Mit csinál egy sámán? 1.rész: hol, hogyan és miért?

Tűz felett ül. Dobol. Beszív. Mormol. Képzeld el, ahogy ezt előadod tizenhat éves fejjel otthon apádnak/anyádnak, tuti azt kérdeznék, hogy “és ebből meg lehet élni?” Nos, a sámánok sem ebből élnek, mert bizony, a sámán akármilyen izgalmas és misztikus is kívülről, valahogyan meg kell szerezze a napi betevőt: meg kellett régen és meg kell ma is. Szóval akkor mit is csinál egy sámán?

A sámánság keretrendszere

Korábban írtam már arról, mi is az a samanizmus, úgyhogy itt csak emlékeztetőként annyit, hogy a hagyományos samanizmusnak nincs olyan egységesített rendszere, mint egy világvallásnak. Annál azonban több hagyománya van, mintsem bárki alapos indok nélkül és jó ízléssel azt mondhassa magáról, hogy mától sámán vagyok. Voltak és vannak kivételek, de semmiképpen se egy papi képzőre gondolj, aminek a végén sámán-igazolványt kapnak a sámán-diplomaosztón. Ez nem egyetemi szak, vagy OKJ-s képzés, még ha gyakran meg is van a helyi módja annak, hogy meddig és miféle módon tanulhatja a tudományát más sámánoktól.

Tehát a rendszer nem egységes, de a hagyományőrzésnek és a kulturális közegnek, amiben mozognak, vannak kőbe vésett és fix pontjai, amihez igazodni kell. Lehet bagoly vagy szarvas az állatsegítő, de a giliszta már olyan választás lenne, amivel vélhetően nem futna be sikeres és hosszas karriert a sámán-jelölt.

Emellé hozzábiggyeszteném azt is, hogy a történelmi időkben nem feltétlenül különült el, pláne kisebb közösségekben, vagy peremvidékeken, maga a sámáni hivatás. A sámán alkalmasint elvégzi ugyanazokat a napi teendőket, mint bárki más, és amennyiben szükség van a tudományára, beiktatja az adott szert a napirendjébe – már csak ezért is illett ajándékkal és fizetséggel érkezni. Manapság léteznek kizárólag sámánként praktizáló sámánok, és gyanítom, hogy a történelmi nagyhatalmak magán-sámánjai sem maszekoltak közben kripto valutával. De nem automatikusan biztos az, hogy aki sámán, az életében nem fogott még kapát a kezébe – már csak azért sem, mert egy bizonyos hányaduk már felnőttként kapja a hívást, és akár 30-40-50 éves, amikor sámánná válik.

A legfontosabb viszont, amit el szeretnék ismételni, hogy a sámán nem egy az egyben ugyanazokat a funkciókat tölti be, mint egy keresztény pap, nem ugyanazokat, mint egy nyugati orvos, és nem ugyanazokat, mint egy jós, vagy pszichológus. Egyszerűbb rá úgy gondolni, mint az egyetlenre, aki képes a túlvilági hatalmakkal szót érteni, tehát minden olyan esetben, ahol erre szükség van, ott sámánra is szükség lesz. De ez nem jelenti, hogy ne lehetne fogat húzni és esketni sámán nélkül. Manapság az emberek sokkal inkább elvárják, és ezáltal a sámán számára is szükségszerű a nagy világvallások alkotta funkciók mindegyikét sámánként betölteni, de a történelmi időkben, mondhatni “konkurencia” nélkül, ez kevésbé volt jellemző, nem eszerint rendeződtek a feladatkörök.

Vesézzük ki a sámánt – nem szó szerint!

Idéztem a korábbiakban egy igencsak hosszú és velős definíciót Birtalan Ágnestől (ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszék vezető), arról, mi is az a sámán. „A sámán több hiedelemrendszer és különböző eredetű vallás elemeiből építkező mitológiai környezetben folytat sokrétű tevékenységet, melynek célja, hogy a transzcendens szférával folytatott kommunikáció segítségével biztosítsa a közösség zavartalan gazdasági tevékenységét és az egyének boldogulását. Meghatározó eleme a mágikus tárgyi világ használatával végzett rituálé.” Na nézzük végig, hogy ez mit is jelent?

• “több hiedelemrendszer és különböző eredetű vallás elemeiből építkező mitológiai környezetben”:
  Hiedelemnek számít mindaz a vallási képzet, ami nem tartozik egyetlen elfogadott vallási rendszer vagy egyház keretrendszerébe sem. Vagyis minden, ami köznyelvben babonának számít. A közép ázsiai sámánok rendszerint otthonosan mozognak a helyi mitológiák, babonák, és a különféle tételes vallások közt is, legyen az ortodox kereszténység, buddhizmus, vagy iszlám. Ez tehát az a környezet, amiben “dolgoznak” és élnek. Minden fennakadás nélkül beletartozhat egy ősi kántálás a világfáról, miközben az adott sátor házioltáráról egy ortodox keresztény ikonkép is figyeli a történéseket és a sámán kellékei közé tartozik egy buddhista imafüzér.
• “folytat sokrétű tevékenységet”:
  Ezeket később bővebben kielemzem, itt legyen elég annyi, hogy ezek a tevékenységek nem aköré csoportosulnak, hogy mi az ő fennhatósága, hanem mi az a képesség, amiben – szándékosan kapitalizmusosan fogalmazva – monopóliuma van. Talán jó párhuzam, hogyha egy közösségben egyetlen embernek van csak telefonja és internete. Mi ő? Percdíjakkal kereskedő sámán-Telekom? Távírda és híradó? Egy személyes könyvtár? Webbeteg? Maga a Netflix? Hát igazából egyik sem, ő az, akinek telefonja, meg internete van.

• “a transzcendens szférával folytatott kommunikáció segítségével”
  A transzcendens szféra jelent mindent, ami nem evilági; akár az égi, akár az alvilági hatalmakkal, démonokkal, szellemekkel, holtakkal, betegségekkel, stb. kell is érintkezni.

• “biztosítsa a közösség zavartalan gazdasági tevékenységét és az egyének boldogulását”
  A sámánhoz érkező kéréseknek sokféle célja lehet, onnantól kezdve, hogy folyton elsorvad a krumpliföldemen minden növény, tuti démon zabálja az ültetésemet, azon keresztül, hogy a családomban nagy a széthúzás, folyton üldöz minket a balszerencse, egészen addig, hogy a halott rokonom szelleme gyötör. Éppen ezért változatos, hogy a sámánnak épp mikor mi a célja, a közös mozgató az az, hogy a felmerülő problémák hátráltatják az őt megkereső emberek boldogulását az életben, komolyabb esetekben az egész közösségre kihatnak – mondjuk télen semmi más ehető nincs már, csak az a krumpli, amit idén nyáron bizony lezabált a démon.
• “mágikus tárgyi világ használatával végzett rituálé”
  Ez talán a legismertebb: a sámánnak vannak mágikus tárgyai, mint a dob, fejfedő, köpeny, stb., amikkel különféle rituálékat végez: megtisztítja az ártó erőktől a sátrat, áldoz a szellemeknek, transzba esve utazik a túlvilágon.

Ez tehát az a kultúrális és társadalmi tér, amelyben a sámán mozog, akár egy elszigetelt apró közösség, akár egy nagyhatalmú kán körül tevékenykedjen is. Ezek után már van kellő alapunk konkrétan rátérni arra, amit a Birtalan Ágnes definíció “sokrétű tevékenységként” foglalt össze: íme a 2. rész.