Ki mindenki mondta is ezt? Tegye fel az összes a kezét!
Az ilyet úgy mondják, mintha csak felcsapnád a gépet és amint elkezdesz pötyögni, ujjaidból máris varázsos kreativitás árad a világháló hetedik egére. Én saját honlapon indítottam blogot. Én megjártam a Poklot.
Tudjátok miért engedtem a kísértésnek, hogy „indíts blogot”? Mert szeretek írni. Na jó, azt is szeretem, ha ti szeretitek olvasni. És azt se bánom, ha kitűnik belőle, mennyire májjer is vagyok ebben vagy abban a témában. De biztosan nem azért, hogy tucatnyi angol és magyar nyelvű blogbejegyzésben stresszeljenek a végletes tervezés fontosságáról olyanok, akik mindezt egyébként saját tevékenységüket népszerűsítő szövegkörnyezetben tárják elém csatolt szolgáltatásként. Persze tiszta segítőkész szándékkal.
Indíts blogot.. Még egy háttérszínt nem választottam, de már letöltöttem egy FTP programot, amiről a zinternet határozottan állítja, hogy nekem denagyon szükséges. Kb tíz évvel ezelőtt használtam utoljára FTP klienst, mert a torrent korát megelőzően így lehetett nagy méretű fájlokat tölteni. Akkor még nem sejtettem, hogy a mára már archaikus kalóz letöltés a honlapüzemeltetés előszobáját jelenti.
Egy elrendezést nem állítottam be, de már fizettem egy szerverért és bújtam a wordpress tudnivalókat. Ezennel üzenem az internet világának, hogyha _ez_ az egyik legjobban supportált megoldás, akkor jöhet hozzám mindegyik továbbképzésre és megbeszéljük a sóbányában ki mit gondol az alaposságról. Jobb support nem, de só!
És egy szép szabadságolt napon, midőn gyermeki izgalom és érett elszántság rügyfakasztó vegyületével nézve egy teljes nap elé, melyet csakis a wordpress rejtelmeinek szentelek, végre nekiültem, hogy áttanulmányozzam ezt a csodát, kvázi megtegyem az első igazi lépést, ami juttat is előrébb, ráébredhettem, hogy ez a csoda kurvára nincs feltelepítve. Hozzátenném, hogy már ennek felismerése elvett húsz percet az avatatlan felhasználói életemből. További két évet meg az idegeim ruganyosságából.
Itt felfújtam magam, hogy na majd én aztatat akkor jól megoldom. Megpróbáltam én telepíteni. Ebben az a cuki, hogy eleve sose volt olyan szerver hozzáférésem, hogy ezt megtehettem volna, legalábbis a mai napig nincs FTP rálátásom a gyökér könyvtárra és korlátozott a fájlátvitelek mérete. Ebbéli hitemben megingatni könnyű, de nem szolgálná a nyugalmam. Tökéletesen mindegy, abban a hiszemben kopnak az idegeim, hogy gyökér voltam vagy hogy naiv.
Na szóval másfél órányi elszántság őrjöngésbe fulladván megkértem a szerver szolgáltatót, hogy legyen oly jó, telepítse fel, ha már anno bepipáltam a megrendelőben. Nekik pofátlanul gyorsan ment és olyan készségesek, kedvesek és lazák voltak, hogy helyrebillent a lelki békém. Na persze itt volt némi átfutása az ügyeknek és én is van, hogy nem a wordpressel kelek és fekszem.
A folytatásra másfél héttel később került sor.
——————————————————————————————————————-
Megvan az a vicc, amikor a nyuszika elindul át a szomszéd rókához, hogy kölcsönkérje a fűnyírót? Megy, megy, mendegél, az odaúton pedig magában eképp gondolkodik:
– Biztos odaadja, rendes gyerek az a róka. Olyan szép nagy család, imádnivalóak azok a gyerekek. Eleven kis lurkók. Bár a múltkor is szerettem volna használni a sövényvágóját és nem adta. Állítólag pont a sógornőjénél volt. Na jó, van az úgy. Meg persze nem mindig van otthon. Csak aztán látni valami vöröset villanni az ablakban, tök rókabunda színű. Szal ravaszdi az a róka. Nem mindig nyit ajtót. Na meg ott volt az az eset is amikor kirúgták a gyerekei az ablakot. Véletlenül. Persze. Kicsit harsányan röhögött a róka papa, hogy véletlen legyen. A sövényvágót se adta kölcsön. Sunyi róka. Bujkál, meg kirúgja az ablakomat. Nem tudom, lesz-e ebből fűnyíró.. Á, lófaszt ad ez, nem fűnyírót. Az újságot is biztos ő lopja a postaládából. Szemét, köcsög róka. Még, hogy én kérjek tőle? Meg se kínált, amikor a múltkor sütögettek a kertben. Pedig ott voltam, látott meg köszönt is! Én meg bezzeg vittem a répatortát amikor beköltöztek, ott gürizett vele az asszony, lefagyott a fél füle, mert beesett a jégverembe, hogy a saját háztáji répánkból csináljon nekik répatortát a szaros mirelit helyett. Befalták a kurva répatortát, kirúgják az ablakomat, oszt meg se kínál!
Végül odaér a rókához, aki jókedvűen ajtót nyit.
– Szép jó napot, Nyuszika!
– Tudod, mit, Róka? Tudod mit?! Baszd meg a fűnyíródat!
Van még ott, ahonnan ez jött!
