Elmesélem, miért egyben áldás és átok, ha neked koncepciód van egy illusztráció kapcsán, amit te nem vagy elég ügyes elkészíteni.
Elhatározás és RoI
Akárcsak a saját honlap indítás esetében, a még meg nem jelent, kiadótlan első regény kapcsán a legeslegelső lépés mégiscsak az volt, hogy meggyőzzem magam: ebben a fázisban illusztrációt készíttetni nem képmutatás. Akkor olyanokkal indokoltam a döntést, hogy a későbbi “marketingeléshez” nagyon hasznos lenne egy illusztráció. Vagy ha valaha is akad egy borítótervezőm, neki már a saját elképzeléseim alapján mutathatom meg a nézőpontkarakterek tűpontos mását, aztán ő azt művészieskedik már, amit kedve szottyan. Illetve, hogy a nálam több rajztehetséggel megáldott írók ilyenkorra már rég összehoztak vagy négy-öt skiccet, és ez az élmény hiányzik.
Utólag azt kell mondjam, hogy az illusztrálás folyamatának két nagyon hasznos hozadéka volt a fentieken felül. Megismerkedtem valakivel, akivel rengeteget beszélhettem a világomról, a karakterekről és ettől sokkal élőbb lett a regény, teljesen terapeutikusan hatottak a folytonos egyeztetések, képi gyűjtés. Másfelől meg kellett fogalmaznom valakinek, aki addig nem ismerte még a világomat, hogy hogyan is néznek ki az egyes mágiaelemek és ruházatok, mindezt olyan részletességgel, hogy ő utána pontosan vissza is tudja adni. Ez olyan szintre kényszerítette például az egyik mágiám küllem leírását, amit addig nem hoztam egyszer sem – ráadásul azonnal volt is visszajelzésem a sikeremről, hiszen láthattam, hogy mit értett mindebből: lerajzolta.
Mondhatjuk, hogy a projekt motivációs és készségfejlesztői vetületeire ilyen mértékben nem számítottam. Emellett pedig nagyon örülök, hogy megismerhettem valakit, akivel szívesen működök együtt, aki szeret elmerülni a részletekben, mély odafigyeléssel és hozzáértéssel dolgozik, emellett pedig sugárzik minden pillanatban róla, hogy mennyire át tudja adni magát annak, amit szeret csinálni.
Volt nekem koncepcióm
A legelső lépés természetesen az volt, hogy találjak egy illusztrátort, akinek megfog valami a stílusában. Nos, talán ez volt a legnehezebb. Meg is fogalmaztam akkortájt többeknek, hogy az egészben az a kihívás, hogy engem bizony megvert egy koncepcióval az ég. Ugyanis hiába írtam és írok én táltosokról – többek között – mégsem a folklór az én mindenek feletti melegágyam, hanem a sámánizmus. Egy realisztikus, cseppet sem népmese-szerű ábrázolásra vágytam, ha már mégis folk, akkor olyan dark-folk irányra, amit zenében olyannyira élvezek. Ebben az elgondolásban pedig semmi keresnivalója nem lett volna a méltán híres és általam is kedvelt magyar népmese utánérzeteknek, sőt, egy lehetőleg valósághű és sötét ábrázolást kerestem.
No, hát… Rengeteg tehetséges illusztrátor és grafikus oldalán jártam, számos izgalmasabbnál izgalmasabb stílussal találkoztam, de ezt a hangulatot nagyon elvétve találtam csak meg a portfóliókban. Az persze, hogy nem találtam, nem jelenti, hogy ne lenne rá az illető képes, sőt, akár még szeretheti is titkon, de nekem bizony lutri lett volna. Olyanba pedig nem szerettem volna belesodródni, ahol valaki lelkiismeretesen próbálja nekem azt megvalósítani, ami valójában hozzá nem áll közel, ő szép fokozatosan fásulttá válik, én sosem elégedetté és nem lesz értékelhető a végeredmény.
Emellett pár olyan emberbe is belefutottam, akinek a munkájában ugyan felismertem ezt a hangulatot, ám a profiljukat, kommunikációjukat elnézve kiderült, hogy az alkotás számukra kizárólag művészet, nem munka. Amivel az ég egy adta világon semmi baj nincs, viszont nekem, aki megrendelésszerűen akarok elkészíttetni valamit, egy ilyen felállás nem működőképes.
Egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek írtam végül. Volt, aki nem reagált, volt, aki olyan sokára, hogy addigra már lepacsiztam Zsófival – aki két napon belül visszajelzett. Ráadásul azzal kezdte, hogy elolvasott a blogomon pár bejegyzést és az etimológiás a kedvence. Ekkor jöttem rá, hogy engem egy jól irányzott etimológiás bókkal kenyérre lehet kenni.
@zsofiadome_art
Illusztrátorral ugyan sosem dolgoztam még együtt, de arról azért vannak tapasztalataim, hogy a kreatív projektekhez sem árt egy ütemterv, illetve új munkakapcsolatnál idő, amíg egymás kommunikációját kitapasztaljátok. E téren Zsófi már az elejétől úgy ötvözte a részletekre hangolt munkát a rugalmas ügyfélkezeléssel és pontos ütemtervvel, hogy ezen azóta se győzök csodálkozni.
Vele a koncepcióm kimondottan megtérült. Jól sejtettem, hogy megpendített benne valamit az elképzelés, és innentől fogva a túláradó részletesség, amivel elárasztottam, gazdagította a karakterábrázolást, nem terhelte azt. Kimondottan örült, hogy konkrét elképzelésekkel “traktáltom”, van miből kiindulni, én pedig nagyon remélem, hogy nem éltem ezzel a hozzáállásával túlmenően vissza. Ugyanis bika előtt a vörös posztót meglengetni nem olyan vadító, mint írónak – jó, oké, ‘nekem’ – azt mondani, hogy minden részletet gyűjtsek ki nyugodtan. Alsóhangon három múzeumkatalógust meg tudnék tölteni azzal a képi forrásanyag gyűjteménnyel a pinterest tábláimon felül, amiket a “kedvéért” összeszedtem.
Úgyhogy nagyon köszönöm ezúton is az élményt, és remélem, minden elkövetkező karakterem, vagy legalábbis a nézőpontkaraktereim megalkotására felkérhetem majd. Zsófinak amúgy van online jelenléte, bátran ajánlom böngészésre: https://www.artstation.com/zsofiadome.
