Nem félünk az AI-tól, AI-tól, AI-tól
Nem esz meg, csak megkóstol? Az idei évben – nem tagadom – én is hosszú órákat játszadoztam a Midjourney képgenerálásával, majdan nemrégiben elkezdtem felfedezni magamnak a ChatGPT intézményét. Igaz, ebben nem vagyok túl nagy trendszetter, Moskát Anita azt hiszem, már egy jó hónapja egész szerteágazóan értekezett az OpenAI-jal kapcsolatos tapasztalatairól. A mesterséges intelligencia még legalábbis nem tart ott, hogy csak úgy magától, egyetlen parancsszóra élvezhető és minőségi szöveget köpjön ki.
Ellenben a technológia itt van, és akarom vagy sem, szürke hétköznapi civil munkámban bezony szükségszerű ismerkednem vele, ha nem akarok fokozatos elavulásommal kiszorulni előbb utóbb a piacról. Bizonyos munkafolyamatokban látom, hogyan bízható rá egy-egy olyan rész, amit gyorsabb alaposan ellenőrizni, mint alaposan megírni. Még messze vagyok a végleg levont következtetésektől, de talán úgy fogalmaznék most, hogy azt a munkát tudja elsősorban jól helyettesíteni az AI, amit már most is “droidmunkának” titulálunk. Csak éppenséggel most szó szerint droid munkáról lesz szó.
De hasznos-e az AI az írónak?
Az AI egy értelmezhető használati eszközként kezd terjedni például marketing, szövegírói, illetve copywriter berkekben. De mi van az irodalom és a kreatív szövegek világával?
Erre a kérdésre sokkal nehezebben találom a választ, és gyanítom, hogy nagyon helyzetfüggő is. Hallottam, hogy valaki ötletelésre használja: milyen történésekkel egészítse még ki a főszálat, milyen akadályokat gördítsen a főhős elé, mi legyen a konfliktus? E téren, bevallom, én még egyszer sem szorultam segítségre, tekintve, hogy inkább túlgondolni, mint alulgondolni szokásom a dolgokat.
Olvastam olyat, hogy a megírt nyers szöveget etetik az AI-ba, hogy írjon variánst, ezáltal a stilisztikai szerkesztés és nyelvtan ellenőrzés nagyját – ha nem is egészét – elvégzi sitty-sutty a gép. Az alapszöveg a tied volt, és a módosításait is nyilván átnézed, te döntöd el, mi marad és mi kuka belőle, így a végeredmény is, mondhatni a tied.
Nos, ez talán hasznos lehet – még ha egy jó öreg bétázást nem is helyettesít – viszont az AI szolgáltatások korlátozásai miatt ez a lehetőség számomra nem áll fenn. Érthető módon az AI nem lesz rasszista (tudom, tudom, ki lehet játszani, de na, alapjáraton), akkor sem, ha te történetesen azért akarsz rasszista, vagy homofób szereplőt, hogy a tolerancia tanulását mutasd be. Az AI nem engedi, hogy erőszakról írass vele, nem ír neked erotikát – jut eszembe a képgenerálásban sincs 18+ meg belezés – és teszi mindezt olyan óvatoskodva, hogy már egy érzékletesebb akciójelenetet sem alkothatsz vele. Én tehát ebből tuti kimaradok. Tudom, mert próbából szinopszist akartam írattatni egy szövegemre és azonnal megfenyegetett a privacy policy megszegésével, amint elolvasta. Már a robotok is kritizálnak.
Kedvenc kísérletem, avagy himnusz Weöres Sándor sumér istenséghez
A fent említett szövegben szóba kerül párszor egy afféle pogány ima, ami egy adott démon távoltartását célozza. Elég sokat tudok erről az imáról, de, hogy én meg nem írom, az hétszentség. Rém kellemetlennek tartom fantasy könyvekben azokat az izzadtságszagú, kínrímekkel tűzdelt versikéket, amik különféle mágikus szertartásoknak már szinte kötelező velejárói. Nem vagyok költő, még a ragrímekkel is hadilábon állok. Ha minden úgy alakul, hogy szeretném, ezt az imát a történetemben egy költő fogja kérésemre megírni, majd egyszer egy távoli galaxisban. De tuti nem én.
Ahhoz azonban, hogy én ezt a felkérést egyáltalán megtehessem, azért több kéne, minthogy semmit se lehet még tőlem olvasni sehol. Egyelőre tehát ez csak álom, a ChatGPT-t használva azonban elfogott a kíváncsiság, mit kezdene vajon ez a robot, ha közölném, hogy írjon sumér himnuszt Lamashtu távoltartására mondjuk Weöres Sándor nonszensz verseinek dallamosságával?
Tegyetek fel ilyen összetett kérdéseket neki, nem fogjátok megbánni! Egy felől szinte látod, ahogy a kurzor izzadva villog, amíg ő gondolkodik, másfelől olyan édes igyekezettel próbálja félreértelmezni és klisésen megoldani a feladatokat, hogy az pont ugyanúgy kacagtat, mint amikor eldobsz egy labdát a kutyádnak, majd ő rá se mozdul, csak felveszi a lábadnál pihenő másikat, hogy “nesze, itt van egy”.
Ezt mondtam tehát ChatGPT baba-AI-nak:
Írj egyetlen kötött verset magyar nyelven Weöres Sándor nonszensz verseinek stílusában, külön ügyelve a dallamosságra az alábbi ima alapján:
Én vagyok a ráolvasó pap, a šangamaḫḫu-pap, Eridu rítusainak megtisztítója.
Én vagyok a követ, az Ea isten előtt járó,
Marduk követe vagyok, a bölcs ráolvasó pap, Ea elsőszülöttje.
Eridu ráolvasó papja vagyok, aki az ő (azaz Ea) ráolvasásának mestere.
„A ráolvasás nem az enyém, (ez) Ea és Aszalluhi ráolvasása, Ismú és Gula ráolvasása, Ningirim, a (gyógyító) ráolvasások úrnőjének ráolvasása”
Távozz el tőlem gonosz Alû démon, fordulj vissza!
Sztyeppe-lakó, menj a pusztaságba!
Ea, a hatalmas úr küldött engem,
(aki) a ráolvasásait az én szám számára alkalmassá tette.
Gonosz Alû-démon elűzésére irányuló ráolvasás részlete, forrás: http://real.mtak.hu/81399/1/B%C3%A1cskay%20Andr%C3%A1s%20-%20Mezopot%C3%A1miai%20orvosl%C3%A1s.pdf
Ez pedig az eredmény, melynek a generált utolsó sort adtam címül:
ChatGPT-Korom kollaboráció
Hülye szóösszetétel elűzésére irányuló nonszensz részlete
Én vagyok a szótártáncoló,
a kifejezések tisztítója,
az ütemek követe, a szó-istenek előtt járó,
Weöres Sándor költője vagyok,
a szavak bölcs megszólaltatója,
a nyelv mesterének mesteréje.
„A nonszensz nem az enyém,
ez Weöres és Lear nonszensze,
Pilinszky szótagjai és Petőfi rímjei,
József Attila keze munkája,
vagy a szavak véletlen összjátéka.”
Távozz el tőlem hülye szótöredék, fordulj vissza!
Kockás ing, menj a szekrénybe!
Weöres Sándor, a nagyszerű költő küldött engem,
(aki) a hangzásait az én fülem számára alkalmassá tette.
Az AI-kollaborációs vers elemzése
Nos, nem erre gondoltam. De az AI-sumáksággal félreértelmezett instrukcióból így egy olyan paródia született, amin határozottan jól szórakoztam. A “nyelv mesterének mesteréje” nem tudom, hogy a mesterséges-intelligencia öniróniájára utal, avagy arra a megfeszült próbálkozásra, hogy a “tisztítója”, “megszólaltatója” mintájára kínrímeljen egyet most a színesítés kedvéért mély hangrendű szóval? Fogalmam sincs.
De az biztos, hogy bújtatva már mentegetőzik: ez nem az én nonszemszem! A formula eredeti funkcióját tekintve ez az átirat kimondottan kacagtató. Ugyanis a sumér imában – elég erős egyszerűsítéssel – ez a rész arra utal, hogy nem én egyszerű halandó találtam ki ezt a parancsot, hanem olyan felsőbb hatalmak, akik előtt neked is meg kell hajolnod, démon! “A ráolvasás nem az enyém, (ez) Ea stb stb ráolvasása”. Ehelyett az AI itt mossa kezeit, és a magyar irodalom húzóneveire keni a dolgot – meg Lear-re, akinek amúgy nincs elég baja.
Az meg, hogy a középső “versszak” miért is van idézőjelben? Talán idézi azt, aki Weörest idézi, mert ehhez már valóban gépi agy kell, hogy fennakadás nélkül követni lehessen. Mindenesetre a történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve, “a szavak véletlen összjátéka”. Ím, a „költő” gúnyos tükröt tart megalkotója elé: „te tartod többre a fogalmazókészséged az enyémnél, mikor azt se tudod egyértelműen megmondani, mit akarsz tőlem?”
