A regényem táltos gyakorlatában gyakran merítettem a szibériai samanizmusból, annak is igyekeztem a meghatározható elemeiből a minél ősibbeket kiválogatni – és a magam szerény képességeivel elkülöníteni a modern samanizmustól. Nem azt mondom, hogy csalhatatlanul szagolnám ki, mi mikor keveredett ebbe a külső behatásokra egyszerre fogékony és gyökereiben mégis változatlan sámán hagyományba, de arra már jó orrom van, ha valami 21. század gyanús (vagy buddhista, netán iszlám). Önmagában pedig a kortárs samanizmus is igen érdekes jelenség, ha nem éppen több jelenség. A samanizmus alapfogalma után most a mai megjelenési formáiról beszélnék.
Neosamanizmus vs modern samanizmus
Az a nagy szomorú igazság, hogy a samanizmus még a saját bölcsőjében is homályba merült bizonyos esetekben. Betört Közép-Ázsiába többek között két világvallás. A buddhizmus meg az iszlám térnyerése általában a sámánok kárára történik békés együttélés mellett is. De a kommunista rendszer hol leplezett, hol nyílt vallásüldözését sem lehetett épp leszerelni azzal az előző cikkben tárgyalt definíciós mentséggel, hogy “de hát a samanizmus nem is tételes vallás”. Összességében tehát a samanizmus olyan népcsoportok közt is előfordult, hogy feledésbe merült, ahol azt gondolnánk, hogy a mai napig az élet természetes velejárója minden sarkon.
Konkrétan belefutottam egyszer egy tanulmányba (Not Quite Shamans, Spirit Worlds and Political Lives in Northern Mongolia, Morten Axel Pedersen), ami a posztszocialista Észak-Mongóliában vizsgálta azokat az önkívületi állapotokat, amiket a helyiek leggyakrabban a szellemek elhívásaként értelmeztek – vagyis az alanyt a felsőbb hatalmak alkalmasnak találták arra, hogy sámánná váljon, “rohamai” támadtak. A gond csak az volt, hogy már nem akadt öreg sámán, aki kitanítsa a fiatalokat. Megmaradtak hát a sámánút ezen a kezdetleges szintjén a kontrollálatlan önkívületnél, ami a gyakorlatban egy részeg dühkitörésnél nem sokban különbözött a szöveg tanúsága szerint.
Igény volna tehát a sámánokra ott is, ahol nincs ki tanítsa és továbbadja a hivatást. Közép-Ázsiában már “csak” a nemzeti identitástudat okán is, és ha történetesen megszakadt a hagyományok átörökítése, akkor is be kell tölteni a szükséges funkciókat önerőből valami módon. Más népek sámánjainál tanulnak, kreatívan kitöltik a hézagokat a saját mitológiájuk alapján, és egyre tudatosabban járnak el. Ha korábban azt írtam, hogy a samanizmus nem vallás, itt be kell vallani, hogy törekvések viszont vannak az egységesítésre, úgy teológiailag rendszerezésre, mint üzleti érdekképviseletre.
Egyik nagy kedvencem a Tuva sámánközpont, ami szerintem mára kötelező túrapont minden magyar sámánkutató nyári terepgyakorlatán. Egy szocreál orvosi rendelőt képzelj el, váróteremmel, telefonos bejelentkezéssel, saját honlappal, csak éppen sámánok “rendelnek” benne. Talán egy sámán céhnek nevezném most őket – már ha erre bárki is felhatalmazna.
De itt említeném meg azt is, hogy a sámánok problémamegoldó-készsége és a finnyásság hiánya mindig feldob. A következő példákat mind dokumentumfilmek és tudósítások alapján sorjázom ide. Rossz év volt és nincs marha. Megkérdezik a szellemeket, hogy nem volna-e baj, ha csak birkát áldoznának, a szellemek pedig csodák csodája, megértően beleegyeznek a birkába is az összesereglettek nagy megkönnyebbülésére. Ha pedig a lovakat füsttel kell tisztítani a tavaszi első kihajtásnál, akkor a traktort se árthat a téli mínuszok előtt megfüstölni, nem? Tejet kell áldozni a kőrakásnál? Szemrebbenés nélkül locsolják a dobozos UHT-t. A szellemek továbbá szeretnek cigarettát meg vodkát kapni, és imádtam azt a darhát sámánnőt, akinek egy-egy zöld plüss papagáj volt a vállára varrva, illetve láttam oltárajándékként egy nagy fürt banánt is. A sámán gyakorlatot egyáltalán nem zavarja, ha folyton megújhodva őrzi a gyökereit.
Sámánok határok nélkül (Hoppál Mihály és Somfai Kara Dávid filmje)
Sámánok határok nélkül (Hoppál Mihály és Somfai Kara Dávid filmje)
ARTGER – Man, God & Frozen Mountain – Mongolian OVOO Ceremony! Village Life
Ezzel szemben vannak azok a sámánok, akik nem igazán mélyednek el a hagyományokban, de szívesen csapkodják a dobot a pénzes turisták kedvéért. Pont az egységesség és központosítottság hiánya végett nincs szerv, aki számonkérje a haszonlesőt, vagy éppen csak a lustát és tiszteletlent, amiért azt mondja magára, hogy ő sámán. És itt jön ennek a nyitott, folyton megújuló és szinkretikus jellegnek a hátulütője. Mert miben más az, aki önhibáján kívül a saját népe közt nem találhatott már öreg sámánt, aki kitanítsa, és miben más az, aki a pénzes utazó kedvéért showmankedik, vagy miben más az a Brooklynban született “nyugati”, akit megihletett egy Netflix sorozat és negyven évesen befizetett egy Ayahuasca szeánszra, aztán könyvet írt belőle “Sámánutazás” címen? Attól, ha valaki Google meet-en közvetít egy szert, már nem is igazi sámán? Csak az az igazi sámán, aki ki tudja fizetni a méregdrága, de hiper-autentikus öltözéket? Ha pedig olyan sok a “nem is valódi sámán”, nem érdekes már önmagában az a jelenség is, hogy a modern kultúrában milyen mértékben megnőtt az igény rá?
Na ez a katyvasz a neosamanizmus.
Tengrizmus 0.8, hogy az izmusaink teljesek legyenek
Tengri neve sok sztyeppei nép világképében megjelenik, mint égatya. Ez egy biztos kiindulópont. Kevésbé egzakt maga a tengrizmus kifejezés, ugyanis az ótörök nyelv Tengri égistene köré szerveződő tengrizmus fogalom ugyanúgy reneszánszát éli ma, mint a samanizmus kapcsán a neosamanizmus. Csak nincs rá külön neotengrizmus terminus. Ez a “kortárs” tengrizmus pont a sámán gyakorlat egységesítési törekvések egyik zászlóshajója, amely már népcsoportokon átívelő monoteista vallásként tekint a Tengri köré szerveződő hitvilágra.
Na, most ez nem ugyanaz, mint a “békebeli” tengrizmus. Az szigorúan a törökség első írásos emléke, az Orhon völgyében felfedezett rovásírásos feliratokban megjelenő tengrizmus, és a kifejezés inkább egy jelenségre utal: Tengriről szó van, megjelenik a szövegben. De, hogy ez a kis időkapszula mire is ad több, mint ezer év távlatából betekintést: vallásra, hitvilágra, mitológiára? Csak az elit, vagy a teljes nép gyakorlatára? Meg egyáltalán melyik népek pontosan – és bizonyíthatóan? Nos, amíg a samanizmusra azt írtam, hogy nem tételes vallás, hanem népvallás, addig ez a szűken értelmezett tengrizmus mintha valahol a kettő közt helyezkedne el, de legalább nem merhetem egyértelműen kijelenteni, mert a pontos jellege vitatott a kutatók közt is.
“…máig vitatott, hogy pontosan milyen vallási nézeteket takar. A kifejezést a francia vallástörténész és turkológus, Jean-Paul Roux alkotta meg, aki a törökség első írásos emlékeiben, az Orhon folyó völgyében felfedezett 8. századi rovásírásos feliratokban egy magas szervezettségű, monoteista vonásokat mutató égisten (Tengri) kultusz nyomait vélte felfedezni. Felvetéseit máig vitatják, de a kifejezés általánosan elterjedtté vált a törökség ősi, világvallások felvétele előtti hiedelemrendszerének jelölésére. Emellett, mivel maga a tengri szó a török nyelvek többségében, illetve egyes mongol nyelvekben ‘isten’ jelentéssel bír, olyan jelenségekre is alkalmazni kezdték, melyekről nem állíthatjuk bizonyosan, hogy közvetlen kapcsolatban állnak az ótörök feliratok vallásával, de Tengri, az égisten megjelenik bennük. Ezen az elven egyes mai török népek hiedelemvilágát is tengrizmusnak nevezik.”
//A török népek vallásai Filológiai tanulmányok a török vallásos szövegek köréből: Égkultusz. Tengrizmus a korai törökségnél. Szemelvények a II. Türk Kaganátus felirataiból (Eördögh Balázs)//
Izmusok a köbön
Biztos öröm ez a fogalmi zavar, de a tengrizmus mentségére szeretném felhozni, hogy mi is az “izmus” féle szóképzés logikája (Na meg, hogy ez a bejegyzés se múlhasson el a másik mániám, az etimológia nélkül). Az adott fogalom legmeghatározóbb, központi eleme adja a szó tövét, eköré épül az “izmus” képző, és emeli mindezt immár jelenséggé. Ha tehát folyton kockát festesz, latinul cubus-t, akkor kubizmusként írhatjuk le az ábrázolásmódodat, mert mindenben a mértani alakzatokat keresed, és igyekszel úgy visszaadni, amit látsz, hogy ez a mértani jelleg domináljon. Ettől még nem tiszteled istenként a kockákat, vagyis “izmus” nem automatikusan egyenlő vallás.
A tengrizmusban Tengri égisten a központi elem, a samanizmusban a sámán szerepe, az animizmusban a lélek, mellyel élő és élettelen dolgokat egyaránt felruháznak. Pusztán a szóképzés logikája alapján ezek nem automatikusan vallások és egyáltalán nem zárják ki egymást. Az a mitológiai környezet, amelyben a sámán dolgozik, lehetett Tengri égisten és a köré épült panteon, amelyben megjelenhetett a totemizmus, az ősök tisztelete és az animizmus is. De az is lehet, hogy csak amolyan szegről végről ismerte egyik a másikat.
A tengrizmus és a samanizmus együttélésére a fent emlegetett nyolcadik századi orhoni feliratok kapcsán is felmerült a tudományos gyanú. “Skrynnikova Karizma és hatalom című könyvében vázol egy átmeneti lehetőséget. […] könyve végén felveti azt a lehetőséget, hogy létezhetett egy központi, a hatalmi struktúrát jobban tükröző Ég-tisztelet, valamint a perifériákon élő közeg, amelynek világképe a sámánpraxis köré szerveződött (Skrynnikova 1997, 215.).”
//Dallos Edina: Tengrizmus vagy sámánizmus? Az orhoni feliratok hitvilági elemei //
Miben érzem otthon magam?
A neosamanizmus egy érdekes folyamat, és nagyon jókat derülök a hagyományokat folytató sámánok kortárs megoldásain. Már arra is egészen jól rá szoktam érezni, ha valami buddhista, esetleg iszlám behatás. Néha belefutok Tengribe is, mert szükségem van a regényben egy egységes világkép kialakításra, bármennyit papoljak is ennek az irrealitásáról, és a modern értelmű tengrizmus sokkal egzaktabb az általam szedett-vedetten szeretett samanizmusnál. Ugyanakkor a legtöbbet mégiscsak a “történelmi”, “klasszikus” samanizmusról olvastam, és teszem ezt hangsúlyozottan idézőjelbe, mert nincs az a hagyomány, ami jól nevelten kötött és változatlan lenne a tudomány rendszerező-kedvéért.
