hogy “lefordítottam” kamu-elfre az “Elment a két lány virágot szedni” c. dal első versszakát.
Nos, egyik vállalás sem ment soha terv szerint. Mert beleszeretsz egy ötletbe, meg négy másikba, mindet leírod, elkezded kitölteni a hézagokat, rájössz, hogy logikailag nem stimmel, újratervezed, rájössz, hogy A kihat B-re, C-re és X-re, de X-ről még fogalmad sincs, akkor ki kéne találni előbb azt, hogy befejezhessük ABC-t, ami eleve csak azért kellett, hogy DFG-t megtervezve legyen egy elképzelésed H-ról. Nem folytatom tovább. Ez a bekezdés egy laza negyedévnyi tennivaló alsóhangon.
Világot kreálni jó
Ha az egész egy ekkora kiszámíthatatlan, nehezen tervezhető katyvasz, akkor minek csináljuk? Mert hallatlanul jó móka, ha pont ilyen becsípődésed van neked is. Mindig van egy épp aktuális szerelem, hogy márpedig neked most épp a rozmár-lovasok furulyavéseteinek népi motívumait kell kidolgoznod tájjellegekkel és technikai háttérrel együtt, mert sajt. De akármennyire is sajt, azért egy ponton túl oda kell csapj a kezedre. Mert hacsak a zene, és a furulyafaragás valamelyik karakter vagy a történet szempontjából nem fontos, akkor lehet elég csak fél órát szánni a sajátságos hóbortnak, és inkább haladni azzal, amivel viszont tényleg muszáj: mondjuk, hogy hogyan is hívják a karaktereidet. Ha váratlanul mégis szükség lesz rá, majd fejest ugorhatsz a rozmár-lovas-furulyákba később.
Azt hiszem Brandon Sanderson-nál hallottam, hogy a világépítés olyan, mint az óceánban lebegő jéghegy. Mert az olvasó látja a kikandikáló tetejét és odaképzel a mélybe egy hatalmas jéghegyet. De te, aki alkottad, pontosan tudod, hogy az egész krepp-papírból van és tök üres. A világépítés tulajdonképpen egy Patyomkin falu, különben hét élet is kevés volna rá.
Kultúrát kreálni elméletben sem könnyű
Először is leszögezném, hogy az antik, de méginkább a bronzkor misztikuma magával rántott, és addig tolta az arcomba a különféle fazekas-mintákat, hogy teljesen elbűvölt velük. Egyszer majd részletesen elmesélem, mitől oly termékeny táptalaj számomra a Cucuteni-Tripolje kultúra, de elég az hozzá, hogy minél többet olvastam róluk, annál inkább íródott ki a homlokomra, hogy “shut up and take my money”. Ez, ez kell!
Miért is? Nos, körvonalakban általában van elképzelésem arról, milyen kultúrát szeretnék, letelepedett, avagy nomád, teokratikus, vagy demokratikus, ismerik-e a kereket vagy nem, stb.? De minél többet foglalkozol más kultúrákkal, főleg azok történelmével vagy már kihalt népek máig ismert hatásairól, annál inkább feltűnik, hogy itt minden mindennel összefügg. Az, hogy miért beszélnek pöszén, miért koccintanak sózott heringgel az év leghosszabb napján, vagy miért tabu a tapsolás napnyugta után. Ki akarom én mindezt dolgozni? Nem, mert akkor sose leszek kész. Szükségem van ellenben a mindent átható logikára? Igen.
Megoldás: referencia kultúra. Kipécézek egy időszakot, egy népcsoportot, királyságot, városállamot, mikor mit, ami egybevág az én önkényes elképzeléseimmel. Ha pedig valamilyen infó hiányzik, kiindulási pontként megnézem, náluk, hogyan is működne. Ez persze messze nem jelenti, hogy lekopizza az ember egy az egyben, ami ott történik, sőt. Néha van, hogy a logikába csakazértis beleerőltetek valamit, amiről a referencia kultúra a büdös életben nem hallott. De hát ettől lesz ez a sajtszagú torzszülött az én gyerekem.
Kultúrát kreálni a gyakorlatban véres küzdelem
Adott tehát Cucuteni-Tripolje, mint mankó, mely alapján felfűzhetem valami koherens egésszé az elképzeléseimet. Igen ám, de ez a kultúra és ez az időszak úgy általában nem a kiváló dokumentáltságáról híres. Ekkortájt sokkal jellemzőbb, ha nincs jelen az íráshagyomány, és akiknél volt is, azok írásait se mind fejtették még meg a tudósok. Ez spec cucuékra is igaz. Úgy általában Cucuék elég rejtélyes kis bagázs.
Úgyhogy mit csinál az épeszű író, aki nem akarja megszívatni magát egy hézagosan feltérképezhető kultúra használatával? Persze, hogy keres egy B. Referencia kultúrát, hogy össze kelljen mosni a kettőt. Így van. Mert ez “nyilvánvalóan” az egyszerűbb megoldás. Mhmm. Bezony.
B kultúrával szemben az elvárások viszonylag egyszerűek: ne legyen korokra az A-tól, és rendelkezzen ismert nyelvvel és írásmóddal. A sumérokra esett a választásom. Úgyhogy van ez a szerencsétlen Bori-lábszagú torzszülött, aki gyönyörű Cucuteni mintás edényeket csinál, de közben sumerul vartyog. Jobban mondva próbálkozik.
Én ugyanis szeretek nyelvi elemeket kitalálni, egyedi kifejezésekkel tarkítani – avagy nehezíteni – az olvasást, de se sumerul, se akkádul egy kukkot nem beszélek, és az ékírás olvasásáról sem képzett ki senki. Viszont addig kotorásztam az internet bugyraiban, amíg rá nem akadtam egy angol-sumér szótárra. Bele se merek gondolni, mennyi többlettartalom veszhet el, mire az ékírásból szótagokra lejegyzett, majd azt angolra átültetett szótárt én a kezembe kaparintom. De ettől még ugyanazzal a gyermeteg élvezettel legózom egy ötezer évvel ezelőtti nyelv maradványaival, mint anno a Tolkien koppintotta magyar-tünde nyelvtanommal. Nyilvánvalóan messzire kalandozok így a történelmi hűségtől, de hát megtartani nem is kimondottan célom.
És ez csak a jéghegy csúcsa
Számtalan példát tudnék még hozni mindarra, amivel nem terveztem behatóan foglalkozni, de hirtelen szükség lett rá, hogy felkutassam. Mire mindennel végzek, a Patyomkin falumban összerakott torz-szerzetem már úgy hozzánő a szívemhez, hogy tudok adni hozzá rózsaszín szemüveget. Legalábbis nagyon azon vagyok, hogy minél rózsaszínebb és IMAX-ebb élmény legyen olvasni róluk.
