Mivel a regényem világában a táltosokat többek között a szibériai sámán gyakorlat alapján dolgoztam ki, óhatatlan volt belesüppednem a samanizmus tanulmányozásába is. Ugyan szakembernek nem tartom magam, de az tény, hogy ezen érdeklődés valahogy ifjonc korom extrém peremízlésére emlékeztet: ugyanúgy gyermeteg vigyorgással köszöntök bárki hasonszőrűt, mint anno a pogány-metálosokkal egymást. A felhalmozott információ is hasonlóan próbál feltörni belőlem, úgyhogy választván neki egy egészséges felületet, ezennel hosszas blogcikk sorozat következik, ahol kiadom magamból a tudáshalmazt, kezdve az alapokkal.
Honnan ered a sámán szó?
A sámán szó maga a tunguz nyelvű evenkiktől származik. Amikor a 19. században az első, orosz kutatók odatévedtek a közép-ázsiai népekhez, nem, hogy nemzetközi, de orosz szó se létezett arra, amit ma sámánnak nevezünk. Összeakadtak többek közt az evenkikkel és átvették az ő sámán kifejezésüket “törzsi gyógyító” értelemben. Ahogy fokozatosan újabb és újabb népcsoportoknál találkoztak ezzel a “hivatással”, az egyszeri megnevezést kategorikusan kezdték használni minden esetben, és ezt vette át a nemzetközi tudomány is már, mint általános szakkifejezést. A szó egyébként vitatott, hogy eredetileg evenki tunguz kifejezés-e egyáltalán, vagy ők is valahonnan kölcsönözték. Amennyiben saját, belső keletkezésű szavuk, akkor “tudó”-ként lehetne talán lefordítani.
Coloured engraving of a female shaman, labelled ‘No. 34’, identified in the publication from which it derives as ‘A FEMALE SCHAMAN, OR SORCERESS, OF KRASNAJARSK’: William Alexander, Costume of the Russian Empire, Illustrated by Upwards of Seventy Richly Coloured Engravings (London, 1803).
Természetesen minden népnek megvan a maga szava a sámánjára (mongolul bő, tuvául kám, stb.), a kifejezés mára viszont olyannyira kinőtte a közép-ázsiai bölcsőjét, hogy a köznyelvnek ugyanúgy sámán az Amazonas menti szent ember és az ausztrál őslakosok gyógyítója is.
Hogy aránylik az animizmus a samanizmushoz?
Az animizmus elnevezésben a latin anima, vagyis ‘lélek’ búvik meg, és ezzel tulajdonképpen a jelentését is leírtam: az animizmus világszemléletében minden lélekkel bír, minden érző, szándéka van, jó vagy rossz. A kő, a szél, a mobiltelefon is. Ez a világszemlélet akkor is megáll a lábán, ha nincs benne sámán. Maga a samanizmus fogalma igazából a sámán személyére épül – tudom, tudom, köszönjük, Emese -, de pont ennél fogva kissé talányos. Samanizmus az, amit a sámán művel, illetve a tárgyi és mitológiai környezet, amelyben azt a közössége javára műveli. Ha a konkrétumok hiányától már elindult felfelé a vérnyomásod, akkor kezded érteni, hogy mi a nehézség ezzel a kifejezéssel. De mindjárt kifejtem bővebben.
A sámánokkal először találkozó kutatók okkal vontak párhuzamot a különböző sámánok gyakorlata között, de – a közelmúltig legalábbis – ezek a gyakorlatok egymástól relatíve függetlenül működtek. Nem mondom, hogy minden közép ázsiai nép üvegbúrában töltötte volna a neolitikum óta eltelt évezredeket légmentesen elzárva még egymástól is. De szigorúan véve a samanizmus inkább egy jelenség, mint intézményesített és népcsoportokon átívelő egységes rendszer. Vannak hasonlóságok, ám ezek sokkal kevésbé egzaktak, mint azt a nyugati kategorizáló, címkéző-mániás gondolkodás szeretné.
Még a sámán attribútumai sem olyan egyértelműek, mint azt gondolnánk. Felismerhető a dobjáról, nem? Nos, nem minden sámánnak van dobja, és nem csak a sámán dobolhat. A sámánnak állatdíszes fejfedője is van, nem? Lehet neki, ugyanakkor léteznek szimpla kucsmák is egy szempárral a homlokszalagon, oszt jónapot. A sámán hét világ közt utazik! Igen… már ahol hét. Mert néha például kilenc, vagy három, meg amennyit akarsz.
Hogyan definiálható akkor a samanizmus? Mi akkor az, amit kategorikusan ki lehet jelenteni a sámánról? „A sámán több hiedelemrendszer és különböző eredetű vallás elemeiből építkező mitológiai környezetben folytat sokrétű tevékenységet, melynek célja, hogy a transzcendens szférával folytatott kommunikáció segítségével biztosítsa a közösség zavartalan gazdasági tevékenységét és az egyének boldogulását. Meghatározó eleme a mágikus tárgyi világ használatával végzett rituálé.” Ez Birtalan Ágnes, az ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszék vezetőjének a definíciója, nála átgondoltabban biztosan nem tudom megfogalmazni.
Birtalan Ágnes, egyetemi tanár, az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének vezetője a Poétikon adásában Forrás: Poétikon/adásfotó
Vallás-e a samanizmus? Nem.
A samanizmus nem tételes vallás. Ez talán a leggyakoribb tévképzet, amit látok, nem is abban az értelemben, ahogyan tárgyalják, mintsem ahogyan tudat alatt gondolkodnak róla. Mert az magától értetődő, hogy nincs egy nemzetközi sámán pápa, aki alá minden más sámán tartozna, nincsenek előírások, hogy csak a sámán bíborosnak lehet tíznél több csörgő a köpenyén, meg mikor melyik éneket kell alkalmazni. De ettől még hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit egyszer egyféleképpen elolvastunk, az az egy osztatlan igazság.
Ez filmekben, könyvekben, meg videojátékokban szükségszerűen így van. De a valóságban az a helyzet, hogy az egyik sámán lovon utazik, a másik rénszarvason, olvastam olyat, ahol csónak volt a nyerő. Van, ahol hét világ van, van, ahol kilenc. Az egyik helyen északon, a fagyvidéken van a holtak birodalma, másoknál a föld alatt, ahol a betegségek élnek, és mindenkinek “igaza van”, mindegyik a saját mitológiájában és néphiedelmei közt autentikus. Nem életszerű tisztán elkülönülő rendszerként értelmezni mindazt a színes szagos és rendkívül gazdag világot, amit besöpörtek a 19. század óta a samanizmus szatyrába.
Akkor nem vallás a samanizmus? De!
A samanizmus népvallás. Ahogy a népi gyógyászat nem orvoslás, úgy a népvallás sem világvallás. De köze van hozzá. Ismét Birtalan Ágnest idézném: “Többnyire szinkretikus (eltérő elemeket és hagyományokat ötvöző) jelenség, valamely tételes vallás és az annak megjelenése előtti hiedelmek, kultuszok, vallási jelenségek keveredése. A népi hiedelmek szóbeli hagyománya keveredik a tételes vallás írott hagyományával, megjelennek az írott szakrális szövegek is.”
Ez a szinkretikus, az újdonságokra nyitott, és azokat összemixelő jelleg mélyen igaz, a sámánok sokszor egyáltalán nem háklisak a világvallások eszközeire. Buddhista imalánc és ortodox kereszt vagy éppen ikon vígan megférnek a “pogányoltár” mellett, és ha ő épp nem ér rá egy szert levezényelni, probléma nélkül küldi az érdeklődőt a láma kollegához. Nem gondolom, hogy egyszer se történt súrlódás, de feltűnő a sámánok eszköztárában a világvallási elemek száma olyan területeken, ahol erősebb a globalizáció hatása, ha pedig a közösségnek igénye van rá, akkor az ősi kántálásba simán keveredhet egy buddhista imaszöveg.
A modern kihívások modern megoldásokat kívánnak, így a fentieket is érdemes a kortárs jelenségek kapcsán olykor felülbírálni. A folytatásban a neosamanizmusról, tengrizmusról, és a modern samanizmusról pampogok tovább.
