Miért?
Ha egy őszi estén belesel az ablakomon, és az a teljesen természetszerű életkép tárul eléd, hogy épp egy mezei wikipediás “régi betegségnevek” lista szavait vetem össze az új magyar etimológiai szótárral és az uralonettel (finnugor nyelvi összehasonlító adatbázis), gondolom már meg sem lepődsz, igaz? Azért tegyük tisztába, miért is.
Fixa ideám, hogy az a karakter, aki tényleg egy animisztikus világszemlélettel jár-kel a világban, nem fogja “betegségdémonnak” hívni a tifuszt. Félre ne érts, nem azt mondom, hogy tífusznak definiálja majd, és kifejezetten azt gondolom, hogy egy ártó szellemet lát majd a betegség okozójának. De lesz annak a rohadt szellemnek/betegségnek saját neve. Biztosan nem veszi kölcsön érte a néprajzi szakkifejezést, aminek az utótagja (démon) egy latin jövevényszó.
Ellenben számos betegségünk nevében valóban ott lapulnak korábbi betegségdémon elnevezések vagy legalábbis a fogalomkörhöz kapcsolható kifejezések. Ezt sajnos egyértelműen meghatározni és bizonyítani nem úgy veszem észre, hogy a kutatómunkák sétagaloppja volna. Az én személyes kukacoskodásomat ráadásul tetézi, hogy minimum kora ómagyar kifejezésekre hajtok, így például a kórságnak köszöntük is a részvételt, mert ő szláv jövevényszó. Úgyhogy ha nálam egy őszi estén belesnél az ablakon, teljesen természetszerű életképként figyelhetnéd meg, ahogy egy random – sajnos “csak” középkori – betegséglajstrom elnevezéseit másolgatom az új magyar etimológiai szótár és az uralonet keresőmezőibe és készítek róla magamnak feljegyzésekkel tarkított helyre kis listát.
Vegyünk egy példát: hagymáz
Miért pont szegény hagymázt pécéztem ki példának? Mert ez az egyik legrejtélyesebb a bagázsból, jó hónapja rugózom rajta, és tegnap váratlan kontextusban ismét szembe jött velem egy olvasmányélményben, ám nem önmagában, nem is betegséghez szorosan kapcsolódva: “hagymázas mocsár”.
A neszesemmi infók
A hagymáz kifejezést rendre megtalálni a tífusz középkori neveként mindenféle orvosi lexikonokban. Ugyanakkor folyton ott bújkál mellette egy utalás a lázálommal kísért, delíriumos állapotra, illetve a betegségdémonra, szitokszóra. Na most ez több szempontból nesze semmi infó. Egy felől minden betegségdémon vagy ártó szellem, de még a jóisten is kiváló káromkodás alapanyag. Biztos vagyok benne, hogy a segítségem nélkül is találsz példát. Másfelől egy animisztikus, sámánságot gyakorló nép nem a covid nyálteszt alapján fogja elnevezni a betegségeket. A hagymázat se hinném, hogy konkrétan a tífuszra használták – honnan is tudták volna? -, a legtöbb ilyen betegségdémon név a tüneteket, tünetegyütteseket nevezi el. A láz biztosan benne van ebben a tüneteggyüttesben, hiszen említik a források.
Kérdezhetnénk, hogy akkor most mi van a lázzal? Nem lehet, hogy a hagymáz egyszerűen a láz neve? Kezdeném azzal a beismeréssel, hogy igen, a láz szláv jövevényszó, így valóban, kellene nekem egy korábbi kifejezés erre a fogalomra. De ha pusztán azért akarom megtenni a hagymázat láznak, mert sok esetben “lázzal járó betegségnek” definiálják, akkor feltenném a kérdést, hogy ez mennyire specifikus is? Hány olyan betegség tünetegyüttesét is tulajdoníthatták valamiféle ártó szellemnek, amivel nem járt semmiféle láz? Mert még a fogfájás is járhat lázzal, ha elég durva. Szóval nem hiszem, hogy ez kellően egyedi megjelölése bármilyen betegségnek ahhoz, hogy azt mondjam, a láz neve volt a hagymáz. Meg akkor mi a hideglelés? (Mi lelt? A hideg. – Erről most vegyük úgy, hogy nem írtam egy másik, fele ilyen hosszú bejegyzést.)
Szóval én minden további nélkül elfogadom, hogy a hagymáz az idő különféle pontjain használatban volt, mint szitokszó, betegség orvosi megnevezése, és hozzákapcsolták a lázas delírium fogalmát is. De ennél legyünk konkrétabbak és ássunk mélyebbre.
Akkor vágjuk a delikvenst boncasztalra
Az egyik oka annak, hogy a hagymázzal már elsőre se sokra mentem, hogy egy igazán ellentmondásos és rejtélyes kis dög az. Az előbbiekben taglaltam, hogy mennyi olyan információt is találni róla, ami számomra abszolút haszontalan – vagy legalábbis túlságosan tág. Etimológiai oknyomozásom viszont első lendülettel csúnyán felszecskázódott a rohamra vett hagymáz vár falán. Mert a hagymáz kapcsán gyakorlatilag semmi sem biztos. Azt, hogy az új etimológiai szótár szerint “valószínűleg összetett szó”, egyedül azért veszem kiindulópontnak, mert szinte ez az egyetlen állítás, amit nem követ azonnal a saját lehetséges alternatívája.
Kiragadott adatmorzsák:
- “valószínűleg összetett szó”
- Hagy: “Az előtag vitatott eredetű. | Esetleg örökség az ugor korból. |” Példákkal.
- Hagy: “Esetleg örökség a finnugor korból. |” Példákkal.
- Máz: “Az utótag bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból.” Példákkal.
- “Az összetétel eredeti jelentése – az előtag etimonja alapján – ’lázat okozó betegség’, ill. ’ártó szellem által előidézett betegség’ lehetett. Lehet azonban tautológiás összetétel is, amelynek mindkét tagja ’betegség’ jelentésű; hasonló magyarázó összetételekhez vö. →kajszibarack, →kondorkeselyű stb.”
Szóval vagy azt jelenti, hogy lázasbetegséges-lázasbetegség, vagy Hagy „szellem” láznyomása (saját gyártmány a lidércnyomás mintájára). Ezekre mind találtam is fejtegetést valahol, de kedvencembe tegnap futottam bele: a két világháború közti orvosi mű azzal okoskodott, hogy a tífusz a hadakat követve ütötte fel a fejét, megfigyelték ezt már honfoglaló eleink is, így lőn a Had-máz elnevezés. Őszintén? Nem tudom cáfolni, nem vagyok nyelvész. Csak valahogy nem hinném, hogy a tünetegyütteseket úgy kategorizálták volna, hogy X, ha átvonuló hadak után, Y, ha kora reggel kakasszó előtt, és Y, ha romlott hal evése után támad. No meg, én hiszek a nyelvészeknek is (akik néha nem értenek egyet, de ebbe a méhkasba most ne dugjuk bele a fejünket.)
Lelkes amatőr okoskodás
A fentieket én már olvastam korábban, sőt, fájdítottam a fejem még az uralonet böngészgetésével is, de, mint említettem, feltrancsírozódtam azon a bizonyos várfalon első menetben. Mentségemre legyen mondva, vagy negyven betegségnevet ellenőriztem le egy szuszra. Most ellenben friss elmével, kipihenten ugrottam neki, ráadásul abból a felindulásból és azzal a friss perspektívával felvértezve, hogy olvasásélményem kapcsán a mocsarak kénes, gázos elemével színesítettem az egyenletet. Felmentésemül álljon itt, hogy inkább ihletforrásnak használom ezt a kutatást, mintsem törekszem tudományos bizonyításokra. Ahhoz messze nem vagyok elég képzett. Felmerülhet a kérdés, hogy tényleg szükséges-e egy fantasy világépítésért ezt mind végigcsinálni, és álljon itt az őszinte válasz: nem. Rohadtul nem. Amire végeredményben jutottam, ráadásul jó eséllyel nem kerül be a regénybe. De hallatlanul élvezem. Ez egy rejtvény. Egy rejtvény a saját anyanyelvem olyan elfeledett elemeire, amiket úgy kell tanulnom, mintha idegennyelvet sajátítanék el. Ha eddig nem sejtetted volna, hogy stréber jó tanuló voltam elég jó nyelvérzékkel, akkor gondolom, most már le se tagadhatnám.
Szóval akkor, lássuk azt az okoskodást.
Frissiben újra átolvasva a forrásaimat és belekalkulálva a mocsarakat is, én hajlamos vagyok a hagy előtag finnugor kori megfeleltetésére szavazni, mert ott felsorolják a zürjén kuľ ’vízi szellem’ értelmet is. Erre erősít rá, amit az uraloneten találok a hagy és a máz kapcsán. Sok esetben a „hagy”-gyal rokonított (leány) nyelvi adatok víziszellemekre, óriásokra, magára az alsó-világ uralkodójára, ördögökre utalnak. Meg az erdeifenyőre. Ez mondjuk egy hatalmas kakukktojás, bár volnának ötleteim a kimagyarázásra, de most lépjünk túl rajta elegánsan. Mivel az én céljaimnak sokkal inkább megfelel, ha az előtag egy ártó szellem típusnak a neve, akit szükségeim szerint akár szívesen megteszek az alsó-világ urának is, ha már a manysik voltak oly szívesek felhívni erre az értelemre a figyelmem, maradjunk ennyiben.
Most már csak a mázon kéne elgondolkodni. Viszont ez szerintem hallatlanul érdekes, és emiatt gondolom, hogy ez a hagymáz mégsem tautológiás összetétel, mint a kajszibarack. Ugyanis a máz (leány) nyelvi adatai egész konzekvensen mutatnak egy hajszálnyival eltérőbb értelmet a szimpla “betegség, szitokszó” fogalomkörön belül. Udmurt/votják be nem teljesített fogadalom, Isteni büntetésként kimért betegség. Komi/zürjén adós, adósság, illetve betegség. Hanti/osztják adósság, vétek, hiba. Manysi/vogul luk (például hajón), külsőleg megjelenő betegség/sérülés.
Összességében vagy egy megszegett fogadalomról van szó, amivel valaki még adós valaki másnak, vagy egy testen megjelent tátongó sebről (akár betegség, akár sérülés a kiváltó ok).
Na innen nekem már nem nehéz azt mondanom, hogyha átverted az alsó világ Hagy nevű urát, akkor akkora fekélyt küld a lábadra, hogy kilyukad a húsod. Ráadásul mind a külsőleg megjelenő sérülés, mind az alvilág ördöge, ura értelem a manysiknál jelenik meg legegyértelműbben, úgyhogy legalább azzal nem vádolhatom magam, hogy összemostam volna a finn előtag értelmet az osztják utótagéval.
Hogy jött ide a fenyő meg az óriás?
Na akkor megtettem tétjeimet, akárkit is ad majd a tudomány befutónak. Megvan a tétel, kalapáljuk hát ki az elméletet. A finn óriás értelem pl egyáltalán nem lóg ki a sorból, hát ki mondja, hogy ez a Hagy gyerek ne lehetett volna akkora, hogy ülve nyalja a holdvilágot? (Már ha egyáltalán ragaszkodunk az óriás, „nagy” értelméhez, mert könnyen lehet az inkább „hatalmas=nagyhatalmú” is.) Ki mondja, hogy ne lehetett volna ő mindeközben víziszellem is? Most, ha te egy erdőben élsz, ahol van ugyan barlang, de olyan mély a tengerszem, hogy a szennyezetlen, kristálytiszta vízben se látod az alját, lehet te se kénköves lángoló poklot képzeltél volna alsó világként, hanem valami aljas dolgot a víz mélyéből. Hozzátenném, hogyha mocsár is van a környéken, akkor pláne ijesztőbb a kénes gázok közt császkálni – nem elég, hogyha félrelépsz, belesüppedsz és ki se jössz belőle, de lehet az is elég a megdögléshez, ha csak szívod a levegőjét.
Ide visszacsatolnám mindeközben a kiindulópontunk “hagymázas mocsarak” szókapcsolatát. Mert az, hogy fekélyes lyuk támad a húson (amiért megpróbáltad rászedni a Hagy-ördögöt), vagy lyuk támad az alsó világra: feneketlen tó, vagy gázos mocsár, annyira nem lehetetlen asszociáció, ha minden “ártó lukat” (xD) ugyanannak a gonosz szellemnek a nyakába varrsz.
Végezetül az a bizonyos fenyő… Hogy jöhet ide szerintem a fenyő? Szóval az erdei fenyő több helyen is felmerül, mint értelem, de a lappok kegyeskednek egy érdekes pontosítással élni: nem bármilyen erdei fenyő, csak a magas, egyenes erdei fenyő, aminek a törzsén nincsenek ágak. Emlékeztetnélek, hogy ide kapcsoltuk bizonyos nyelveken ennek a szónak az óriás értelmét is. Szóval van egy nagyhatalmú lény – talán épp az alsó világ főfejese – aki óriási, igazán nagy, és történetesen a neve egy csupasz, egyenes, kőkeményen az égbe meredő ágatlan fenyőtörzset is jelöl. Ezt a gondolatot pedig félbehagyva akkor itt is hagyom, perverzek előnyben.
Persze tudom, ez a vérszegény fejtegetés messze nem tudományos. De megemlíteném újfent, hogy én nem phd-t írok, csak regényt. És még abból is fantasyt, hogy véletlenül se lehessen rajtam vélt-valós tudományos hűséget és hűtlenséget számonkérni.
Mi lesz tehát ebből az én világomban?
Hagy:
vagy az alsó világ neve, vagy a főmuftija (esetleg mindkettő, a szerk.). Ahhoz, hogy a hagymáz ártó betegség értelemben használható legyen, mindkettő jó, most az, hogy a pokol vagy a Sátán küldte rád, gyakorlatban ugyanaz. Hajlok az alsó világ megnevezésre, mert arra semmi alternatívám jelenleg – ez a logosztikai indok. A hangyabokányi forráskutatói indok pedig az, hogy beütöttem a világhálóba a hagy szó uraloneten talált finn (leány) nyelvi megjelenését is, és kutakodtam egy finn etimológiai szócikkben (kvázi a finn online etimológiai szótár) – amit a google chrome beépített fordítójával ültettem át angolra, így a hibahányad azért nem zárható ki.
No de ebben a szócikkben kitértek ugyanazokra a dolgokra, amiket már három másik forrásban olvastam, csak a végén van egy mondat egy feltevésről, ami ezt a gondolatmenetemet igazolja. A feltevés szerint lehetséges, hogy a szó legősibb formája az indoeurópai pokol (hell) akkori formájának egy átvétele. Nekem az az érzésem, hogy ezen a nyelvészek addig tudnának vitatkozni, amíg egy fizikus meg nem unja és ki nem fejleszt egy időgépet, csak és kizárólag azért, hogy rejtett diktafonokkal szórhassa tele az időszámításunk előtti különféle kultúrákat és bepoloskázzon minimum a neolitikumig mindent is. Mint többször is meglengetem örök mentségként: nekem itt szerencsére ezzel nem kell foglalkoznom.
Máz:
mindenféle fajta lyuk 😀 A tályogtól a fekélyen és tavi barlangokon át a mindent elnyelő mocsárig – utóbbiak kiváló alvilági kapuk is egyben.
Az meg, hogy ezeket a mázakat, miért is teremti oda a Hagy? A testedre azért, mert át akartad verni, a mocsárba azért, hogy szellőztessen.
Mindezt amúgy egyáltalán nem volt célom megteremteni, én egy konkrét dolgot keresek. Ami még nincs meg. De melléktermékei a keresésnek ím, vannak.
