Miért nem elég “aha” élménynek hívni?
Néha találkozom emberekkel, akik szerint a történelem unalmas. Ezen én sosem győzök eléggé csodálkozni. Értem, persze, mi lappang a kijelentés mögött, de ha valaha is összekapcsolódott már saját indíttatású olvasmányaid alapján hirtelen agyféltekéd két elkülönített kis infómorzsája, akkor ismered az “aha-élményt”. Na most, amire én gondolok, az nem pusztán aha. Amikor négyezer-ötezer évvel ezelőtti események, elnevezések befolyásolják és diktálják a szokásainkat és nomenklatúránkat ma, az nem egyszerű “aha”. Az a b@zdmeg kategória.
Nemrég jött szembe velem az az infó, hogy az amerikai vasúti síntáv a brit építők és tervezők műszaki sztenderdjei alapján annyi, amennyi, és, hogy ezen műszaki sztenderd amúgy a brit lovas kocsik és szekerek keréktávolságát őrzi. Ami azért akkora, amekkora, mert azt első brit utakban kiknek a fogata vájt olyan mély keréknyomot, hogyha attól eltérően építetted a szekered, akkor tuti tengelytörést kapott? Azoknak a köcsög rómaiaknak, bizony! Akiknek meg azért tetszett ez a keréktávolság, mert így tudtak gazdaságosan befogni elé két lovat. És a 21. században miért nem raktak szélesebb rakétát az egyik épp aktuális NASA projektre, amit fel is lőttek az űrbe? Mert a sztenderd dupla római lósegg széles vasúti sínek köré csak akkora alagút épült, hogy nem tudta volna a gyártó leszállítani vonattal. Na ne mondd nekem, hogy ez csak egy “aha”.
Ne lődd le a hobbi-szobatudóst!
Álljon itt ismételten, hogy szobatudósnak is épphogy tartom magam. Mert hát olvasok, és igyekszem odafigyelni a forrásokra, mindig nagy öröm, amikor visszatérő témáknál már bizonyos szakszavakkal ismerősként találkozom és érzem, hogy némi alaptudással indulok neki a cikknek. De ettől még nem végeztem el minden egyes szakmában 5 év egyetemet, nem voltam terepen kutatni, nem PHD-ztam semmiből, és nincs 10-20-30 éves szaktudásom. Én, kérem, csak a fantasy világomba kotyvasztgatok a sarokban. Ami, mint kifejtettem már, egy légvár, Patyomkin falu. Épp ezért nem is tartozik hozzá a forráskutatásaimhoz a szigorú tényellenőrzés – én hiszek a tudósnak, pláne, ha alázattal ő is objektíven elkülöníti a bizonyított tényeket, az elfogadott álláspontoktól és a saját véleményétől a megfogalmazásában. Az ilyet szeressük.
Hovatovább, ha el is hiszem a tudósnak, néha egyszerűen nem szolgálja érdekeimet, hogy a regény világában az úgy legyen. Nem ez az egyetlen és legfőbb oka annak, hogy fantasy, de azért tagadhatatlanul vonzóvá tette a zsánert, hogy bárhol, bármikor feltehetem a kezem, hogy hát kérem, ez nem történelmi regény.
Mi kell megcsípjen, hogy nekiállj a babiloni időszámításról olvasgatni?
Jobb híján épp a babiloni időszámításról olvasgatok. Mondom én “jobb híján”, mert igazából a sumér érdekelt volna, de a sokkal jobban feltárt babiloni is azon alapszik, úgyhogy nekem most megteszi. Teljes mélységében úgyse fogom átvenni. Sőt, tulajdonképpen az egész időszámítás kajtatás abból az apró ténymorzsából indult, hogy konkrét hónapot és napot kellett (kellett, mert én kötelezővé tettem) írnom az előzménytörténetbe egyetlen esemény kapcsán. Mi szerepel hát a leírtakban ebből az egészből? “A Malac tor utolsó sarlóján.” Ez az öt szó mind. Azért van néha abban a Patyomkin hungarocellben is anyag…
A kutatgatás közben persze egyáltalán nem terveztem aha-élmény összefüggésekre bukkanni, de mivel már ömlengtem az etimológia izgalmairól, talán nem meglepő, hogy az alábbiak felfedezésében is gyermeteg örömöm lelem.
No, de, amiről valójában beszélni akarok: az eddigi top b@zdmeg élmény
Kezdjük a nehezítő körülményekkel: a sumér városállamokat sem úgy kell elképzelni ám, hogy egységes időszámításuk lett volna. Van valahol egy táblázatom, ahol a 85%-ban hasonló elnevezésű holdhónapokat próbálom összeegyeztetni az én erőst Gregorián naptár féle felfogásom alapján (még mindig azért az öt szóért). Ezt tovább nehezíti, hogy az évnek két külön időpontjából random választják ki, hogy ki mikortól datálja az Új évet, na meg a pótnapokat is (amik a 13x28 holdhónap felett épp kellettek az évi 365-höz) rendre minden város máshol illeszti be. Meg némely években egyáltalán nem, mert azért tudták ők, ha túltolták a tavalyi napokat.
Maradjunk meg tehát a hónapok szintjén, az egy kicsit egyszerűbb. Az új hónapot akkor hirdették ki, mikor először látták felkelni az újholdat hajnalban. Persze a Holdat nem látod, ha felhős az ég, meg a Hold járása sem méltóztatik mindig udvariasan a síkság feletti égbolton utat választani, néha ott szompolyog a hegyek takarásában. De azért 1-3 napos pontossággal csak sikerült belőniük, mikor van Újhold, meg ha az a szakmád, hogy minden hónapban különféle időpontokban és helyszínekről a Holdat bámulod, mert te vagy a sumér kakukkos óra, akkor lesz némi rutinod.
Szóval az az 1-3 napos “tévedési” ráta szerintem elég ritka lehetett. Na de, ha végre kihirdettük az új hónapot, onnantól minden hetedik nap szent pihenőnap valamelyik Istenüknek szentelve. Többé kevésbé ezen alapszik a héber naptár. Amit “átvett” és toldozott foldozott a keresztény, mai napig használjuk mi is, és ab ovo része a keresztény műveltségnek. Isten a hetedik napon megpihent, ugyebár. Ilyenkor lepetézek, hogy azért van 2023-ban “hétvégém”, mert a sumérok Holdhónapokban számoltak már i.e. 2100 táján (tőlük feltehetőleg akkor vették át a zsidók ezt az időszámítást, amikor a sumérok legyakták Júdeát i.e. 587/586-ban).
Azt hitted ez már az a b@zdmeg, de az csak most jön!
Mert itt nem áll ám meg a történet.
Ezeknek a babiloni holdhónapoknak ugyanis minden teliholdas napját szintén megünnepelték. Mivel ez így kábé az újholddal induló hónap közepére esett, ezért ezt az ünnepet középső-pihenőnapnak nevezték: „festival of Sapattu or Sabattu each month from the Sumerian sa-bat meaning “mid-rest”. This was the celebration of the full moon.” Ha bizseregnek a szótörténeti érzékeid a sa = közép és bat = pihenés sabat szóösszetételétől, akkor az Nyelvész Pókembertől megkapod a piros pontot. Sabbat, bezony. És honnan ered a magyar ‘szombat’ elnevezés: “Szláv eredetű szó: szerb-horvát subota, szlovén, szlovák sobota; ezek a héber sabbath (‘pihenőnap’) származékai. “ /Etimológiai szótár/
Szóval nem csak hét napos hetem van egy 4000+ éve már létező sumér holdnaptár miatt, de szombatnak is azért hívom az egyiket, mert ők rendszeresen megünnepelték a teliholdat.
És ha belegondolok, hogy ezt valószínűleg ők is javarészt az elődeiktől vették át, csak azt még nem sikerült lekutatni és bizonyítani… Még, hogy unalmas!
