Oldal kiválasztása
Az író lélekállata az öszvér

Az író lélekállata az öszvér

Hát ilyet én is tudok írni! Ezt a mondatot általában elég erős intonációval lehet hallani, esetleg egy kedves kis jelzővel az “ilyen” után. Pedig nekem nagyon kellemes emlék, és máig tudom, melyik könyv kapcsán csúszott ki a számomon először őszinte örömmel. Jó érzés,...
Kézirat 2.5 – helyzetjelentés

Kézirat 2.5 – helyzetjelentés

Hogyan számozok én tulajdonképpen? Töredelmesen bevallom, hogy hasraütés alapján. A második kéziratot eddig olvasta egy ember, azokat az észrevételeket nagyjából feldolgoztam. Ez tehát már nem ugyanaz, mint ami egy hónapja volt, ugyanakkor mégse oly mértékű változás,...
Kézirat 2.0 abszolválva – Örülünk

Kézirat 2.0 abszolválva – Örülünk

Hát kérem, ez egy gátlástalan lelkendezés lesz, ugyanis elkészültem a regény második kéziratával, és ennek szerfelett örülök. Örömem szavakban aligha mérhető, de tettem egy kísérletet rá: ímhol közel 700 szónyi lelkendezés. Ha akad is benne tanulság, azt a kedves...
Írói-interjú Ivánovics Beatrixszal

Írói-interjú Ivánovics Beatrixszal

Ivánovics Beatrixot van szerencsém néhány éve már a barátaim közt számontartani. Szinte kimeríthetetlen örök közös témánkként szolgálnak az írói lét és nemlét örömei, illetve bánatai, emellett nagy büszkén vállalom azt is, hogy a Napkút Kiadó jóvoltából frissen...
Hogy állunk épp, és miért nyöff?

Hogy állunk épp, és miért nyöff?

Neil Gaimannél hallottam, hogy – szabadfordításomban – a második kézirat szerkesztésekor hiteted el az olvasóval, hogy te már az elsőnél is végig tudtad, mit csinálsz. Félretéve azt, hogy nekem ezt a Masterclass arcomba tolt hirdetése szajkózta napjában...