Mit csinál egy sámán? 2.rész: a sámán “sokrétű tevékenységeiből”

Nos, azt hiszem, a sámáni tevékenység körülményei kapcsán az 1. részben elégszer említettem már, hogy a túlvilággal kommunikálni senki más nem képes, csak a sámán. Erre a kommunikációra pedig változatos helyzetekben lehet szükség, de azért az én olvasmányaim alapján a leggyakoribbak a következőek.

1. Tisztítás

Említésre került az a környezet, amiben a sámán dolgozik, ahol babonák és vallási elemek keverednek. A keveredés nem is feltétlenül kell túl szoros logikát kövessen. Itthon is találunk olyan embert, aki egyszerre hord keresztet és szerencsepatkót, pedig hivatalosan ez már a túlvilági jóindulatkeresés halmozásának számít. Sokszor hasonló szituációkban találja magát egy sámán is, esetleg már ott vár utána a láma kolléga, mert a megrendelő úgy gondolta, hogy biztos, ami biztos, ő mindenkivel megszentelteti azt az új traktort (A traktor megfüstölését nem az ujjamból szoptam, Kanalas Éva: Ősi hangok Ázsia szívéből c. dokumentumfilmjében láttam). Túlságosan mély filozófiai okfejtést tehát nem igazán keresnek abban, hogy hogyan is tisztít a sámán tárgyakat és emberi testeket az ártó erőktől, vagy éppen az elhunytakat hogyan békíti meg vagy űzi el? Tisztít, felszentel, az a lényeg. Sátrat, lovat, embert. Ettől még persze van benne nem, hogy logika, de mély és szerteágazó, iszonyatosan izgalmas mitológia, de azt majd máskor máshol 🙂

2. Információszerzés

Nem nehéz elképzelni olyan információt, amit csak régmúlt ősök, vagy maguk az istenek tudhatnak. De néha csak annyi a kérdés, hogy hol az elkóborolt csikó, nem kell rögtön a kincset keresni. Szerepköre kapcsán rengeteg ismeretanyag halmozódhat fel egy sámánnál, az énekek még az írásbeliség korában is sokáig a tudás megőrzésének jelentős hányadát tették ki, de elég csak arra gondolni, hány emberrel, utazóval, problémával és szakmával akadhat össze egy sámán az élete során. Már szimplán az életbölcsessége végett érdemes hozzá fordulni, de a sámánok általánosságban is igen jó megfigyelőképességű, lényeglátó emberekből szoktak kikerülni. Illetve maga a jelenléte teremtette közeg is elég lehet bizonyos összefüggések, titkok feltérképezésére. Korábban elsikkadt, elsumákolt részletek valószerűbb, hogy felszínre kerülnek, ha egy sámán kérdez transzba esve egy elhunyt rokon tolmácsolása közben, mint a vasárnapi ebédlőasztal felett.

3. Jóindulat biztosítása

Kemény lesz-e a tél? Kegyes lesz az ég, vagy éhínségben vész el a fél ménes? Könnyű lesz-e a szülés, vagy anya és gyermeke is belehalnak? Visszatér-e az útról, akitől most veszünk búcsút? Az ember az ilyen helyzeteket nehezen tűri tétlenül, és ha csak egy kicsit is gondol felsőbb hatalmakkal, biztos, ami biztos, jó a kedvükben járni. Ha csak egyszer lekopogtál már életedben valamit, vagy nem ittál előre a medve bőrére, ismerheted annak a lelkiállapotnak a kistestvérét, amelyben a sámánt megkérik, hogy biztosítsa a szellemek, istenek, ősök jóindulatát.

4. Szórakoztatás, “szelep” a közösségnek

Tekerj vissza az időben egy olyan korba, ahol még nem különült el a csillagászat és a meteorológia, és nem különült el a tánc sem a zenétől, pláne nem az énekes az ütőhangszerestől. De még a művészet sem vált el az orvoslástól. A sámán fellépésében megtestesül minden, ami művészet és hagyomány, ennek megfelelően van, hogy érzelmi reakciókat vált ki a közönségből, van, hogy az ő transz élményüket is segíti a villogó árnyjáték, a füst, a dob. És természetesen az sem újkeletű, hogy jobban el lehet adni azt, ami színes-szagos. A sámán tagadhatatlanul szórakoztat is, annak minden szép-, és árnyoldalával együtt.

Emellett egy sámán szertartáson sokminden elfogadott, ami máskor nem. Nem kell feltétlenül olyan kulturális közegre gondolni, ahol ezen alkalmakhoz kötődik a tudatmódosítók használata – bár ilyen is van. Elég pusztán arra gondolni, hogy ilyenkor szabad együtt jajongani a sámánnal, vagy magadból kivetkőzve, üvöltve bíztatni őt, mint egy focimeccsen, hogy gyűrje le a démont. Emellett a sámán néha kimond dolgokat. Te lehet, hogy két hónapja temeted magadba, ami aztán egyszer csak felszínre kerül egy szer alkalmával, és végre valaki megmondja a szomszédodban élő tesódnak, hogy nem jól van az, hogy átlóg a diófája a te kertedbe, de még csak nem is akárki mondja meg, hanem a sámán közvetítésével a halott nagyanyátok. Na ezzel próbáljon a Palika vitatkozni!

Mi a sámán fizetsége?

Olvastam olyat, ahol a sámánnak ismert tarifája volt: adott mennyiségű csirke, birka, vodka. Manapság értelemszerűen pénzről van szó, esetleg némi kedveskedő ajándékkal megtoldva. De nem elhanyagolandó szerintem a klasszikus sámán gyakorlatban maga a szertartások menete sem. Ugyan nem kimondottan a sámán fizetsége, de azért lovat áldozni nem olcsó mulatság, egyáltalán a kisebb áldozatokat sem szokás egy nomád közösségben elpocsékolni, az nem úgy van, hogy letaglózunk potyára egy birkát és kint hagyjuk a szellemeknek az egészet. Sőt, külön kategóriája van a jelképes víz és vér áldozatoknak, mert bizony nem mindig állunk olyan jól, hogy valóban leöljünk egy állatot.

Személyes véleményem, hogy azért abban életrevaló logika van, hogy a hagyományok valahogy úgy alakultak: a szellemeké az első korty, de csak egy korty, a szellemeké a belsőség, ami amúgy is romlandó, de a ló húsából akkor már főzzünk valamit a résztvevőknek, mert ők is éhesek. Ha állat-áldozatról van szó, az sokszor egy olyan nagyobb társadalmi összejövetellel párosul, mint egy halotti tor, ahol nyilván fogyaszt a sámán is – meg hát praktikus is úgy időzíteni egy ekkora állat “feldolgozását”, hogy sokan vagytok a sok feladatra. Mint ma egy disznótort.

Ugyanakkor a sámán tarifa érzékeny téma is lehet. Nem kortárs gyűjtésben olvastam, de találkoztam egy olyan szólással, hogy “beteg az állat, hízik az ember, beteg az ember, hízik a sámán”. Régen is hagyhatott tehát egy sámán tarifa rossz szájízt maga után, nem csak ma húzzuk a szánkat, hogy a magánorvosnál a kilincset megfogni már negyvenezer.

Ma mi a dolga?

Korábban is emlegettem már a tuvai sámánközpontot, ahol a kor szellemének és kihívásainak megfelelően a sámánok is elkezdtek szervezettebben dolgozni. Ez természetesen egy kiragadott kép a nagyvilág megszámlálhatatlan példája közül, az alább idézett interjú pedig 2019-ben készült, de azt hiszem, a közgondolkodás többezer évvel korábban megrekedt elképzeléseinek kiegészítésében ez az évtizednyi időeltérés már nem oszt szoroz igazán.

“Jelen esetben van egy fából épített több helyiségből álló ház, ahol a sámánok dolgoznak, ki van írva rá: „Medve Védőszelleme Sámánközpont”. Van egy kasszás hölgy, aki felveszi a rendeléseket. A legkülönfélébb szertartásokat lehet itt igénybe venni, háztisztítási, családi szertartások, őszi sárguló levelek tiszteletére, tavaszi zöldülő levelek tiszteletére „Szarig bürü, nogan bürü” megtartott szertartások, halottbúcsúztató rituálék – ezek a leggyakoribbak amúgy. Ilyenkor pl. azért imádkoznak, hogy minél hamarabb emberként tudjon újraszületni az elhunyt. Minden családnak van egy szent helye, egy szent forrása, fája. Oda kimennek tavasszal és áldozati szertartást kérnek a család számára a sámánfánál. Levágnak egy birkát, a sámán elvégzi a rituálét.” /Interjú Kanalas Éva énekművésszel/ 

A fenti tevékenységek mellett természetesen a turizmus is megtalálta a sámánokat, és ezzel a kontár sámánok is a turizmust. Nyugati utazók egyaránt tévedhetnek valós szertartásra, egy látványos, de jelentés nélküli sámán-performanszra, vagy egy kuruzslóhoz. Egy részük rá se fog jönni a különbségre. Az utazók emellett jóindulatú tájékozatlansággal, de legalább mértéktelenül próbálják a tiszteletüket olyan módokon kifejezni, ami a helyi szokásokba nem illeszkedik: a Bajkál-tó környéki kőpiramisokról és a fákat beborító szövet-szalagokról panaszkodik ebben a cikkben például egy sámán.

Végezetül pedig az sem elhanyagolandó, bár kimondott fizetség ritkán jár érte, de a sámánok hagyományőrzők is, gyakran a nemzeti öntudat jelképei. Azon etnikumok számára, akik olyan hatalmas országok területén élnek, mint Kína, vagy Oroszország, a saját énképükhöz szorosan hozzátartozik a sámánság.

A sámán tehát végez gyógyító feladatot, ha az emberi testet tisztítja, végez “papi” feladatot, ha halottat búcsúztat, a jövőt tudakolja és igyekszik befolyásolni azt, mint egy jós, művészetével szórakoztatja, elgondolkodtatja a közönségét. És klasszikus értelemben véve mégsem énekes, mégsem táncos, mégsem orvos, nem pap, és nem jósboszorkány.